A Koránnak körülbelül az egyharmadát képezik a történetek. Allah a Kegyelméből és a Bölcsességéből helyzete ezeket a Koránba. A történetek mellett másról is van szó a Koránban, miközben a történetekkel színesíti Allah a Koránt, amelyekben nagyon fontos igazságokat ad át benne nekünk. Annyiban különböznek ezek a történetek a hétköznapi meséktől, vagy legendáktól, hogy ezek valós történetek. A valós történeteknek felértékelődik az igazság tartalma. Gyakorlatilag az ember ezeken a történeteken keresztül látja a jó és a rossz útnak a különbségét. Vallási szempontból a jó út az, ami közelebb visz Allahhoz, a rossz pedig, az, ami eltávolít Allahtól, a végzete pedig az embernek az, hogy hol van. Van egy út, amit a történet szereplői végigjárnak, amivel Allah megelégedését, vagy Allah haragját váltják ki. Miért fontosak ezek a történetek? Nem csak azért, hogy szórakoztassanak minket, hanem, hogy mi is okuljunk, és elhelyezzük magunkat, vajon mi hol járunk az úton? Vajon mi az igazak útját járjuk, vagy pedig azoknak az útját, akik Allah helyett más isteneket szolgálnak?

A sejk a mai khutbában a Koránban lévő történetek közül kiemelt egy történetet, Noé próféta (béke legyen vele) történetét. Noé (béke legyen vele) történetében rengeteg olyan dolog van, ami megerősítés lehet számunkra.
Noé (béke legyen vele) az egyik legrégebbi próféta, aki 950 éven keresztül hívta a népét az iszlámra. Nagyon kevesen követték őt. Egyes elbeszélések szerint nyolcvanheten, mások szerint pedig csak tizenhárman követték. Noénak (béke legyen vele) a kitartása példátlan volt, mert 950 éven keresztül hívta a népét. Nagyon megalázott helyzetben volt, hiszen a kisebbséget képviselte a többséggel szemben, úgy, ahogy ez nagyon sokszor így van máshol is. Sokszor az igazság képviselői sokkal kevesebben vannak, mint a többiek. Noét (béke legyen vele) kigúnyolták, lenézték, bolondnak nézték, mint ahogy a hívőket is nagyon sokszor az idők folyamán. Noé próféta (béke legyen vele) panaszt tett a népére Allahnál:

„Uram, az én népem meghazudtolt engem, hozzál megnyitást köztem és köztük, menekíts meg engemet, és azokat, akik velem vannak a hívők közül.”

Allah látta, hogy nem lesz több hívő, aki követi Noét (béke legyen vele) ezért azt mondta:

„Nem fognak hinni többen a te népedből, csak az, aki eddig hitt. És ne légy szomorú azzal kapcsolatban, amit ők tesznek.”

Ismerjük a történetet, amikor jött az özönvíz, ami elpusztította Noé népét. Még az özönvíz előtt Noé (béke legyen vele) egy hajót épített, Allah parancsára. Miközben hívta az embereket az iszlámra, közben egy hajót is épített! Ezt a hajót nagyon hosszú ideig építette, egyes elbeszélések szerint negyven éven keresztül, vannak azonban olyan elbeszélések is, amik szerint két évig építette. 

Miért fontos nekünk ezzel a történettel foglalkozni? A sejk egy csomó tanulságot szűrt le ebből a történetből, ahogy persze a Korán többi történetéből is lehet.

- Az első tanulság az, hogy az embernek nagyon vigyáznia kell azzal, aki bid’a-t, vallási újításokat visz be a vallásba, mondván, hogy ez a vallás része, holott nem része annak. Erre hozott példát a sejk Noé (béke legyen vele) népével kapcsolatban. Voltak jó emberek Noé (béke legyen vele) népéből, ők meghaltak, majd a sátán félrevezette az embereket, és jóként mutatta be azt, hogy csináljanak róluk szobrokat, és így emlékezzenek meg róluk. Az embereknek az volt a céljuk, hogy a jócselekedetre emlékeztesse őket. Az emberek ezeket a szobrokat először csak tisztelték, utána elkezdtek hozzájuk fohászkodni, hogy közbenjárást kérjenek tőlük, majd egyenesen imádták ezeket a szobrokat. Ez nagyon veszélyes. Azt mondta a sejk, hogy nagyon vigyázzunk a társítással. Mert miért lett Noé népének ez a vége? Mert a társításba belementek. Olyan irányba kanyarodott el a vallás, ami nem a tiszta irány. Erre nagyon figyelnünk kell.

