Az évnek többféle kitüntetett időszaka van. A kitüntetett nap a héten a pénteki nap, van egy kitüntetett hónap, Ramadán hónapja, a Ramadánon belül is van egy kitüntetett éjszaka és van az évben tíz nap, ami kitüntetett tíz nap, ez pedig a zarándoklat idejére esik.
Ez a tíz nap amiatt különleges, mert ebben a tíz napban, az iszlám öt pillére egyszerre, egy időben játszik szerepet. Ebben a tíz napban van a zarándoklat ideje, ajánlatos böjtölni, ajánlatos többet imádkozni, ajánlatos adakozni ezekben a napokban. Miért ajánlatos? A Próféta (béke legyen vele) a társainak a következőt mondta erről: „Nincsen olyan nap, amiben jobban szeretné Allah a jó cselekedeteket, mint ezeken a napokon”, ezen a tíz napon. Kérdezték a Prófétát (béke legyen vele), hogy még a harcnál is jobb? (többet érnek ezek a napok, még annál is, amikor az ember az életét kockáztatja egy jó ügyért?). A Próféta (béke legyen vele) azt felelte, hogy még annál is nagyszerűbbek ezek a napok, kivéve, egy olyan ember, aki a pénzével és a lelkével is harcolt, és nem jött vissza semmivel (tehát meghalt, és mindenét feláldozta Allah útján) Ez a hagyomány is érezteti velünk azt, hogy mennyire nagy jelentősége van ennek a tíz napnak, használjuk tehát ki őket.

Ezekben a napokban még inkább jellemző volt a Prófétára (béke legyen vele) a jócselekedet (amire később részletesen is kitérünk) és jellemző volt rá, hogy sokszor mondta: Allahu akbar! (Isten a legnagyobb) Igyekezzünk ezt a szokását újra feléleszteni, mert sajnos egyre kevésbé látjuk a muszlimok között. Igyekezzünk a Lá ilaha illalLah (Nincs más isten, csak Isten) és az ElhamdulilLah (Dicsőség és hála Istennek) mondását is gyakorivá tenni.
Allah nem véletlenül tünteti ki ezeket az időszakokat. Hogyha megnézzük ennek a jelentősége abban áll, hogy az ember megtapasztalja az intenzív Istenszolgálat „ízét”. Az a baj, hogy nagyon „lájtosan” csinálunk nagyon sok mindent. Nem csináljuk olyan intenzitással, ahogy kéne. Ennek a megélése, az intenzitás fokozásának érdekében Allah felszólít minket arra, hogy ezekben az időszakokban még inkább közeledjünk Hozzá, és a legjobb cselekedeteinket tegyük meg.

Ezekben a napokban először is a legfontosabb, a kötelességeinknek az elvégzése. Mindannyian beleeshetünk abba a hibába, hogy felcseréljük a kötelességeinket az önkéntes dolgokkal. A sejk azt mondja, hogy erre mindig ügyelni kell, ezekben a napokban pedig különösen. Például valaki nem időben imádkozik, pedig kötelességünk lenne időben imádkozni. Próbáljuk a kötelességeinket hiánytalanul elvégezni.
Allah azt mondta egy szent hagyományban: „Aki ellenséges egy olyan emberrel szemben, aki Allah védelmében van, az ellen háborút indítok, és az én szolgám nem közeledik én hozzám, annál jobban, mint amit rá kötelességül róttam, és utána még jobban közeledik az önkéntes szolgálatokkal, addig, amíg meg nem szeretem őt.”
Tehát az önkéntes szolgálatok a kötelességek után jönnek, és Allah szeretetét vívjuk ki azzal, hogy ezeket a dolgokat elvégezzük.

A kötelességen túli tettek lényegesek. Ezek közül kiemelte a sejk azt a 12 rakát, amit a napi kötelező imák mellett imádkozhatunk. Ha ez megtörténik, akkor Allah épít nekünk egy házat a Paradicsomban. 365 napból áll az év, 365 házat építhet Allah nekünk a Paradicsomban. Itt nem a szám a lényeg, hanem a döbbenetes jutalom, amit Allah egy ilyen egyszerű dolog miatt nekünk ad.
Allah nagyon jól tudja, hogy óriási versengés van a világban az időnkért. Minden dolog a mi időnkért versenyez. Ha te kiválasztod, hogy az idődet ennek a 12 rakának az elvégzésével töltöd, akkor Allah jutalomként - hogy az evilággal szemben előnyben részesítetted Allah szeretetét és azt a végcélt, amit Allah ígért - ilyen hatalmas jutalommal jutalmazza azt, aki ezt megteszi.
Volt egy fiatalember, aki a Próféta (béke legyen vele) házában aludt egyszer. Allah Küldötte (béke legyen vele) többször meghívott magához ifjakat, egyrészt segítségképpen, másrészt meg hogy tanítsa őket. Azt mondta ez az ifjú, hogy „miután odavittem a vizet, amivel a Próféta (béke legyen vele) wudut (rituális mosdást) csináljon, azt mondta a Próféta (béke legyen vele) nekem, hogy „kérjél bármit” (meg akarta neki hálálni a Próféta (béke legyen vele). Azt mondta neki az ifjú, hogy (nézzétek, hogy mi a kérés!), fohászkodjál azért, hogy társad legyek a Paradicsomban.  A Próféta elmosolyodott és azt mondta, hogy „fohászkodom, de segíts nekem abban, hogy sokszor borulsz le”. Szó szerint: segítsél nekem a te lelked felett, a sok leborulással. A lélek az, aki tévútra viszi az embert. Hogy az evilágot szerető lelkedet le tudjuk győzni, ahhoz sok leborulásra van szükség. Ebben a történetben a plusz imákról van szó.
A sejk arra akart ezzel a történettel hívni bennünket, hogy ebben az időszakban igyekezzünk sokszor leborulni, sokszor imádkozni. A leborulással, amikor leborul az ember, Allah egy fokozatot emel az emberen, és eltörli egy rossz cselekedetét.

A sejk kiemelte a böjtölést. Ebben az időszakban a nappal van kitüntetve, nem az éjszaka (az éjszaka a Ramadánban van kitüntetve, főleg az utolsó tíz ramadáni éjszaka), hanem a nappali jó cselekedetek. A sejk azt ajánlja, hogy böjtöljünk, akár a 9 napot is, de amennyit bírunk. Egy nap böjtöléssel Allah olyan távolságra teszi az embertől a Poklot, mint 70 ősz (így van kifejezve arabul), tehát 70 évnyi távolságra teszi egy nap böjtölése. Hát még akkor, ha ez a nap böjtölése erre az időszakra esik!
Allah a mi javunkat akarja, Neki nem hiányzik sem a böjtölésünk, sem az adakozásunk, sem az imánk. Azért kéri ezt tőlünk, mert Ő meg akar rajtunk könyörülni, és a könyörületnek ezek a minimális követelményei. Egy napot legalább böjtöljünk. A legjobban ajánlott a 9. nap, Arafat napjának böjtölése, amiről a Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy „Aki böjtöli ezt a napot, annak Allah megbocsátja az az előtti és az utáni év bűneit”. Ez nem kis adomány Allahtól. Allah kegyelméből van ez.

Ekkor, ezeknek a kiemelt napoknak a végén van az Áldozati Ünnep az ’Íd ul adha. Ilyenkor levágunk egy bárányt. Aki ilyet szándékozik, annak nem szabad levágni a körmét, nem szabad levágni a haját (és a szőrzetét) az előző hónap utolsó napja után kilenc napig – követve a zarándokokat, és emlékezve rájuk, akik ott vannak Mekkában, és ugyan ezt teszik.

A sejk a lelkünkre kötötte, hogy mindig keressük azokat az időszakokat, amikben nagy jutalomra van lehetőség, amiben Allahhoz közeledhetünk, amiben nagyon megtérül az, hogy Allahhoz közeledünk.
Nagy elszántsággal álljunk ezeknek az időszakoknak elébe, és Allah segítsen mindenkit ebben.

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.