A Könyörületes szolgái és a bűnbánat tanúsítása 2016-04-01

sarkanyFares seikh szónoklatának összefoglalása

A Könyörületes szolgái jellemvonásainak tanulmányozását folytatva, ebben a szónoklatban a bűnbánat tanúsításának jelentőségéről volt szó.


A magasságos Allah azt mondta:

„És azok, akik nem fohászkodnak Allahhal együtt más istenségekhez, és nem ölnek meg egyetlen lelket sem, amit Allah tilalmassá tett, csak jogosan (halálbüntetést érdemlő bűncselekményért), és nem paráználkodnak. Aki pedig ezt teszi, az büntetéssel fog találkozni. Megdupláztatik neki a büntetése a Feltámadás Napján, és örökké abban marad megalázottan. Kivéve azokat, akik bűnbánatot tanúsítanak, és hisznek és jótetteket cselekszenek. Azoknak Allah a rossz tetteiket jókra cseréli fel. Allah Megbocsátó, Irgalmas!” (Korán 25: 68-70)

Abú Tavíltól – Satab al-Mamdúdtól – maradt fenn, hogy ő elment Allah Küldöttéhez (Allah dicsérje és üdvözítse) és azt mondta: „Mi a véleményed egy férfiről, aki mindenféle bűnt elkövetett már, és nem hagyott ki abból egyetlen fajtát sem, és azokból nem hagyott ki sem kicsit, sem nagyot, vajon van lehetősége bűnbánatra?” Azt kérdezte a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Te vajon muszlim vagy?” Azt válaszolta: „Ami engem illet, én bizony tanúsítom, hogy nincs más [jogosan imádható] istenség csak Allah, egyedül Ő és nincs neki társa, és tanúsítom, hogy te Allah Küldötte vagy.” Azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Helyes! Tegyél jótetteket és távolodj el a rossz tettektől, mert akkor Allah a rossz tetteket jótettekké változtatja.” Azt kérdezte a férfi: „És vajon minden hitszegésemet és minden erkölcstelenségemet is megbocsátja?” Azt mondta a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Igen!” Azt mondta a férfi: „Allah a Legnagyobb! (Allahu Akbar!) Allah a Legnagyobb (Allahu Akbar!)” – és így zengte Allah nagyságát szakadatlanul, amíg el nem távozott” (Al-Albání)
A hívő embert nem óvja meg semmi attól, hogy vétkezzen, így előfordulhat, hogy megbotlik, és bűnbe esik. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Esküszöm arra, akinek a kezében van az én lelkem, ha nem vétkeznétek, akkor Allah elvinne titeket, és más népet hozna helyettetek akik vétkeznek, majd bocsánatot kérnek Allahtól, és Allah megbocsát nekik”. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ádám minden gyermeke vétkezik, de a legjobbak a vétkezők közül azok, akik bűnbánattal fordulnak vissza Allahhoz.”
Számos olyan ája van, ami ösztönöz minket a bűnbánatra. Azt mondja a Mindenható Allah a Koránban:

„Ó ti, akik hisztek! Forduljatok bűnbánattal Allahhoz, őszinte megbánással.” (Korán 66: 8);

„És mindannyian tanúsítsatok bűnbánatot Allah iránt, ti hívők, hogy boldoguljatok!” (Korán 24: 31);

„És akik, ha erkölcstelenséget tesznek, vagy igazságtalanságot követnek el magukkal szemben, akkor megemlékeznek Allahról, és megbocsátást kérnek a bűneikért – és ki bocsátaná meg a vétkeket, ha nem Allah? – és nem átalkodnak meg abban [a bűnben], amit tesznek, miközben tudják [hogy Allah elfogadja bűnbánatukat]. Az ő fizetségük Uruktól való megbocsátás lesz, és Kertek [a Paradicsomban], amelyek alól folyók folynak, és örökké ott maradnak. Milyen kitűnő jutalom jár azoknak, akik [jót] cselekszenek! (Korán 3: 135-136)

