A halál minden élő teremtmény sorsa. Allah azt mondja a Koránban:

„Mindenki, aki a [föld] színén van, elmúló. Ám megmarad Urad arca, aki fenséges és nemes” (Korán 55: 26-27)

A halál mindenkit elér, legyen szó férfiről vagy nőről, gazdagról vagy szegényről, magas rangú emberről vagy átlagos emberről. A magasságos Allah azt mondta:

„Minden ember megízleli a halált. És csupán a Feltámadás Napján kapjátok meg teljes mértékben jutalmaitokat. Akit pedig távol tartanak a Pokoltól és bebocsátást nyer a Paradicsomba, bizony diadalt arat. Az evilági élet csupán megtévesztő [mulandó] élvezet.” (Korán 3: 185)

A halál elől elmenekülni nem lehet, bármilyen óvintézkedéseket is tesz az ember:

„Akárhol is vagytok, utolér titeket a halál, még akkor is, ha megerősített tornyokban lennétek.” (Korán 4: 78).

Az evilágot halálunkkor magunk mögött hagyjuk:

„És bizony egyenként jöttök el Hozzánk [a Feltámadás napján], ahogyan legelőször teremtettünk meg titeket. És hátatok mögött hagyjátok azt, amivel felruháztunk titeket. És nem látjuk veletek a közbenjáróitokat (istenségeiteket), akikről azt állítottátok, hogy [Allah] társai lennének istenszolgálatotok kiérdemlésében. Bizony, elszakadtak [a kötelékek] közöttetek, és eltűnik mellőletek az, amit állítottatok” (Korán 6: 94)

Ha valaki megmenekülhetett volna a haláltól, akkor Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) bizonyára megmenekült volna. Allah azonban azt mondta:

„Bizony, te meg fogsz halni, és ők is meg fognak halni” (Korán 39: 30). Egy másik ájában Allah azt mondta: „És nem adtunk teelőtted egyetlen embernek sem öröklétet. Hát vajon ha te meghalsz, akkor ők halhatatlanok lesznek?” (Korán 21: 34)

Képzeljük magunkat annak az embernek a helyébe, aki éppen most haldoklik, és most mondja el a végrendeletét. Vagy annak a helyébe, akinek már nem forog a nyelve, és nem ismeri fel a szomszédait, se nem tudja megszólítani a testvéreit. Igen, el fog jönni az az idő, amikor halljuk majd a beszédet, de nem tudunk válaszolni. Sírni fognak hozzátartozóink, és kérdezni fogják: „Miért hagysz itt minket?”.

A Korán négy helyen mutatja be a halál pillanatát:

- „És bárcsak látnád, amint a bűnösök a halál kínjaiban (vergődnek) s az angyalok kinyújtván kezüket feléjük (mondván): Adjátok ki a lelkeiteket! Ma a megaláztatás fizetségével jutalmaztattok, amiatt, amit Allah ellen mondtatok, az igazságtól eltérően, s az Ő jeleivel szemben fennhéjázók voltatok.” (Korán 6: 93)

- „És eljött a haláltusa az igazsággal. Ez az, amit el akartál kerülni.” (Korán 50: 19)

- „S amikor majd (a haldokló lelke) a torkához érkezik. Ti akkor néztek. Holott Mi közelebb vagyunk hozzá, mint ti. Ám ti azt nem látjátok. Ha pedig nem lesztek elszámoltatva, akkor térítsétek azt vissza, ha az igazat szólók közül valók vagytok?” (Korán 56: 83-87)

- "Nem! Amikor [a lélek] a kulcscsonthoz érkezik, és azt mondják [körülötte]: Ki tudná megmenteni? És [a haldokló] megtudja, hogy ez már az (evilágtól való) elválás, és összecsavarodnak a lábszárak. Azon a napon Uradhoz lesz a menetelés.” (Korán 75: 26)

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) amikor halálán volt, kezét egy edénybe tette, melyben víz volt, és belemártogatta a kezét, majd megtörölgette az arcát, és azt mondta: „Nincs más jogosan imádható istenség, csak Allah! Bizony, a halálnak bódultságai vannak!” Majd felemelte kezét, és azt mondta: „A felső társakhoz [csatlakozom]!”, és ezt mondogatta egészen lelkének kiszállásáig, a keze testére zuhant. (Al-Bukhári)

Amikor Ali ibn Abi Tálib elment a temetőbe, azt mondta: „Ó, ti temető lakói! Mondjátok el magatokról [milyen helyzetben vagytok], vagy mi mondjuk el! Ami a mi híreinket illeti, nos a vagyonotok el lett osztva, az asszonyaitok megházasodtak, a lakhelyetekbe más emberek költöztek! Allahra, ha megtudnának [szólalni], akkor azt mondanák: Nem láttunk jobb útravalót az istenfélelemnél”

Ha azok, akik meghaltak, adhatnának egy tanácsot nekünk, azt mondanák: Használjátok ki az életidőtöket az istenszolgálatra, ne vesztegessétek el haszontalan dolgokra!

Allah azt mondta a Koránban:

„Amikor eljön egyikükhöz a halál, azt mondja: Uram vigyél vissza! Hátha jót cselekszem abban, amit hátra hagytam! De nem! Ez csupán egy szó, amelyet ő mond” (Korán 23: 99-100)

Amíg a lélek a testben van, és nem érte el a torkot, addig sosem késő, hogy a muszlim bűnbánatot tartson, de nem szabad halogatnia, mert nem tudhatja, hogy mikor jön el ez a pillanat.

Allah azt mondta:

„Mondd: „Bizony a halál, amely elől menekültök, valóban találkozni fog veletek, majd visszavitettek a rejtett és a látható [dolgok] Tudójához, és hírül adja nektek azt, amit cselekedtetek!” (Korán 62: 8)

Dr. Abdul-Fattah Munif