Allah minden közösséghez, néphez küldött prófétát, azzal, hogy az egyistenhitre szólítsák fel népüket:

„És bizony minden közösségben támasztottunk küldöttet [azt hirdetvén], hogy “Szolgáljátok Allahot és kerüljétek el a hamisan istenítetteket!" (Korán 16: 36)

Minden próféta elsődleges feladata az egyistenhitre való felhívás:

„Bizony, elküldtük Noét a népéhez, és azt mondta: „Ó, népem! Szolgáljátok Allahot! Nincs más [jogosan imádható] istenség számotokra Rajta kívül! Bizony, én féltelek titeket egy hatalmas nap gyötrelmétől” (Korán 7: 59)

A bálványimádók hittek abban, hogy Allah a mindenség teremtője, de mást szolgáltak, és azt állították istenségeikről:

„Nem szolgáljuk őket másért, mint hogy közelebb vigyenek minket Allahhoz” (Korán 39: 3);

„Allah helyett olyannak szolgálnak, ami se nem árt, se nem használ nekik, és azt mondják: Ezek a mi közbenjáróink Allahnál! Mondd: Vajon olyanról akartok hírt adni Allahnak, amiről nem tud, sem az egekben, sem a földön? Magasztaltassék Ő! És mennyire felette van annak, ami társat állítanak [Allah mellé]”. (Korán 10:18)

Ezek után eljött az iszlám hogy megszabadítsa őket a szolgák szolgálása alól, hogy ahelyett a szolgák Urát szolgálják. Ezért zárta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) királyoknak, császároknak és uralkodóknak küldött üzeneteit a következő Korán idézettel:

„Mondd: „Ó Írás népe! Jöjjetek egyezkedő szóra közöttünk és közöttetek! Egyezzünk meg abban, hogy csupán Allahot szolgáljuk, semmilyen társat nem állítunk mellé, és egymás között nem teszünk meg egyeseket Allah mellett uraknak! Ha azonban ők hátat fordítanak, akkor mondjátok: Tanúsítsátok, hogy mi azok vagyunk, akik alávetik magukat [Allahnak]! (Korán 3: 64)

Az emberek életét és az emberi társadalmat a többistenhit rontotta meg, és az hogy az egyik ember a másik embert urának (istenének) tette meg Allah helyett, így nem csupán köveket imádtak, hanem immár embereket is. Egyiptom elvetemült uralkodója, a Fáraó saját magáról állította azt, hogy istenség: „Én vagyok a Legmagasztosabb uratok!” (Korán 79: 24); „Ó ti előkelők! Nem tudom hogy lenne számotokra más isten Rajtam kívül!” (Korán 28: 38). A Fáraó alattvalóinak többsége ahelyett, hogy elutasították volna eszement állítását, engedelmeskedtek neki: „Rászedte hát őket, s engedelmeskedtek neki” (Korán 43: 54)

Vannak emellett az emberek között olyanok is, akik ugyan nem nevezik magukat istenségeknek, de cselekedeteik bizonyítják azt, hogy uralkodni akarnak az emberek felett, és irányítani akarják őket, vagyis rabszolgáikká akarják tenni őket. Továbbá saját érdekeiknek megfelelő törvényeket hoznak, amelyeket betartatnak az emberekkel, így megengedetté tesznek egyes tilalmakat, illetve tilalmassá tesznek megengedett dolgokat.

Allah így szólt:

„Mondd: „Mit gondoltok arról, amit Allah bocsátott le nektek az ellátásból, majd ti abból [egy részt] tilalmasnak tesztek meg és [más részt] megengedettnek?” Mondd: „Vajon Allah adott nektek engedélyt, vagy ti Allah ellen hazugságot találtok ki?” (Korán 10: 59).

