Az igazi vallásosság és az istenfélelem 2015-04-10

Abdulghani testvérünk szónoklatának összefoglalója

Mit jelent az igazi vallásosság, és mit jelent a komolyság a vallás gyakorlásában?

A Mindenható Allah azt mondja a Koránban: „Ó ti akik hisztek! Féljétek Allahot az Őt megillető félelemmel, és ne haljatok meg csak úgy, hogy azok vagytok, akik alávetik magukat (Allahnak)” (Korán 3: 102); 

„Ó ti, akik hisztek! Féljétek Allahot és legyetek az igazmondókkal!” (Korán 9: 119)

A vallás gyakorlása sokféle képpen megnyilvánulhat. Allah Küldött (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „ A Szentlélek (Gábriel angyal) azt sugallta nekem, hogy egyetlen lélek sem fog meghalni addig, amíg nem el nem éri határidejét és amíg nem kapja meg ellátását, ezért szépen kérjetek, és egyikőtöket se vegye rá az ellátás késlekedése arra, hogy Allahnak való engedetlenség közepette kérje őt, mert Allah olyan, hogy ami Nála van, az csak az engedelmességgel kérhető el.”

Tehát ha Allahtól kérünk, és Allah késlelteti azt amit kérünk, ne feltételezzünk rosszat Allahról, és ne kövessünk el tettben és szóban bűnt. Azt jelenti, hogy ha valaki úgy érzi, hogy amire számított nem érkezett meg, akkor se csüggedjen és fohászkodjon Allahhoz követelőzően  és tiszteletlenül.

Fátima, Allah Küldöttének (Allah dicsérje és üdvözítse) lánya azt mondta, hogy szeretne egy cselédet, mert sok gyermeke volt. De a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ne vezesselek rá valami jobbra mint egy cseléd? Mielőtt lefeküdnél aludni, elmondod harmincháromszor azt, hogy „Szubhán Allah”, harmincháromszor azt hogy „Alhamdulilláh”, és harmincnégyszer azt, hogy  „Allahu akbar”. Miután Fatima elmondta az istenemlegetéseket, olyan erőre tett szert, hogy ellátta a gyermekeit és a házimunkát is, és nem volt már szüksége cselédre.

A muszlim ember mindig hagyatkozik Allahra, és bízik Allah ellátásában. Nem kételkedik abban, hogy amit kért, azt megfogja kapni. Mély hite van, amibe nem keverednek gonosz gondolatok. Fontos tehát, hogy bármilyen panaszunk van, Allahhoz forduljunk vele.

Történet az istenfélelemről és az Allahra való hagyatkozásról:

Volt egy perzsa város, Tusztar (Sustar). A muszlimok amikor Perzsia meghódítására vállalkoztak, annak igazságtalansága miatt, másfél éven keresztül ostromolták a várost. A legnehezebb ostrom volt, amit valaha az iszlám történetében feljegyeztek. A végén behódolt a város. A város kapuját a hajnali ima előtt kicsivel, nyílt ki. Harmincezer muszlim szembe találta magát százötvenezer perzsa harcossal. Ötszörös túlerő ellenére, Allah győzelmet adott a muszlimoknak.

A muszlimok azonban ekkor nem imádkozták a hajnali imát, mert megfeledkeztek az imáról, de Allah megbocsátotta a muszlimoknak mert nem szándékosan mulasztottak. Anasz ibn Málik, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) társa, aki jelen volt ennél a hódításnál, amikor elment emellett a város mellett, mindig sírt. A társak nem értették miért, és Anasz azt mondta, mert ezen a napon elfelejtették imádkozni a hajnali imádkozást.

Azt mondja a Mindenható Allah a Koránban: „És ha a városok lakói hittek volna, és istenfélők lettek volna, akkor áldásokat árasztottunk volna rájuk az égből és a földből. Ám ők meghazudtolták [a küldötteket], s elragadtuk őket azért, amit szereztek.” (Korán 7: 96)

A győzelem és az áldás nyitja a hit és az istenfélelem. Nem lenne számos muszlim ország olyan helyzetben, amelyben van, ha megvalósították volna az igaz vallásosságot életükben.

