Párbeszéd 2016-11-25

Sejk Fares Al-Qudaimi szónoklata
A mai szónoklatot egy ájával kezdte a sejk, ami azzal függ össze, hogy mindannyian különbözőek vagyunk. Nem egységes a világ, különbözőek a népek és különbözőek a törzsek, és ami a legfontosabb, különbözőek a vélemények, esetleg ugyanazzal a témával kapcsolatban is. Nagyon lényeges, hogy ezt a helyzetet kezelni tudjuk. Allah a Koránban azt mondja:


„Ha azt akarná Urad, akkor az embereket egy néppé tette volna, de ők különböznek. Kivéve az, akit Urad kegyelmében részesít. És ezért teremtette őket. (mármint a kegyelméért)”

Ebből az ájából is látszik, hogy Allah különbözőnek teremtett minket és ebben Allah bölcsessége van. Minden embernek van egy elképzelése az igazságról. Ez az elképzelés vagy jó, vagy nem jó, de az iszlám alázatra szólít minket, hogy az igazságot keressük, és ne azt, hogy én mondom, vagy te mondod. Ez a párbeszéd. A mai téma a párbeszédről és annak a fontosságáról szól.

Az Umma elmaradottságának egy nagyon fontos oka az, hogy mindenki kapaszkodik abba, amit ő gondol, és nem leülünk, és átbeszéljük a dolgot, hanem mindenki azt mondja, hogy az én igazam az igazság. Emiatt lehetetlen, hogy összefogjanak az erők és lehetetlen, hogy együttműködjenek. Ez kicsiben is, nagyban is igaz. Európában ilyen szempontból legalább eljutottak arra a szintre, hogy bár nincs vallási egység (bármennyire is említik a kereszténységet), viszont megvan az a kultúra, amiben leülünk, és elmondjuk a másiknak, hogy mi lenne a jó mindannyiunknak. Ez a lényeg, hogy mindannyiunknak mi lenne a jó.

Egymás mellett is lehet élni, és egymással is lehet élni. Ha egymással élünk, akkor van párbeszéd. Ez a párbeszéd pedig nagyon sok szinten folyik. Erre később majd kitérek még.

A párbeszéd a Koránban nagyon sok helyen előfordul, felhívva rá az emberek figyelmét. Történt párbeszéd Allah és az angyalok között, történt párbeszéd Allah és a sátán között. A sátán között! Ezt nagyon kiemelte a beszédében a sejk. Allah, a Világok Ura, és a legrosszabb teremtmény, a sátán között is volt párbeszéd, amikor Allah leborulásra szólított az angyalokat, és mindenki leborult, kivéve a sátánt, Ibliszt, aki nem borult le. Allah megkérdezte tőle, hogy miért nem borultál le. Nem azért kérdezte tőle, mert Ő nem tudja, hanem azért, mert így illik, megadva neki a védekezés jogát és szót adva neki. A sátán azt válaszolta Allahnak, hogy azért, mert őt agyagból teremtetted, engem pedig tűzből. Utána Allah megátkozta őt az Ítélet Napig. Még így is, az ellenszegülés pozíciójában is adott neki lehetőséget megszólalni, amikor is Iblisz azt kérte Allahtól, hogy adjon neki lehetőséget, hogy eltérítse azokat az embereket, akik hallgatnak rá. Allah megadta neki ezt a lehetőséget, az Ő bölcsességéből kifolyólag.
Allah azt mondta a Koránban:

„És emlékezz, amikor Urad azt mondta az angyaloknak, én bizony agyagból teremtek embert. Ha (megalkottam) megformáztam őt, akkor belefújok az Én lelkemből, és boruljatok le előtte. Leborultak az angyalok, kivéve Iblisz, aki fennhéjázó volt és ő a tagadók közé tartozott. Azt mondta: Ó Iblisz, mi akadályozott meg téged abban, hogy leboruljál (az előtt), amit én kezemmel (idézőjelben a „kezemmel”, mert Allahhoz méltóan kell ezeket a dolgokat érteni) megteremtettem? Fennhéjázol, vagy a nagyzolók közé tartozol? Azt mondta: én jobb vagyok nála, megteremtettél tűzből, őt megteremtetted agyagból. Azt mondta: Menj ki abból,(mármint a Paradicsomból) te a megkövezendők közé tartozol! Téged sújt az Én átkom, az Ítélet Napig. Azt mondta: adjál nekem haladékot, addig a napig, amíg feltámasztod őket! Azt mondta neki: Igen, te azok közé tartozol, akiknek haladékot adtam, az ismert idejű napig.”

