A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) idején a magasságos Allah arra utasította az ellenszegülőket és vétkezőket, hogy menjenek el a Prófétához, azért hogy bocsánatot kérjen számukra Allahtól:
„Ha ők – jóllehet önmaguk ellen voltak igazságtalanok – eljönnének hozzád, és Allah bocsánatát kérnék, és a Küldött is bocsánatot kérne a számukra, bizony Allahot Kiengesztelődőnek és Irgalmasnak találnák” (Korán 4: 64).
Nem azért járultak a Próféta elé, hogy bocsánatot kérjenek tőle, hanem azért, hogy bocsánatot kérjen nekik Allahtól. Kíméletes és irgalmas volt irántuk, és a megszánás és együttérzés elve alapján viszonyult hozzájuk.
Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) nyilvánvalóvá tette számukra az ellenszegülés, vétek súlyosságát, és időnként logikai érvekkel törekedett meggyőzni őket. Umáma – Allah legyen elégedett vele – azt mondta: „Történt, hogy egy fiatalember eljött a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse) és azt mondta: ’Ó Allah Küldötte, engedd meg, hogy paráználkodjak!’ Az emberek köré gyűltek, majd megdorgálták. Azt mondták: ’Mit merészelsz?!’ A Próféta azt mondta: ’Gyere közelebb!’ Közel jött a Prófétához és leült. Ő aztán azt mondta neki: ’Szeretnéd, ha ezt tennék az édesanyáddal?’ Azt mondta: ’Nem, Allahra! Én legyek a váltságdíjad!’ A Próféta azt mondta neki: ’Ehhez hasonlóan az emberek se szeretnék ezt az anyjuknak.’ A Próféta akkor megkérdezte tőle: ’Szeretnéd, hogy ha ezt tennék a leányoddal?’ Azt mondta: ’Nem, Allahra! Én legyek a váltságdíjad!’ Ő azt mondta: ’Hasonlóképpen, az emberek se szeretnék ezt a lányuknak.’ Ő akkor azt mondta neki: ’Szeretnéd, ha ez történne a húgoddal?’ Azt mondta: ’Nem, Allahra! Én legyek a váltságdíjad!’ Ő azt mondta neki: ’Hasonlóképpen az emberek se szeretnék ezt a húguknak.’ Ő akkor azt mondta neki: ’Szeretnéd, ha ez történne az apai nagynénéddel?’ Azt mondta: ’Nem, Allahra! Én legyek a váltságdíjad!’ Ő azt mondta neki: ’Hasonlóképpen az emberek se szeretnék ezt az apai nagynénjüknek.’ Ő akkor azt mondta neki: ’Szeretnéd, ha ez történne az anyai nagynénéddel?’ Azt mondta: ’Nem, Allahra! Én legyek a váltságdíjad!’ Ő azt mondta neki: ’Hasonlóképpen az emberek se szeretnék ezt az anyai nagynénjüknek.’ [A hadísz elbeszélője] azt mondta: A Próféta a kezét a fiatalember mellkasára tette és azt mondta: ’Ó Allah bocsáss meg neki, tisztítsd meg a szívét és védd meg őt a szemérmét (a paráznaságtól).’
(Ahmed gyűjteménye, al-Albání hitelesnek ítélte)
Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) kímélettel és könyörülettel bánt a fiatalemberrel. Hogy ne bánt volna vele irgalommal, amikor Allah azt mondta róla:
„[Ó Mohamed] Allah könyörülete miatt lettél lágyszívű irántuk, ám ha durva beszédű, és keményszívű lettél volna, akkor szétszéledtek volna körülötted. Légy hát elnéző irántuk és kérj számukra bocsánatot!” (Korán 3:159)
Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) rávezette nemes társait a jócselekedetekre, amelyek eltörölték ellenszegüléseiket, és amelyek által bűnbánatuk elfogadtatásra került. Egy alkalommal egy férfi odament a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse), majd azt mondta neki: „Ó, Allah küldötte! A város túlsó végén kezeltem egy asszonyt, és testközelbe kerültem vele, de nem érintkeztem vele [szexuálisan]. Nos, itt vagyok, ítélkezz felettem, ahogy akarsz!
Omar így szólt hozzá: „Ha már Allah elleplezett téged, te is leplezhetted volna magadat!” Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) nem válaszolt neki. Erre a férfi felállt, és elindult. Allah küldötte utána küldött egy férfit, aki ezt a Korán idézetet recitálta neki:
„Végezd hát el az imádkozást a nappal két végén, és az éjszaka közeli részében! A jótettek bizony eltávolítja a rossz tetteket. Ez emlékeztetés az emlékezőknek.” (Korán 11: 114)
Egy férfi felállt, és azt mondta: „Ó Allah prófétája! Ez csak kizárólag neki jár? Azt felelte: „Nem, hanem az összes embernek!” (al-Bukhári és Muszlim gyűjteménye)
Egy alkalommal egy [az iszlámot nem ismerő] beduin férfi vizelt a mecset egyik sarkába, mire a muszlimok kardot rántottak, hogy megbüntessék, ám Allah küldötte azt mondta: „Ne szakítsátok meg a dolgában, hanem mossátok le egy bödön vízzel!”, majd magához hívta, és azt mondta neki: „Ez a hely nem való ilyen cselekményekre”. Azután elmondta neki az iszlám lényegét, és meghívta az iszlámra. A beduin megnyugodott, és tetszett neki az, amit hallott. Amikor távozott így fohászkodott: „Istenem bocsáss meg nekem és Mohamednek egyedül, és senki másnak se!” Allah küldötte azt mondta: „Így bizony szűkké tetted azt, mi tágas! (A megbocsátás kapuja mindenki előtt nyitva áll)” (al-Bukhárí)
Nem szabad valakit azért becsmérni, sértegetni mert bűnt követett el. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ne mutasd ki kárörvendésedet egy testvéreddel kapcsolatban, mert Allah meggyógyítja őt, és próbára tesz téged!” (al-Tirmidhi)
Az iszlám szankcióit csak akkor szabad kiszabni és végrehajtani, ha minden bizonyíték rendelkezésre áll a bűntény alátámasztására. Feltételezések alapján senkit sem lehet elítélni. Allah azt mondta a Koránban:
„Ó, ti akik hisztek, ha erkölcstelen jön hozzátok egy hírrel, akkor bizonyosodjatok meg, nehogy tudatlanul ártsatok egy népnek, s később megbánjátok azt, amit tettetek”. (Korán 49: 6).
Ha bármilyen kétely felmerül a bizonyítékok kapcsán, akkor tilos kiszabni és végrehajtani a büntetést. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Hárítsátok el a büntetéseket a [felmerülő] kételyek által!”. Egy másik hadíszban azt mondta: „Hárítsátok el a büntetéseket a az emberekről, amennyire csak lehet!”
Seikh Ibn Báz – Allah könyörüljön rajta – azt mondta: „Az ügyekben eljáró, felelős tudósok és kormányzók feladata, hogy elhárítsák a büntetéseket, ha olyan kétely merül fel, amely bizonytalanná teszi a büntetés jogosságát”
Ha azonban a kádi (bíró) már meghozta ítéletét, akkor nem lehet közbenjárni a büntetés végrehajtása ellen.
Dr. Abdul-Fattah Munif, MME