A magasságos Allah örül, amikor szolgája bűnbánatot tanúsít, megszereti őt, és felcseréli rossz tetteit jó tettekre:

„Bizony Én Megbocsátó vagyok az iránt, aki bűnbánatot tanúsít, hisz és jótettet cselekszik, majd igaz útra lel.” (Korán 20: 82)

A bűnbánat egyfajta engedelmesség, alázat, megtörtség és megbánás, bocsánatkérés, továbbá a bűnök okainak és forrásainak elkerülése, valamint a rossz és romlott társaság elkerülése. A bűnbánat kapui mindig nyitva állnak az emberek előtt.  
Azt mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Ha vétkeztek, és az égig is érne a vétkeitek száma, majd bűnbánattal fordulnátok Allahhoz, Allah bizonyára kiengesztelődik irántatok.”
Azt mondja a Mindenható Allah egy hadísz kudszi-ban (ún. szent hadíszban): „Ó szolgáim, ti bizony vétkeztek éjszaka és nappal, Én megbocsátok nektek, Én pedig megbocsátom az összes bűnt, forduljatok hát hozzám bocsánatért, Én megbocsátok nektek.”
Egy másik szent hadíszban azt mondja Allah: „Ó Ádám fia, ha fohászkodsz Hozzám és reménykedsz a megbocsátásomban, megbocsátok neked minden dologgal kapcsolatban. Ó Ádám fia, ha a bűneid elérnék az égben lévő felhőket, majd megbocsátásért fordulnál Hozzám, megbocsátok neked. Ó Ádám fia, hogy ha annyi bűnt követnél el ami megtöltené a földet, majd úgy találkozol Velem a Feltámadás Napján, hogy nem állítasz Mellém társat, akkor bizony a földet megtöltő megbocsátásban részesülnél”

Az idő ugyanakkor sürget minket abban, hogy megbánjuk a bűnt és visszatérjünk Allahhoz, hiszen nem tudhatjuk, hogy meddig tart a földi életünk, és nem tudhatjuk, hogy Allah mikor szólít magához minket. Nem szabad tehát halogatni a bűnbánatot. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Aki megbánja a bűnét, mielőtt a Nap nyugaton kelne fel (az Ítélet Napja előtt), annak Allah megbocsát.” (Muszlim)
Ibn Kudáma történetíró számolt be az alábbi történetről, és bár vannak olyan tudósok, akik a hitelességét megkérdőjelezik, és nem sorolják a teljes hitelességgel rendelkező történetek közé. Ahmed Ibn Hanbal, a híres tudós azt mondta: Ha hittel, törvényekkel vagy szabályokkal kapcsolatos kijelentésekről van szó, akkor szigorúan vesszük azt, ahogyan a hadíszokat kezeljük. Ha azonban, valamilyen jó erkölcsre, kegyes, nemes cselekedetre tanít, akkor nem kezeljük olyan szigorúan, ösztönzésképpen  a jó cselekedetekre.