Egy alkalommal Adij ibn Hátim (aki keresztény volt, mielőtt muszlimmá vált volna) hallotta Allah Prófétáját (Allah dicsérje és üdvözítse), amint azt recitálta: „Írástudóikat és szerzeteseiket urakká tették meg maguknak Allah helyett, és Mária fiát, a Messiást. Ám ők csupán arra kaptak parancsot, hogy egyetlen istent szolgáljanak. Nincs más [jogosan imádható] istenség Rajta kívül! Magasztaltassék Ő! [Mennyire felette van] annak, ami társként állítanak [mellé].” (Korán 9:31) Azt mondta a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse): De hát ők nem szolgálják azokat!” Erre azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „De megengedik (az írástudóik és a szerzeteseik) nekik azt, amit Allah megtiltott, s így megengedettnek tekintik azt, és megtiltják nekik, amit Allah megengedett, és így tiltottnak tekintik azt, és ez az szolgálatuk feléjük”.

- Az egyistenhit a nyugalom és biztonság forrása:

„Akik hisznek, és nem tették zavarossá hitüket igazságtalansággal (társat állítván Allah mellé), azoknak biztonság jár és ők az igaz útra találnak” (Korán 6:82);

Azokról, akik azonban többistenhitüek, Allah azt mondta:

„Rémületet fogunk vetni azoknak a szívébe, akik nem hisznek, azért, mert társat állítottak Allah mellé, olyasmit, amelyre nézve nem bocsátott le bizonyító érvet. És a Pokol-tűz lesz a lakhelyük, milyen nyomorúságos az igazságtalanok otthona!” (Korán 3: 151)

- A dicsőség és a méltóság egyedül az egyistenhittel érhető el: „Aki a méltóságot szeretné [megszerezni], nos egyedül Allahé az összes méltóság” (Korán 35: 10), hiszen a többistenhit megalázottá teszi az embert, és csökkenti a méltóságát: „És aki társat állít [Allah mellé] olyan mintha lezuhant volna az égből, és a madarak ragadták volna el, vagy elfújta volna a szél egy messzi helyre” (Korán 22: 31)

Az iszlám azért jött el, hogy megszabadítson minket attól, hogy máshoz fordítsuk az istenszolgálatot Allah helyett,  hívőknek óvakodniuk kell mindenféle bálványoktól, legyenek azok vallási, gazdasági avagy társadalmi bálványok.

- A vallási bálványimádat: Allah helyett mást tenni meg istennek:

„És azok, akik nem fohászkodnak Allahhal együtt más istenségekhez”  (Korán 25: 68);

„Bizony, Allah nem bocsátja meg azt, hogy társat állítanak mellé, és ami ezen kívül van, azt megbocsátja annak, akinek akarja! Aki társat állít Allah mellé, az bizony [az igazságtól] messzejáró tévelygéssel tévelyeg!” (Korán 4: 116)

- Gazdasági bálványimádat Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Elpusztult az, aki rabszolgája a dínárnak (aranypénznek), a dirhamnak (ezüstpénznek), a bársonyruhának és a gyapjúruhának. Ha kap akkor elégedett, ha pedig nem kap, akkor megharagszik!”

-Társadalmi és politikai bálványimádat: Vannak akik ugyan nem keresik fel „szentek” sírjait, hogy kérjenek a sírok lakóitól, hanem élő embereket tekintenek szentnek és emberefeletti, isteni tulajdonságokkal ruháznak fel.

Aki tehát valóban Allah szolgája, az nem istenít senkit Allahon kívül, se nem fordítja az istenszolgálatokat Allahon kívül más felé, hiszen senki sem árthat vagy hozhat hasznot neki Allahon kívül. Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „S tudd meg, hogy ha az egész közösség összegyűlne azért, hogy hasznodra legyen valamiben, nem lesz hasznodra, csakis abban, amit Allah már leírt a részedre! S ha összegyűlnének azért, hogy károdra legyenek valamivel, nem válnak károdra, csakis azzal, amit Allah már leírt a részedre! Felemeltettek a tollak, s megszáradtak a lapok.” (at-Tirmidhi)

Az igazhívő muszlimok szívében nincsenek Allahon kívül más istenek, ahogyan József (béke legyen vele) mondta: „Ó, két börtöntárs! Vajon a különböző urak (istenek) jobbak, avagy Allah, az Egy, a Felettébb Legyőzhetetlen?” (Korán 12: 39)

Dr. Abdul-Fattah Munif, MME