Az egyiptomi  fáraó egyistenhívő felesége

Mózes (béke legyen vele) idején, az egyiptomi fáraó felesége, aki felnevelte Mózest, mit sem törődött az evilág kísértésével és gyönyöreivel, otthagyta a hatalmat, a tekintélyt és a rengeteg vagyont, és azok helyett az Allahban vetett hitet és Allah jutalmát választotta:

„És Allah példát állított azoknak, akik hisznek: a Fáraó feleségét, amikor azt mondta: „Uram! Építs nekem nálad egy házat a Paradicsomban, és ments meg Fáraótól és tetteitől, és ments meg az igazságtalan néptől!” (Korán 66:11)

Az egyiptomi fáraó felesége nem volt hajlandó hinni és engedelmeskedni férjének, aki azt állította magáról, hogy ő az isten, és Mózest (béke legyen vele) követte, aki ésszerű bizonyítékok alapján és csodákkal megerősítve hirdette, hogy ő Isten küldötte és hogy csak egyetlen Isten van akinek engedelmeskedni kell és alávetni akaratukat. A fáraó hívő felesége pedig bátrabbnak bizonyult, mint sok férfi a fáraó alattvalói közül, akik nem mertek ellentmondani a fáraónak, pedig tudták az igazságot. A fáraó megbüntette a feleségét, az egyistenhívő asszony azonban nem adta fel hitét, Allah pedig megjutalmazta a Paradicsommal.

Khadídzsa, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) első felesége

A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) 40 évesen kapta az első kinyilatkoztatást. Amikor elkezdődött a kinyilatkoztatás, és Allah küldötte remegve hazatért családjához, elmondta feleségének, mit látott a Hirá’ barlangban. “Takarj be, takarj be!” – mondta Khadídzsának, és mindig remegő szívvel ágyára feküdt. Hozott egy köpenyt, és beburkolta vele férjét. Amikor a rémülete alábbhagyott, Mohamed elmesélte neki, hogy mit látott és hallott. Khadídzsa megnyugtató szavakat mondott neki: „Allahra esküszöm, Allah nem hagy téged cserben, hiszen tartod a kapcsolatot a rokonokkal, segíted a szegényt és a szűkölködőt, nagylelkűen kiszolgálod a vendégeidet, és támogatod a balsors érte embereket, akik megérdemlik”. Ezután Khadídzsa elkísérte őt az unokabátyjához, Waraqához, aki keresztény írástudó volt Mekkában. Waraqa is megnyugtatta a Prófétát, és elmondta neki, hogy valóban Isten szólt hozzá. Később a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta Khadídzsáról: „Hitt nekem, amikor az emberek elfordultak tőlem az első időkben” A mekkaiak többsége nem hitt a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse), de Khadídzsa biztosította arról az embereket, hogy igazmondó, és valóban Allah küldötte.

Áisa, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) legfiatalabb felesége

Amikor leküldetett Allahnak a következő kinyilatkoztatása:

„Ó Próféta! Mondd meg a feleségeidnek: ’Ha az evilági életet óhajtjátok és annak díszeit, akkor gyertek, ellátást adok nektek, és elbocsátalak titeket szép elbocsátással” (Korán 33: 28)

A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) felkínálta a válás lehetőségét feleségeinek, akik keveselték azt az ellátást, amelyet férjük biztosított nekik, mert más asszonyokkal vetették össze magukat, akiknek jobb módúak voltak a férjeik. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azonban nem tudott többet adni, ezért azt mondta nekik:

„Ám ha Allahot és a Küldöttét, és a túlvilági lakhelyet óhajtjátok, akkor bizony Allah a jótetteket cselekvőknek közületek hatalmas jutalmat készít elő” (Korán 33: 29)

Amikor Allah ezt kinyilatkoztatta, akkor a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) először Aisához fordult: „Áisa! Mondok neked valamit, amivel kapcsolatban ne siess a válasszal, amíg nem kéred ki szüleid tanácsát”, és az előző áját olvasta fel neki. Áisa erre azt válaszolta: „Allah küldötte! Miért is kellene a szüleimtől tanácsot kérni ez ügyben? Allahot választom és a Küldöttét és a túlvilági lakhelyet”