Tehát Allah, szó szerinti párbeszédet folytatott a sátánnal. A sejk itt megállt és azt mondta, hogy nem határozza meg a másik embernek a pozíciója, vagy, hogy milyen gonosz, vagy rossz ember stb. azt, hogy leülsz vele, és beszélgetsz vele. Nem szabad azt gondolni, hogy „ez hitetlen, ezzel nem állok szóba”. Ez az iszlámtól idegen, mert lehet, hogy leülsz vele, és meglágyul a szíve, vagy valami történhet benne, amikor elmondod neki az igazságod, illetve meghallgatod őt is, mert az sem biztos, hogy neked van mindenben igazad. Hiába vagy te hívő, ő pedig hitetlen, lehet, hogy bizonyos dolgokban igaza van. Nem a hit kérdéseiben, hogy van-e Isten, vagy nincs, hanem vannak dolgok, amiket te nem látsz, de ő lát. Neked alázatot kell tanúsítani. Ez a másik tulajdonság, amire szert kell tennünk, hogy alázat kell ahhoz, hogy párbeszédet folytassunk.
Allah és az angyalok közötti párbeszédre példa a Koránban ez az ája:

„És emlékezz meg arra, amikor Urad azt mondta az angyaloknak: „Helytartót helyezek a Földre”. Azt mondták, hogy olyat teszel oda, aki romlást terjeszt és vért ont, miközben mi magasztalunk Téged és dicsőítünk? Azt mondta: „Én tudom, amit ti nem tudtok”.

Allah képes volt arra, hogy Ádámot (béke legyen vele) helytartóvá tegye a Földön, nincs szüksége arra, hogy erről bárkivel párbeszédet folytasson. Allah ezzel tanít minket, hogy ennek van helye az életben.
A párbeszédnek sokféle célja van. Ezek a célok vagy együtt vannak, egyszerre vannak jelen egy párbeszéd során, vagy csak egy része.

Az első cél, amit említett a sejk, az, amikor rögzíteni akarunk egy tételt. Itt a sejk egy példát hozott a Koránból, egy prófétáról:

"[emlékezz arra a prófétára], aki egy kihalt faluhoz ért és azt mondta: hogyan lehetséges az, hogy Allah életre kelti ezt [a települést], miután az elpusztult? Erre Allah halálba küldte száz évet, majd feltámasztotta és azt mondta neki: mennyi időt töltöttél [ebben az állapotban]? Azt mondta: egy napot vagy a nap egy részét. [Allah] azt mondta: nem, hanem száz évig voltál. Nézd csak meg ételedet és innivalódat: nem romlott meg és nézd meg szamaradat, hogy téged jellé tegyünk az emberek számára. És nézd meg a csontokat, ahogy azokat egymásra illesszük, majd azokat hússal beborítjuk. Amikor mindez nyilvánvalóvá vált számára, azt mondta: tudom, hogy bizony Allah mindenre képes".

A történetben Allah párbeszédet folytat Uzair prófétával, aminek végén ez az ember bizonyosságot nyert arról, hogy Allah a Mindenható.

A második a bizonyíték célzatú párbeszéd, hogy bizonyítékot hozok a másikkal szemben. Erre Ábrahám próféta (béke legyen vele) és Nimród király közti párbeszédet hozta fel a sejk példának, amikor azt mondta neki Ábrahám, hogy Allah az, Aki életre kelt, és halálba küld. Nimród erre azt mondta, hogy én is élet és halál ura vagyok, behozott egy rabszolgát, és megölette, ott előtte. Ábrahámnak az volt a válasza erre, hogy „Allah keletről kelti a napot, akkor te keltsd fel nyugatról!” Erre Nimród nem tudott mit lépni. Tehát a párbeszédnek ilyen célja is lehet, hogy bizonyítékot hozok azzal szemben, akivel beszélek, tehát bizonyítékokat sorakoztatok fel, ha valami igazságot alá akarok támasztani. 

A párbeszédnek a célja közé tartozik, hogy emlékeztetek Allah kegyére. Allah azt mondta:

„És emlékezz, amikor Mózes azt mondta a népének: „Ó népem, emlékezzetek Allah kegyére irántatok, hogy közöttetek prófétákat küldött, és királyokká tett benneteket, és olyat adott nektek, amit senkinek nem adott a világból!”

Tehát egy ilyen figyelemfelhívás Allah kegyeire lehet a párbeszéd egyik célja.

A következő cél a tanítás, és valaminek az ismertetése.
Amikor Allah az angyaloknak tanította a dolgok neveit. Nem tudták az angyalok a bizonyos dolgok nevét, és Allah ismertette ezt velük. Tehát az ismertetés. Ha másokkal szeretnénk ismertetni valamit, akkor párbeszédet kell, hogy folytassunk. A sejk itt is azt hangsúlyozta, hogy nem az egyoldalú beszédet kell eszközölni, hanem meg kell hallgatni a másikat, és közben pedig ismertetni vele valamilyen igazságot, átadni neki valamilyen lényeget.

A következő cél a nevelés. Emlékezzetek arra a példára, amikor a Próféta (béke legyen vele) egy fiatalemberrel beszélgetett. A fiatalember azt mondta, hogy paráználkodni akar. A Próféta (béke legyen vele) nem azt mondta, hogy jaj, hogy képzelsz te ilyet!... és erőszakkal viszonyulni hozzá, hanem azt kérdezte tőle, hogy elfogadnád ezt, hogyha az édesanyáddal csinálnák azt, amit te csinálnál, vagy elfogadnád-e, ha a te nagynénéddel, húgoddal csinálnák ezt? Nyilván azt mondta ez az ember, hogy: Nem. A Próféta (béke legyen vele) szeretete és könyörülete az, ami igazából kigyógyította ezt az embert, aki utána már tiszta életet élt. Itt is a párbeszéden van a hangsúly. Nem lehet elültetni egy értéket egy másik emberben, csak úgy, ha az ő szintjén, egy egyenrangú beszélgetés folyik vele, és nem egy durva, felülről lefelé irányuló beszéd van felé.

A párbeszédnek nagyon fontos szerepe van a problémák megoldásában. Ha nincs párbeszéd, akkor nem tudjuk, hogy hol van a problémának a gyökere, nem tudjuk elemezni sem azt a problémát, amit meg kellene oldani. Gyakorlatilag információ hiányban fogunk szenvedni, ha nem folytatunk párbeszédet. Mindenki másképp látja a problémát. Ha elmondja mindenki, hogy mi a gond, akkor nagyobb esély van a probléma megoldására.

Milyen fórumai vannak a párbeszédnek? A legfontosabb az önmagunkkal folytatott párbeszéd. Ha megfigyelitek, állandóan párbeszédet folytatunk magunkkal. A felébredéstől a lefekvésig bizonyos dolgokat megvitatunk magunkkal. Ez jó, ez rossz....egy csomó gondolat. A sejk azt mondta, hogy irányítani kell ezeket a gondolatokat, ezt a párbeszédet, az Allahnak való megfelelés irányába. Tehát, hogy mennyire felelek meg Allahnak a napom során. Ez irányba folyjék ez a párbeszéd, hogy elszámoltassam magamat minden egyes cselekedetnél. 

Amikor József prófétát (béke legyen vele) paráznaságra szólította fel Zuleyha, a gazdája asszonya, akkor magában mondta, hogy Allahnál kérek menedéket a kísértés elől. Azt gondolta magában, hogy az ő ura (aki eltartotta, a ház ura) kegyes volt hozzá, nem akarta így viszonozni az ő jóságát.

A következő fórum a párbeszédeknél a családdal való párbeszéd. A sejk kihangsúlyozta, hogy nem jó az a rendszer, amikor egy családfő diktátorként működik, de az sem, ha elhanyagolja a családját. Mind a kettő nagyon káros lehet.
Ábrahám (béke legyen vele), amikor látta az álmát, hogy éppen feláldozza a fiát, elmondta a fiának, hogy én ezt is ezt láttam.

„Ó fiacskám, én azt láttam álmomban, hogy feláldozlak. Mit gondolsz arról, amit én látok? Azt mondta: „Ó apám, tedd azt, amire parancsot kaptál, bizony a türelmesek között fogsz találni, ha Allah is úgy akarja.”

Nem engedélyt kért Ábrahám (béke legyen vele) a fiától, hanem megosztotta vele azt, ami van. Az ismét egy másik dolog, hogy Iszmail (béke legyen vele) mennyire a helyzet magaslatán volt, ahogy alávetette magát Istennek és azt tette, amit tennie kellett.

A családról beszélve a sejk kihangsúlyozta, hogy nagyon fontos, hogy a gyermek a szüleinek mondja el a titkait, ne pedig a barátainak stb. Olyan kapcsolatot kell kialakítani a gyermekeinkkel, ami a rendszeresség és az őszinteség kapcsolata. Ki mondta azt, hogy csak az apának és az anyának van igaza, és a gyereknek nincs? Ki mondta azt, hogy a sejknek van csakis igaza, és a többieknek nincs? Ki mondta azt, hogy a tanítónak van igaza, és a diákoknak nincs igaza? Soha nem szabad így gondolkodni. Emiatt le kell ereszkedni, és alázattal kell ezeket a párbeszédeket lefolytatni. Ez egy roppan fontos dolog. Mert ha ez nincs, akkor megszakad a szál a gyerekek és a szülők között és utána nincs csatorna a párbeszédnek. Ha valaki diktátorként viselkedik, csodálkozik, hogy utána pedig szanaszét mennek a gyerekek a világba.

Allah adjon nekünk erőt, hogy a párbeszéd emberei legyünk, mert így jutunk előre, így tudjuk többen egyesíteni az erőinket, így tudjuk előre lendíteni a jót a társadalmunkban, így tudunk összefogni. Ellenkező esetben, ha nincs párbeszéd, akkor a fennhéjázók gyülekezete lesz belőlünk, ahogy nagyon sok helyen van a Koránban, és így biztos, hogy elvész annak az ereje, hogy közösen tudjunk bármit is csinálni. Allah jutalmazzon Benneteket!

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.