- A második lecke az, hogy állhatatosságot kell gyakorolni az emberek hívása közben. Ne gondoljuk azt, hogy elkiáltjuk magunkat, és hírtelen mindenki itt áll sorban, hogy muszlim akarok lenni, megjön a változás, és minden egy karikacsapásra megváltozik. Ebbe nagyon sok és kitartó munkát kell belefektetni, ahhoz, hogy egyáltalán változzon az ember, először saját maga, másrészt pedig, hogy változtatni tudjon a környezetében. Noé (béke legyen vele) jó példája volt ennek, hiszen ő nagyon kitartó volt, és nem adta fel ezt a küldetését, folyamatosan hívta az embereket az iszlámhoz. 

A sejk azt is mondta ezzel kapcsolatban, hogy a dawah nem egy mellékfoglalkozás, nem úgy működik, hogy egyes emberek elmennek, és hívják az embereket az iszlámra. Nem, ez teljes mértékben, minden egyes emberre vonatkozik, kezdve a családtagjaival, folytatva a munkatársaival, a szomszédjaival, és utána a széles társadalommal. Az más kérdés, hogy vannak emberek, akik mennek előadásokat tartani, de a dawah nem ebben merül ki. Sőt! A legnagyobb hatást azok tudják gyakorolni, akik a viselkedésükkel változtatják meg az iszlámról alkotott véleményt. Rádöbbentik az embereket arra, hogy „jé, hiszen ez nem olyan ember, mint amiről a TV-ben beszélnek, hanem valami más”. Minél többen vagyunk így, annál inkább fog megváltozni a kép. Folytatom a sort azzal, hogy ha ezek az emberek jó érzésű emberek, összefognak, és egy mozgalmat indítanak el a társadalomban, különböző kezdeményezéseket, akkor még inkább hatással leszünk a társadalomra, és még inkább meg tudjuk mutatni az embereknek azt a forrást, amiből ihat a sok lelkileg szomjas ember. Noé (béke legyen vele) erre nagyon jó példa volt, hogy milyen kitartó volt ezen az úton.

- A sejk nagyon kiemelte a harmadik tanulságot, mégpedig azt, hogy az okok megteremtése elengedhetetlen a sikerhez. Ha nem csinálja meg az ember a siker okait, akkor el fog maradni a siker. Ne gondoljuk azt, hogy felemeljük a kezünket, és kész. Ha fohászkodunk Allahhoz, miközben Allah törvényeit nem tartjuk be - tehát nem csináljuk meg azokat a dolgokat, amik a fohásszal összhangban vannak, és a siker eléréséhez vezethetnek - akkor nem leszünk sikeresek. Se Allahoz való hívásunkban, se a magánéletünkben, fizikailag sem, lelkileg sem. Az Ummah szintjén sem fog semmi sem változni, hogyha az emberek arra gondolnak, hogy azért, mert ők muszlimok, Allah meg fogja segíteni őket. Nem. Allah igazságos, és az okokat kéri, hogy tegyük meg ahhoz, hogy a siker eljöjjön.

Noé (béke legyen vele) történetében a sikerhez tartozó ok mi volt? A hajóépítés. A hajó, amit Allah mondott neki, hogy építsen meg. Felnevelte a fákat, kivágta őket, feldolgozta őket, megtervezte a hajót, majd megépítette. Ez rengeteg munka! Ebben komoly tervek vannak, hogy kell egy hajót felépíteni, ami a célnak megfelelő lesz. Nyilván Allah nagyon sok mindent sugallt neki, miként tegye ezt.

A mai korra visszatérve, amiben mi is élünk... ahhoz, hogy el tudjunk valamit érni, nem elég fohászkodni. Ezenkívül még rengeteget kell dolgozni, és megtenni a lehetőségünk szerint mindent. Akik hitetlenek, és megteremtik az okokat, a céljai eléréséhez, azoknak is, Allah a fizikai világban megadja, hogy elérjék céljaikat. Az más kérdés, hogy a túlvilágon ezeknek a céloknak nem lesz jutalmaztatása. Tehát ezekből is látszik, hogy az ok-okozati törvény betartása elengedhetetlen.  
Allah képes lett volna megmenekíteni a hívőket és elpusztítani a hitetleneket. Hiszen egy prófétáról van szó, aki, ha felemeli a kezét, és fohászkodik, Allah meghallgatja.. Allah azonban Noé (béke legyen vele) példáján meg akarta tanítani nekünk azt, hogy csak úgy jöhet el a siker, ha az ok-okozatokat megteremtjük.

- A negyedik tanulság, Allahba vetett végtelen bizalom. Allah, amit kér tőlünk, azt nem véletlenül kéri. Annak megvan az oka, még akkor is, ha nem tudjuk, hogy mi az az ok. Amikor Noé (béke legyen vele) a hajót építette, akkor nem volt tenger, nem volt eső, nem volt semmi – a szárazföldön építette a hajót. De Noé (béke legyen vele) Allah parancsát teljesítette. Allah azt mondta neki, építsen egy hajót, Noé pedig épített. Ez rámutat arra, hogy mennyire bízott Allahban, és végrehajtotta azt, amit kért tőle.

- Az ötödik tanulság az, hogy Allah óva int bennünket attól, hogy elkülönüljünk a hívőktől. Noé fiának ugyan az volt a végzete, mint a hitetleneknek, akik nem követték. Van egy ája ezzel kapcsolatban:

„És hívta Noé a fiát, aki elkülönülve volt: „Ó, fiam, gyere szállj fel a hajóra velünk, és ne legyél a hitetlenek között!” Azt mondta: „Egy olyan hegyre megyek, ami a víztől megóv engem”. Azt mondta (Noé): „Ezen a napon, nincs menekülés, kivéve azt, akin Allah megkönyörül” És ezután a hullámok közéjük léptek, és a vízbefúlók közé tartozott.”

A sejk ezzel kapcsolatban utalt arra, amit megélünk Magyarországon nap mint nap, hogy valaki külföldről jön Magyarországra, és azt gondolja, hogy otthon olyan nevelést kapott, ami itt majd megóvja Magyarországon és ő nem fog eltévelyedni, vagy mondjuk a magyar testvéreink között vannak, akik azt gondolják, „ha már felvettem az iszlámot nem kell a mecsetbe járni, akkor az majd egyenes út a Paradicsomhoz”. Ez egyáltalán nem így van. Ha az ember nem keresi a jó emberek társaságát, ha nem jár a mecsetbe rendszeresen, akkor az elveszik. Nagyon fontos, hogy az ember megerősítést találjon olyan emberekben, akik Allahhoz közel kerültek. Lehetek én is olyan helyzetben, hogy valaki jön a mecsetbe és megerősítést kér tőlem, és fordítva, én is lehetek olyan helyzetben, hogy én kérek valamelyik testvéremtől megerősítést. Ez az egyik oldala.

A másik oldalon a család fontosságára hívta fel a figyelmet a sejk. Hogy ne csak mi jöjjünk a mecsetbe, hanem a családtagjainkat is hozzuk, a gyerekeinket is hozzuk, mert később, ha megnőnek a gyerekek, lehet, hogy csodálkozni fogunk, hogy esetleg elfordulnak tőlünk, és kezelhetetlenekké válnak, és nem fogják azokat az értékeket képviselni, amit szeretnénk, hogy képviseljenek.

- A hatodik tanulság, hogy a jócselekedet, oka a megmenekülésnek. Allah idézi Noét (béke legyen vele) a Koránban:

„Ó Uram, a fiam, az én családomhoz tartozik, és a Te ígéreted igaz, és Te vagy a legbölcsebb a bölcsek között” Azt mondta (Allah) „Ó Noé, ő nem a házad népéhez tartozik, az ő cselekedete nem jó cselekedet. Ne kérjél Tőlem olyat, amiről nincsen tudásod!”

„Ő nem a házad népéhez tartozik” vagyis nem tartozik a megmenekülők közé. Allah csak azokat menekítette meg, akik a jócselekedetek emberei voltak, függetlenül attól, hogy Noénak (béke legyen vele) a fia volt vagy sem. A jócselekedet az, ami megmenekíti az embert.

A sejk azzal zárta a khutbát, hogy szálljuk fel az Allahnak való engedelmesség hajójára, mielőtt elvisz minket a halál özönvize. Ne halogassuk, ha tudjuk, hogy hol van az igazság, és csak áldozatot kellene hozni érte, hogy az ember azt kövesse, akkor hozzuk meg azt az áldozatot minél hamarabb, és kövessük az igazságot, mert eljön egy nap – mint az özönvíz napja - , amikor már nem lehet. Akkor már késő. Mindenki gondolkodjon el a saját életén, hogy mit tehet annak érdekében, hogy Allahhoz közelebb kerüljön, és hogy a jócselekedetek útját kövesse. Allah áldjon Benneteket!

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.