A szélsőségesség, túlzás a vallásosságban

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ó emberek, óva intelek titeket, a vallásosságban való túlzástól, mert bizony azokat akik előttetek voltak az pusztította el, hogy túlzásba estek a vallásosságban.”

Allah azt mondja a Koránban: „Ó ti akik hisztek! Féljétek Allahot az Őt megillető félelemmel, és ne haljatok meg csak úgy, hogy azok vagytok, akik alávetik magukat (Allahnak). Ragaszkodjatok Allah kötelékéhez (a Koránhoz) mindannyian, és ne szakadjatok szét (csoportokra)! És emlékezettek Allah jótéteményére, amiben részesített titeket: Amikor egymás ellenségei voltatok, majd egyetértést teremtett a szívetek között, és a jótéteménye révén testvérek lettetek. A Tűz gödrének a szélén voltatok, és Ő megmentett titeket attól. Ekképpen teszi Allah világossá nektek a jeleit, hátha [az igaz] útra leltek. Legyen belőletek egy olyan közösség, amely a jóra hív, felszólít a helyénvalóra, megtiltja az elvetendőt! Ők azok, akik boldogulnak. És ne legyetek olyanok, mint akik szétszakadtak (csoportokra), és összekülönböztek azután, hogy eljöttek hozzájuk a világos bizonyítékok! Azoknak hatalmas gyötrelem jár, azon a napon, amelyen [egyes] arcok fehérré válnak, és [más] arcok feketévé. Nos, ami azokat illeti, akiknek feketévé válik az arcuk [azoknak azt fogják mondani]: Vajon hitetlenné váltatok azután, hogy hívők voltatok? Ízleljétek hát a gyötrelmet, amiatt, hogy hitetlenek voltak!” (Korán 3: 102-106)

A Mindenható Allah arra utasít minket, hogy a megegyezést keressük, ne az összekülönbözést. Próbáljunk kompromisszumokat kötni, és jó irányba terelni egymást.

A felelősségteljes vallásosság

Allah azt mondja a Koránban: „És ekképpen tettünk titeket középúton járó [kiegyensúlyozott és igazságos] közösséggé, hogy tanúk legyetek az emberekkel szemben, s hogy a Küldött tanú legyen veletek szemben [...]” (Korán 2: 143)

Középen álló közösség azt jelenti, hogy nem esnek túlzásokba, de nem is hanyagolják el a vallásosságukat.

A vallás tanítása és betartatása nehéz feladat és nagy felelősség is egyben, hiszen sok csábítás éri a hívő embert. A legnagyobb kisértés, a hamis messiás eljövetele pedig egyre közeledik. Azt mondja a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Egyetlen olyan kísértés sem volt a Földön, mióta Allah Ádám leszármazottait széthintette a Földön, ami nagyobb lenne a hamis Antikrisztus kísértésétől. Allah egyetlen prófétát sem támasztott anélkül, hogy ne intette volna a közösségét ettől a hamis prófétától. És én vagyok az utolsó a próféták között, és ti vagytok az utolsó vallási közösség, és ti közöttetek fog megjelenni. És ha akkor fog még előjönni, amikor én még közöttetek leszek, akkor én minden muszlimért felszólalok (védelmezésképpen), de ha akkor fog megjelenni amikor én már nem leszek közöttetek, akkor mindenki közületek saját magáért kell felszólalnia (megvédenie)”

Miből áll ez az (ön)védelem? Hinni és istenfélelmet tanúsítani. Aki pedig ragaszkodik Allah kötelékéhez, a Koránhoz, megmenti magát a kísértésektől. A Mindenható Allah azt mondja:

„ Ám Allah nem bünteti meg őket, amíg te közöttük vagy, és Allah nem bünteti őket, amíg bocsánatot kérnek.” (Korán 8:33)


Dr. Abdul-Fattah Munif, MME