Umm Szeleme, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) felesége

Allah Küldötte tanácsot kért számos alkalommal feleségeitől. Például a hudajbija békekötés feltételei sok muszlim társa számára csalódást okozott, mert az egyik feltétel meghatározta, hogy nem teljesíthetik a zarándoklatot abban az évben. Vissza is akarták utasítani az egyezményt és be akartak vonulni Mekkába, azonban Allah Küldötte elrendelte nekik, hogy vágják le áldozati állataikat és lépjenek ki a zarándokok szent állapotából. A társak nem engedelmeskedtek, mire Allah Küldötte visszatért sátrába és megkérdezte feleségét, Umm Szalamát, hogy mitévő legyen. Az asszony azt mondta: „Ó Allah Küldötte! Vágd le áldozati állataidat és vedd le zarándoki ruhádat. Engedelmeskedni fognak neked". Azonnal kiment, késsel a kezében és levágta a bárányát. A társak elkezdték ugyanazt tenni, mert megértették, hogy nem fogja megváltoztatni döntését.

Egy alkalommal az uhudi csata után, amikor rengeteg muszlim meghalt és megsérült, Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elhaladt egy nő mellett, aki elvesztette a férjét, a fivérét, és az apját is. Amikor közölték vele ezt a hírt, azt kérdezte: „De mi van Allah Küldöttével? Mit tett Allah Küldötte?” Azt mondták: „Allah Küldötte jól van, dicséret és hála illeti Allahot.” A nő azt mondta: „Nem hiszem el addig, amíg nem látom a saját szememmel.” A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) életét fontosabbnak tartotta, mint a saját szeretteiét. Ekkor megmutatták neki a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse), és a nő azt mondta: „Minden csapás eltörpül a Téged érhető csapás mellett.”
Ez is mutatja, hogy nem csak a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) feleségei tettek magas hitről tanúbizonyságot, hanem a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) női kortársai is.

Zeineb bint Dzsahs, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) felesége

Zeineb hallotta, amint Áisa azt mondta: „Így szólt Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): ’Az fog közvetlenül utánam meghalni, akinek a leghosszabb volt a keze”, és Áisa azt mondta: Zeineb halt meg először’ Valóban Zeinebnek volt a leghosszabb a keze, de nem fizikai értelemben, hanem mert mindenkinek segítő kezet nyújtott, és ő volt a leggyakrabban adakozó a feleségei közül.
Áisa is adakozó volt, hiszen volt hogy egy datolyát is eladakozott, mert úgy gondolta, hogy bármilyen csekély is az adomány, Allah majd megsokszorosítja számára. Amikor pedig pénzt adott, akkor beillatosította és fölemelve adta a pénzt nem lefelé adta, mint aki szívességet tesz. Mikor megkérdezték miért illatosítja azt válaszolta, hogy Allahnak adja a pénzt.

Abú Talha felesége (Umm Szulejm)

Abú Talha medinai muszlim volt, aki mesés gazdagságra tett szert mielőtt muszlim lett, és fából faragott bálványt imádott, amelynek képes volt aranyékszereket áldozni. Ez a férfi feleségül akart venni egy Rumajszá nevű, iszlámra tért nemes erkölcsű, jó családból származó asszonyt. A férfi megkérte az asszony kezét, és felajánlott neki mindenféle ékszert és drágakövet, de a nőnek nem kellett az ilyen fajta nászajándék. Rumajszá egyetlen feltétele az volt, hogy a férfi hagyjon fel a bálványimádással, és szolgálja Allahot, az egyetlen istenséget. A férfit meggyőzte arról, hogy értelmetlen egy darab fát szolgálni, azt amit mások tüzelőnek használnak. Abú Talha elgondolkodott, majd úgy döntött muszlim lesz.
Abú Talhának született egy gyermeke Rumajszától, akit gyermeke után Umm Szulejmnek hívtak, de a gyermek megbetegedett, majd apja távollétében meghalt. Nem tudott erről a hírről Abú Talha. Umm Szulejm arra kérte az embereket, hogy ne mondják el a férjének, hogy meghalt a gyermekük, mert ő akarta közölni vele a halálhírt. Mikor Abú Talha hazatért, akkor a felesége ételt adott neki, a lehető legszebb ruhájába öltözött fel, majd miután Abú Talha megette az ételét, együtt hált vele.
Aztán azt kérdezte férjétől: Ó Abú Talha, mit mondanál arról, ha egy ember rábízná egy másikra a vagyonát, majd egy idő után visszakérné a tulajdonosa a vagyont. Vajon meglehetne-e akadályozni, hogy visszaadja az illető a tulajdonosnak a letétet? Abú Talha azt mondta: Nincs ehhez joga, a ránk bízott dolgot vissza kell adni. Azt mondta Umm Szulejm: Gondolj a fiadra úgy, hogy őt is Allah rábízta a családra, majd visszavette magához.
Abú Talha nagyon megharagudott a feleségére, és elment a Prófétához (Allah dicsérje és üdvözítse), és elmondta neki, hogy a felesége hogyan közölte vele a fia halálhírét. Azonban a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Legyen Allah áldása reátok!” Feljegyezték, hogy Abú Talhának és feleségének később kilenc gyermekük született, akik egytől-egyig megtanulták kívülről a Koránt.

A Sá'bán (8. holdhónap) érdemei

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) legeslegtöbbet Sá'bán hónapban böjtölt. Azt mondta Allah Küldötte erről a hónapról: „A Sá'bán hónap az a hónap amelyről az emberek megfeledkeznek amely Radzsab és Ramadán hónap közt van és amely egy olyan hónap amelyben felemeltetnek a cselekedetek Allahhoz a Világok Urához, és én szeretem ha böjtölés közben emeltetik fel cselekedetem”
Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Bizony, Allah rátekint teremtményeire (az emberekre) Sá'bán hónap közepének éjszakáján, és megbocsát minden teremtményének, kivéve annak, aki istentársító vagy viszálykodó.” A hadísz egy másik változatában ez áll: „Ha eljön a Sá'bán hónap közepe, akkor Allah rátekint a teremtményeire, megbocsát a hívőknek és haladékot ad a hitetleneknek, és a gyűlölet embereit ott hagyja gyűlölködésükben, amíg el nem hagyják azt.”

Az említett hadíszokban a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) figyelmeztetett az Isten mellé társítás, a viszálykodás, a gyűlölködés és irigykedés veszélyeire, amely sajnálatos módon a muszlim világközösségben erősen elterjedt az utóbbi időkben.
A hadíszban említett társítás a legnagyobb főbűn, amelyet Allah nem bocsát meg:

„Bizony Allah nem bocsátja meg azt, ha társat állítanak neki, és ami ezen kívül van, azt megbocsátja annak, akinek akarja” (Korán 4: 116).

Ha valaki társítóként hal meg, az örökké bűnhődik a túlvilágon. Allah mellé társat állítani súlyos következménnyel jár, hiszen kárba vesznek a jó cselekedetek:

„Bizony, már megkaptad azt a sugallatot – és azok is, akik előtted voltak (a próféták közül) – hogy ha társat állítasz, akkor cselekedeteid kárba vesznek, s a vesztesek között leszel.” (Korán 39: 65).

A gyűlölködés és viszálykodás is akadályozhatja a megbocsátást, akkor is ha az illető nem követ el istentársítást. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A Paradicsom kapui megnyílnak hétfőn és csütörtökön, és megbocsáttatik minden szolgának, aki nem állít Allah mellé társat, kivéve annak, aki és testvére között viszály van, és ezt mondja Allah: „Adjatok haladékot kettejüknek, amíg ki nem békülnek”

Fontos ugyanakkor arra is odafigyelni, hogy Sá'bán első felének elmúltával nem szabad Ramadán „fogadásának” szándékával egészen Ramadánig böjtölni, mert Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Ha elmúlt Sá'bán fele, akkor ne böjtöljetek!”
Nem szabad továbbá a Ramadán hónap kezdetét megelőző napon, az úgynevezett „kétséges” napon böjtölni. Azt mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Ne előzzétek meg Ramadán [böjtölését] egy vagy két nappal, kivéve azt, aki böjtöl [nyomós okból], az böjtöljön!” Ez azt jelenti, hogy tilos szándékosan egybekötni a két hónap böjtölését, és csak az böjtölhet Sá'bán utolsó napjaiban, akinek vallásilag indokolt ilyenkor böjtölnie (például ha még vannak pótolnivalója).