Történet

Málik ibn Dínár, egy kegyes elődünk bűnbánatának történetéről van szó. Amikor megkérdezték, hogy miként tért vissza Allahhoz bűnbánattal, azt felelte: Rendőr voltam, de alkoholt fogyasztottam rendszeresen. Született egy kislányom, akit nagyon szeretettem, és aki valahányszor látta, hogy apja maga elé teszi az italt, idejött hozzám, és magához húzta azt [az abroszt], amelyre tettem az italt. Amikor betöltötte a kislány a kétéves kort, meghalt. Nagyon megrázott ez a szomorú esemény, és egy alkalommal, amikor elérkezett Saabán hónap közepe, ittasan feküdtem le aludni, és nem végeztem el az esti imádkozást. Ekkor láttam egy álmot, mintha a Feltámadás Napja jött volna el, amikor megfújták a harsonát, a sírok kiadták tartalmukat, és összegyűjtötték a teremtményeket, és én is közöttük voltam. Zajt hallottam mögülem, hátra fordultam, és íme, egy hatalmas tátott szájú sárkány volt ott, amely gyorsan közeledett felém. Elkezdtem ijedten menekülni a kígyó elől. Elhaladtam egy tiszta ruhájú, jó illatú idős ember mellett. Köszöntöttem őt, majd segítséget kértem tőle: „Légy szíves, adj nekem menedéket ez elől a sárkány elől!” Az idős ember elsírta magát, és azt mondta: „Nem tudok neked segíteni, idős vagyok már és gyenge. Hogy tudnék én rajtad segíteni, hiszen ez nagyobb erejű mint én, képtelen vagyok segíteni. Siess menj tovább hátha Allah ad neked lehetőséget a megmenekülésre. Hanyatt-homlok menekülve távoztam, felmentem egy emelkedőre, és láttam onnan a Pokol-tűz különböző szintjeit, és azt hogy milyen rettenetes a Pokol tüze, amelybe majdnem beleestem a sárkánytól való félelmemben, de ekkor egy kiáltó azt kiáltotta nekem: „Térj vissza, mert nem vagy a Pokol lakója”. Megnyugodtam a szavától, és visszatértem, de a sárkány újra el kezdett keresni engem. Újra visszamentem az idős emberhez, és azt mondtam neki: „Kértem, hogy ments meg ettől a sárkánytól, de nem tettél semmit!” Az idős férfi újra elsírta magát, és azt válaszolta: „Gyenge vagyok, de menj fel arra a hegyre, ahol a muszlimok letétbe helyezett dolgai vannak, és ha van ott neked letéted, az segíteni fog rajtad” Amikor ránéztem a hegyre, menekülve igyekeztem oda, mögöttem a sárkánnyal, és amikor a hely közelébe értem, néhány angyal azt kiáltotta: Emeljétek fel a függönyöket, és nyissátok meg a kapukat, és tekintsetek le, hátha van ennek a nyomorultnak a letétje, amely megmentené ellenségétől. Ekkor azt mondta: Olyan gyermekeket láttam, mint a hold, és íme, megpillantottam a kislányomat, aki meghalt. A kislány meglátta és sírni kezdett, és azt mondta: Allahra, Ő az édesapám! Ezután fényben úszva ugrott akkorát, mint egy nyíllövés, és máris előttem termett, egyik kezét felém a másikat a sárkány felé nyújtotta, mire a sárkány elmenekült. Ezután leültetett engem, az ölembe ült, majd a szakállamra ütött és azt mondta:

„Vajon nem jött el az idő azoknak, akik hisznek, hogy alázattal teljen el szívük az Allahról való megemlékezés miatt?” (Korán 57: 16)

Elkezdtem sírni és azt kérdeztem: „Mondd meg nekem mi volt ez a kígyó, amely el akart engem pusztítani?” Azt mondta a kislány: „Az a rossz cselekedeted, olyan sok rosszat tettél, hogy ilyen hatalmasra növekedett, és a Pokol-tűzébe akart süllyeszteni téged, ami pedig az idős embert illeti, az a jó cselekedeted, amelyet legyengítettél, és nem volt elég ereje arra, hogy legyőzze a rossz tetteidet”. Ekkor megrémülve ébredtem fel alvásomból, és reggelre kelve kiöntöttem a részegítőt, eltörtem az edényt, és bűnbánatot tanúsítottam.
A tanulság tehát az, hogy használjuk ki a lehetőséget a bűnbánatra, és a helyes útra való visszatérésre, és igyekezzünk a helytelen cselekedetek után helyes cselekedeteket tenni, hogy töröljék az előzőket. A Mindenható Allah azt mondja a Koránban:

„Mondd: ’Ó szolgáim, akik túlzásba estetek (vétkeztetek) magatokkal szemben, ne veszítsétek el a reményt Allah könyörületében. Bizony, Allah minden bűnt megbocsát. Bizony, Ő Megbocsátó, Irgalmas” (Korán 39: 53)

Dr. Abdul-Fattah Munif, MME

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink