Szónoklat a hidzsráhról az új év kapcsán 2016-10-07

hijrahSejk Fares Al-Qudaimi szónoklata

Miről is lehetne szó a mai khutbán, mint hogy az új év alkalmából beszélni azokról a dolgokról, amik ezeken a napokon történtek az iszlám történelem során és amik emlékeztetők lehetnek számunkra.

Minden évben újra és újra itt van ez az alkalom. Nagyon sok mindenről lehetne beszélni, Mózesnek (béke legyen vele) és népének a megmeneküléséről, ami erre a napra esett, lehetne beszélni a hidzsráhról, lehetne beszélni az újrakezdésről és még sok mindenről. A sejk arról a fontos eseményről beszélt, mint a hidzsrah eseménye maga, amikor a Próféta (béke legyen vele) elhagyta Mekkát, és Medinába ment. Ez óriási fordulópont volt az iszlám történelemben, de a világ számára is nagy esemény. Miért? Mert Mekka még az egyéni dáwah területe volt csak. Ha valaki felvette az iszlámot, az elmondta a másiknak, a másik elmondta a következőnek. Ennek volt egy titkos és volt egy nyilvános szakasza is. De a nyilvános szakaszban sem tudott úgy kifejlődni ez a dáwah, mint ahogy aztán később kibontakozott. Mekkában alárendelt szerepet játszottak a muszlimok. Egyre aggasztóbb volt a mekkai hitetlenek számára az iszlámnak a térnyerése, hiába próbálták ezt elnyomni, és egyre inkább kezdték azt megfontolni, hogy az írmagját is ki kell irtani ennek a vallásnak, mert veszélyezteti az ő érdekeiket. A Próféta (béke legyen vele) és a muszlimok azzal a tettükkel, hogy elhagyták Mekkát, és Medinába vándoroltak történelmet írtak, mert az iszlám hirdetése az egyéni kapcsolatokból felment egy következő szintre, az iszlám világméretű küldetésének a kezdetére. A hidzsra előtt, csak kis hatáskörben zajlott a dáwah.

„És nem küldtünk el téged, csakis könyörületként a mindenséghez”

Nem véletlenül mondta Allah a Koránban ezt a prófétájáról, mert a könyörület, amit hozott a Próféta (béke legyen vele) azzal, hogy igazságosságot teremtett, azzal, hogy az ember kapcsolatrendszerét tisztázta mindenek előtt Allahhal, és ezáltal az emberekhez főződő viszonyát, egy rendszert feltételezett már. Nem csak azt, hogy szeressük egymást – mert ez kevés. Ez egy komplett rendszert feltételez. Egy állam létrejöttének a kezdetét jelenti, ezáltal a hidzsra.

A hidzsrával kapcsolatban két fontos üzenetről beszélt a sejk, az első az, hogy aki Allahhal tart, Allah is vele tart.
A hidzsának volt maga a folyamata, hogy hogy zajlott, ahogy előkészítette a Próféta (béke legyen vele) és Abubakr az egész folyamatot elejétől a végéig. Előkészítették addig, amit meg tudtak tenni.
Aztán magának az utazásnak volt egy olyan része, amikor egy barlangban voltak a Próféta (béke legyen vele) és a társa, Abubakr (Allah legyen vele elégedett), „Ne légy szomorú, Allah velünk van” - mondta a Próféta (béke legyen vele).

Ha elhagyjátok őt, akkor Allah vele van – mondja Allah a Koránban. Itt ennél a résznél arról van szó, hogy nézzétek meg, hogy amikor ketten voltak a barlangban, és meg akarták őt ölni, mégsem tudták megölni. Az üldözőik elmentek egészen a barlangig, és azt hitték nincs ott a Próféta (béke legyen vele), Allah megvédte őket és nem tudtak nekik ártani.

A hidzsra közben több ilyen csodás esemény volt, például Szuraqahnak a beduinnak a kalandja is, amikor Szuraqah a Próféta (béke legyen vele) és Abubakr után eredt, hogy elfogja őket és övé legyen a mekkaiak jutalma. Megállította őket, de a Próféta (béke legyen vele) mondta neki, hogy a császárnak, Kiszrának a karkötője lesz rajtad Szuraqah. Szuraqah elengedte őket, aztán eljött az idő, amikor Perzsiát megnyitották a muszlimok Omar idejében, és mondták, hogy „most felrakjuk Kiszrának a karkötőjét, Szuraqahnak a kezére”, ami döbbenetes esemény, a Próféta (béke legyen vele) Allahba vetett bizalmát, Allahhal való együttlétét példázza. Ez hatalmas volt, hiszen a Próféta (béke legyen vele) ezzel a kijelentéssel azt mondta Szuraqahnak, hogy eljön az idő, amikor az iszlámnak akkora ereje lesz, hogy Perzsiát is meg fogjuk nyitni, és úgy fog rád kerülni Kiszrának a karkötője. Ezt a Próféta (béke legyen vele) akkor mondta, mikor még nincstelenül menekültek. Azonban ez a kijelentés évekkel később bekövetkezett.
Aki Allahhal van, azzal Allah is vele van. Ez nagyon sok helyen megismétlődik a Koránban.

„Ó ti, akik hisztek, féljétek Allahot, és Ő ad nektek szétválasztót, és megbocsát nektek, és Allahnál van a legnagyobb kegy”

„s Ő ad nektek szétválasztót” – ez a szó szerinti fordítás. Ki az Istenfélő? Az, aki figyelembe veszi Isten létezését, és tudatában van annak, hogy Isten rá bízta azt, ami éppen a keze ügyében van. Amikor rábízza Isten az emberre azt, ami a keze ügyében van, és az ember nem Istenfélően használja fel, akkor ne várjon isteni támogatást. A hívő az, aki ha könnyű a helyzet, akkor is Allahhal van és hálás Allahnak, és amikor nehéz helyzetben van, akkor is megtalálja Allahot.

A másik üzenete a hidzsrának az, hogy vajon elgondolkodtunk-e mi azon, hogy mit adtunk ennek a vallásnak. A Próféta (béke legyen vele) és társai (Allah legyen velük elégedett) hatalmas áldozatokat hoztak a vallásért. Gyakorlatilag otthagytak mindent Mekkában, és elvándoroltak Medinába, és ott mindent megtettek a vallásért, amit csak tudtak. Rengeteg példa és történet van azzal kapcsolatban, amit ezek az emberek véghezvittek. Érdemes a történeteiket tanulmányozni. Volt, aki a nulláról kezdte újra. Például Abdulrahman ibn ’Auf egy hatalmas vagyonnal rendelkező kereskedő volt, amikor Medinába ment semmije nem volt. Az a medinai ember, a befogadó hittestvére, aki befogadta őt a házába felajánlotta neki, hogy megfelezi vele a vagyonát, elválik az egyik feleségétől és odaadja neki. Ez is jelzi, hogy a medinaiak milyen emberek voltak. De Abdulrahman ibn ’Auf hozzáállása is milyen nemes volt, hogy azt mondta erre: „Allah őrizze meg neked a vagyonod és a feleséged, nekem mutasd meg, hogy hol van a piac” Milyenek voltak ezek az emberek? Nem akarták kihasználni ezt a helyzetet, hanem a maguk lábán akartak megállni, és támogatni Allah üzenetét. Abdulrahman ibn’Auf hatalmas támogatója volt a Prófétának (béke legyen vele), érdemes tanulmányozni az életét, tetteit.

A sejk azt mondta a dáwáh-val kapcsolatban, hogy nem arra kell ilyenkor gondolni, hogy kiáll valaki a szószékre, és elkezdi az iszlámot hirdetni. A dawah nem ezt jelenti, hanem azt, hogy az ember az iszlámmal, amit ránk bízott Allah, azzal hogyan bánunk. Hogyan bánunk vele, amikor a gyerekeinkről van szó, hogyan bánunk magunkkal. Helyezzem el magam egy skálán, hogy hol tartok ezzel kapcsolatban. Mit jelent nekem az iszlám? Csak szertartást jelent nekem az iszlám, vagy valami mást, ami átalakítja az életemet, és a gyerekeim, a családom életét? Az életem hatással van-e a baráti körömre, a szomszédjaimra?
Van egy videó, amin egy Angliában élő muszlim hölgy beszél. Ebben a videóban mondta a hölgy, hogy vannak szomszédjai, akikhez átmegy, és mindig visz nekik valamit. Kérdezték a szomszédjai, hogy miért hozza ezt nekik. A hölgy azt válaszolta, hogy van egy ember, aki rám bízott benneteket. A lelkemre kötötte, hogy jól bánjak a szomszédjaimmal. Kérdezték tőle, hogy ki ez az ember. A hölgy azt válaszolta, hogy úgy hívták Mohammed.
Nem nagy dologról van szó. Nem kell ehhez professzornak vagy sejknek lenni, hogy át tudja adni valaki Allah üzenetét. Egyszerű viselkedéssel, jó hozzáállással a világ felé, nagyon sokat tudunk alakítani. Ha összefogunk, akkor nem csak „pontszerű” hatások leszünk, hanem kiegészítjük egymás képességeit, és nagy dolgokra lehetünk képesek. De ahhoz meg kell tennünk ezt a lépést.
Allah áldjon Benneteket.


A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink