„Rövidebbé válik az idő, csökken a tudás, elterjed a fukarság, megjelennek a viszályok és gyakorivá válik a zavargás (arabul: al-hardzs)”. Ekkor megkérdezték: Ó Allah küldötte! Mi az?” Azt mondta: „Az ölés! Az ölés!” (Al-Bukhári és Muszlim)
Azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Esküszöm arra, akinek a lelkem a kezében van, hogy jönni fog egy nap, amikor nem tudja a gyilkos, hogy milyen célból gyilkolt, és nem tudja az áldozat, hogy milyen ügy miatt halt meg” (Muszlim).
Al-Kurtubi, a híres középkori Korán-magyarázó azt mondta: „Bizony, történni fognak viszályok és súlyos nehézségek, olyannyira, hogy csökken majd a vallásosság, kevésbé törődnek majd vele, és senki sem fog mással törődni, csupán evilági életének és megélhetésének ügyével, és azzal ami ezekhez kapcsolódik”
A muszlim ember a sok konfliktussal terhelt időszakban sem lankad el az istenszolgálatokban és a túlvilágra való készülődésben. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Az istenszolgálat a zavargások idején olyan, mint a Hozzám történő kivándorlás” (Muszlim)

Nem szabad elfelednünk ezen események közepette sem, hogy felelősek vagyunk Allah előtt, és hogy el fogjuk hagyni az evilágot, és számot kell adnunk tetteinkről. Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Egy lépést sem tesz a szolga a Feltámadás napján, amíg meg nem lesz kérdezve az életéről, hogy mivel töltötte; a tudásáról, hogy mit tett vele; a vagyonáról, hogy hogyan szerezte, és mire költötte, és a testéről (fiatalságáról), hogy mire használta fel.” (al-Tirmidhi)

Az igazhívők figyelmét nem vonják el a különböző események arról, hogy egy napon Allah előtt fognak állni, hogy számot adjanak cselekedeteikről: Allah azt mondja a Koránban:

„[Azokban a] házakban, melyek felemelését Allah rendelte el, és azt, hogy megemlíttessen azokban az Ő neve, [ott] magasztalják Őt férfiak reggel és este. Sem a kereskedés, sem az eladás nem vonja el figyelmüket az Allahról való megemlékezésről, az imádkozás megtartásáról és az alamizsna kiadásáról. Tartanak a naptól, amelyen a szívek és a szemek össze-vissza forgolódnak, azért, hogy Allah megjutalmazza őket legjobb cselekedeteik szerint, és hogy még annál is többet adjon nekik az Ő kegyéből, hiszen Allah ellátja azt, akit akar, számadás nélkül” (Korán 24: 36-38);

„Ó ti, akik hisztek! Ne vonja el figyelmeteket vagyonotok és gyerekeitek az Allahról való megemlékezésről! És akik ezt teszik, azok a vesztesek.” (Korán 63: 9)

Az iszlám világközösség tragikus állapota annak köszönhető, hogy sokan letértek a helyes útról, és elvesztették szemük elől a valódi célt, amiért Allah megteremtett minket:

„Nem teremtettem meg a dzsinneket, sem az embereket csupán avégett, hogy engem szolgáljanak. Nem akarok tőlük ellátást, és nem akarom, hogy tápláljanak.” (Korán 51: 56-57)

Az élet minden területén érvényesülnie kell az iszlám értékeinek, hiszen az iszlám nem korlátozódik az imádkozásra és böjtölésre, hanem az egyén és a társadalom sőt az állam működését is szabályozza. Az iszlám áthatja az ember egész születésétől kezdve, egészen haláláig.
Allah azt mondja:

„Mondd [Ó Mohamed:] „Az én Uram Egyenes Útra vezetett engem, a szilárd [alapokon álló] valláshoz; Ábrahámnak, a hanífnak (a társítástól elhajlónak) vallásához, és nem tartozott [az Allah mellé] társat állítók közé.” Mondd: „Bizony imádkozásom, szertartásom (istenszolgálatom, áldozatom), életem és halálom Allahé, a teremtmények Uráé, nincs Neki társa!” Ennek a megvallására lettem felszólítva, és én vagyok az első azok között, akik alávetik magukat [Allahnak]. Mondd: Vajon Allahon kívül más urat keressek, holott Ő mindennek az Ura? És nem tesz szert [a rosszra] egy ember sem, csakis a maga kárára. És egyetlen terhet hordó sem hordozza egy másiknak a terhét. Majd Uratok elé lesz a visszatérésetek, és Ő tudatni fogja veletek, azt, amiben összekülönböztetek. És Ő az, aki utódokká (egymás helyébe lépő nemzedékekké) tett titeket a Földön, és egyikőtöket a másik fölé emelte fokozatokkal, hogy próbára tegyen titeket azáltal, amit nektek adott. A te Urad bizony gyors a büntetésben, és Ő bizony Megbocsátó, Irgalmas.” (Korán 6: 161-165)

Az életünk telis-tele van nehézségekkel és problémákkal, és az iszlám azt tanítja, hogy amikor valamilyen problémánk adódik, akkor forduljunk Allahhoz, aki megmutatja számunkra a kiutat a nehézségből. Amikor Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) valamilyen nehézséggel kellett hogy szembenézzen, akkor az imádkozáshoz fordul. Allah azt mondja:

„És forduljatok segítségért a türelemhez és az imádkozáshoz! Valóban nehéz dolog ez, de nem az alázatosak számára, akik [teljes bizonyossággal] vélik azt, hogy találkozni fognak Urukkal és Őhozzá fognak visszatérni” (Korán 2: 45-46)

Az istenszolgálat az iszlámban nem korlátozódik a szűk értelembe vett vallási cselekedetekre, mint amilyen az imádkozás és a böjt. Muád ibn Dzsebel azt mondta: „Bizony én az alvásom által is Allah jutalmára áhítozom, ahogyan éjszakai imádkozás által is arra áhítozom!”
Ezzel szemben, amikor a 19. században az angolok megszállták Indiát, volt a muszlimoknak egy népes csoportja, akik nem vettek tudomást arról, hogy az iszlám nem merül ki az egyéni kötelességek teljesítésében, és elzárkóztak a társadalmi és politikai problémáktól, és ahelyett, hogy szembeszálltak volna elnyomóikkal, elvonultak a mecsetekben, mivel úgy vélekedtek, mert úgy gondolták, hogy nem tehetnek semmit a gyarmatosítókkal szemben, mondván: „Allah engedte meg, hogy az angolok megszálljanak minket, és Ő majd eltávolítja őket, amikor akarja” Ez a hozzáállás emlékeztet minket arra, amit az izraeliták mondtak Mózesnek a pusztában:

„Azt mondták: „Ó, Mózes! Mi bizony soha nem fogunk oda belépni, amíg azok ott vannak. Menj te és az Urad, és harcoljatok! Mi addig itt maradunk” (Korán 5: 24)

Az angolok persze örültek ennek a passzív hozzáállásnak, és támogatták az efféle muszlim csoportokat, akik semmilyen ellenállást nem tanúsítottak ellenük, és semmilyen veszélyt nem jelentettek kizsákmányoló politikájukra nézve.
A muszlimok tehát eltávolodtak az iszlám értékeitől, és az iszlám teljes körű gyakorlásától, ezért addig nem is remélhetik, hogy Allah megsegíti őket, amíg nem tesznek meg hiánytalanul mindent, amit vallásuk megkövetel tőlük.

Ibrahím ibn Adham, a jámbor vallástudós egy alkalommal, amikor a bászrai piacon ment, azt mondták neki: „Azt mondja Allah a Koránban: „Fohászkodjatok hozzám, és Én válaszolok a fohászotokra”, de mi hiába fohászkodunk Allahhoz, Ő nem válaszolja meg a fohászainkat. Miért van ez?” Azt mondta: „Csodálkoztok? Meghalt már a szívetek, tíz dolog miatt: Megismertétek Allahot, mégsem teljesítettétek azt, ami Őt megilleti; olvastátok Allah Könyvét, mégsem cselekedtetek annak megfelelően; azt állították, hogy szeretitek Allah Küldöttét, mégis elvetettétek a hagyományát; azt állítottátok, hogy a sátán az ellenségetek, mégis barátkoztatok vele; azt állítottátok, hogy szeretnétek megmenekülni a Pokol-tűztől, mégis belevetettétek magatokat (a bűnök által); azt állítottátok, hogy szeretnétek a Paradicsomba kerülni, mégsem tettetek érte eleget; azt állítottátok, hogy a halál igaz, mégsem készültetek rá; mások bűneivel voltatok elfoglalva, és magatok hibáival nem foglalkoztatok; eltemettétek halottaitokat, mégsem vontátok le a tanulságot (hogy egyszer ti is meghaltok és sírba kerültök); Allah ellátásából táplálkoztatok, de nem köszöntétek meg Neki!

A muszlimok jelenlegi helyzetére a megoldás abban rejlik, hogy vissza kell térniük értékeikhez, és vallásuk minden téren való alkalmazásához. Miután a tatárok lerohanták Bagdadot a 13. században, a megszállók uralkodójának lánya megkérdezte egy muszlim vallástudóstól, hogy a muszlimok veresége azt jelenti-e, hogy Isten jobban szereti őket, mint a muszlimokat. A muszlim tudós büszkén azt felelte, hogy Allah az igazhívőket szereti, és a tatárok győzelme csupán annak köszönhető, hogy a muszlimok letértek a helyes útról, de Allah vissza fogja terelni a muszlimokat a helyes útra, mivel a muszlimok olyanok, mint a nyáj, a tatárok pedig olyanok, mint a nyájterelő kutyák, melyek az elkószáló juhokat vissza-vissza terelik a nyájhoz.
A muszlimok többsége mostanság hasonlít ezekhez a juhokhoz, mert eltévedtek, és szem elől tévesztették a valódi célt. Allah azonban bűnbánatra szólítja fel a muszlimokat, és arra, hogy térjenek vissza a helyes ösvényre.

Allah azt mondta: „Ó ti, akik hisztek! Forduljatok Allahhoz őszinte bűnbánattal! Talán Uratok elengedi a rossz tetteiteket és bebocsát titeket olyan Kertekbe [a Paradicsomban] amelyek alól folyók folynak – azon a Napon, amikor Allah nem szégyeníti meg a Prófétát (Mohamedet) és azokat, akik vele együtt hisznek. Az ő fényük előttük és jobbjukon igyekezve halad. Azt mondják: „Urunk! Tedd számunkra teljessé a fényünket és bocsáss meg nekünk! Bizony, Te mindenre kiterjedő hatalmú vagy” (Korán 66: 8)

Dr. Abdul-Fattah Munif, MME