"Mond: Ó Istenem! Királyság Királya! Királysághoz juttatod azt, akit akarsz és királyságtól fosztod meg azt akit akarsz. Méltósághoz juttatod azt, akit akarsz és megalázod azt, akit akarsz. A te "Kezed" által válik valóra a Jó, Te vagy az Aki mindenre képes. Beleviszed az éjszakát a nappalba, és beleviszed a nappalt az éjszakába, és kihozod az élőt a holtból és kihozod a holtat az élőből, és ellátod azt, akit akarsz számolás nélkül".

A sejk ennek az ájának a fényében folytatta tovább szónoklatát:
A jó és a rossz harca egymással az Ítélet Napjáig tart. Ezeknek a küzdelmeknek különböző periódusai vannak. Ez egy teljesen természetes dolog. Nagyon sok áldozat és nagyon sok megpróbáltatás vár azokra, akik a jó oldalon vannak, mert a hamis nem akarja engedni a jónak az érvényre jutását. De az utolsó körben az igazság fog győzni, az igazság kerekedik fölül. Erre nagyon sok bizonyíték van a Koránban. Többek között, ami a hétköznapokra is vonatkoztatható, hogy:

„Bizony, a nehézség könnyebbséggel jár, a nehézség könnyebbséggel jár”

A Próféta (béke legyen vele) úgy kommentálta ezeket az ájákat, hogy a két könnyebbség legyőzi az egy nehézséget. Mert a mondatban határozott névelővel van „a nehézség”, a „könnyebbség” pedig határozatlanul van a szövegben. Tehát két könnyebbség jut egy nehézségre.
Nyilván a sejk itt az Ummában lévő állapotokra utalt, amikor erről beszélt, a halebi helyzetre utalt konkrétan, ahol gyakorlatilag tömegirtás folyik most, a mai napon is.  

Az emberiség történetéből több példát említett a sejk. Ábrahám prófétával (béke legyen vele) kezdte, akit azért, mert az igazság mellett állt ki, máglyára dobtak, de Allah megmenekített ettől a megpróbáltatástól, amikor azt mondta a tűznek: „Ó tűz, legyél hideg és béke Ábrahám számára!”

Így volt ez Mózes (béke legyen vele) esetében is, amikor Mózes (béke legyen vele) attól függetlenül, hogy egy nagy, hatalommal bíró fáraóval állt szemben, elment Áron testvérével (béke legyen vele), és felszólította a fáraót arra, hogy kövesse a jó utat, nem félve, megmondani az igazságot.
Ismerjük a történetet, amikor a fáraó úgy döntött, hogy minden fiúgyermeket meg fog öletni, és ennek ellenére fiúként, Allah megmenekítette Mózest (béke legyen vele), és nem engedte, hogy bántódása essék. Nem hogy nem engedte, hanem emlékezzünk a történetre, Mózes (béke legyen vele) a fáraónál nevelkedett. Nem, hogy nem tudta elkapni, hanem ott volt, a szeme előtt cseperedett fel, és ő etette a saját ételével. Ebből is látszik, hogy Allah, ha terve van valamivel, valakivel, akkor azt véghez viszi. Mózes (béke legyen vele) férfivá nőtt, és Allah különböző próbáknak tette ki őt, alkalmassá téve a küldetésére, „Felkészítettelek Magam számára”, mondja Allah a Koránban, (ahhoz alkalmassá kell válnunk, hogy Allah mellettünk legyen. Nem úgy van, hogy csak azt kívánom, hogy majd Allah győzelemre visz engem, és közben nem teszek semmit ennek érdekében.)

Folytatva Mózes (béke legyen vele) történetével, emlékezzünk arra az eseményre, amikor a fáraó, seregével az élen utánuk eredt, és elérkeztek a tengerhez. Mózesnak (béke legyen vele) a népe azt mondta, hogy „Bizony, utol fognak bennünket érni”. Mózes (béke legyen vele) azt mondta erre:
„Bizony az én Uram velem van, és Ő utat mutat!”

Ekkor történt az, hogy Allah kettéválasztotta a tengert, és Mózes (béke legyen vele) és népe meg tudtak menekülni. Itt is látszik Mózesnek (béke legyen vele) a hitbéli helyzete, hitbéli szintje, ami különbözött a népe szintjétől, és Allah mellettük volt.

Beszélt a sejk József (béke legyen vele) történetéről is, aki a kútnak a mélyére került, amiatt, mert irigyek voltak rá a testvérei. A kútnak a mélyéről indulva, Egyiptom helytartója (a mai titulusokkal élve gazdasági minisztere) lett. Közben ő is rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül.

A sejk ezeket azért sorolta, hogy okuljunk a történetekből. Allah utolsó küldötte, Mohammed próféta(béke legyen vele) sem mentesült ezektől a megpróbáltatásoktól, mivel ő is azon az úton járt, amelyik úton az előbbi próféták haladtak. Gondoljunk a mekkai szakaszra, amikor elnyomás alatt voltak a hívők, akik ha felvállalták az iszlámot, akkor gyakorlatilag háttérbe szorították magukat társadalmi megítélés szempontjából. Ennek ellenére mégis muszlimok lettek az emberek. Az Etiópiába való első kivándorlás is ekkor volt, olyan helyre mentek, ami egy ismeretlen hely. Kiszolgáltatottságot vállalva elhagyták Mekkát, mert inkább ezt választották, minthogy feladják a hitüket. A sejk a medinai szakaszra is kitért, itt részletesen beszélt az Ehzeb csatáról, az árok csatáról. Ez egy nagyon nagy próbatétel volt a hívők számára, ott tisztította meg Allah a sorokat, és kiderült, hogy ki az, aki a hit, az igazság mellett kiáll, vagy ki az, akinek megremeg a szíve ilyenkor.

Az történt, hogy a bálványimádók és szövetségeseik egy hónapon keresztül ostromolták Medinát, amit egy árokkal vettek körül a hívők a Próféta (béke legyen vele) vezetésével. Ott a hívők és a képmutatók különváltak. Allah is beszámol erről a Koránban:

"Ó ti kik hisztek! Emlékezzetek Allah irántatok gyakorolt kegyére! [emlékezzetek arra], amikor [ellenséges] katonák tartottak felétek, és Mi azok ellen szelet és olyan katonákat küldtünk, amit ti nem láttatok. s Allah Látja azt, amit ti cselekedtek! [emlékez arra], amikor  fentről és alulról is jöttek felétek, és megmerevedtek a tekintetek, és torkotokon éreztétek meg szívetek dobogását és feltételeztetek Allahról, amit feltételeztetek! Ekkor tétettek próbára a hívők és rázkódtattak meg erős megrázkódtatással. A képmutatók és azok, akinek szívében betegség van ekkor azt mondták: amit Allah és Küldötte ígért számunkra az csupán káprázat"

"Amikor a hívők a seregeket meglátták azt mondták: ez az amit Allah és küldötte ígért a számunkra, és igazat mondott Allah és Küldötte, és nem növelt mást ez bennük csak hitüket és alávetettségüket [Allahnak]"

Volt egy szikla, ami az ároknak az útjában állt, ezért szét kellett törni ahhoz, hogy az árkot végig tudják ásni, mert ez a szikla nem engedte magát. Hívták a Prófétát (béke legyen vele) - hogy mi legyen azzal a sziklával -, aki fogta a csákányt, többször beleütött, és nagy szikrákat vetve sikerült kettétörni. Közben azt mondta: megnyílt Perzsia, megnyílt Jemen,... minden egyes ütésnél mondott egy távol eső országot, amit furcsálltak a képmutatók ,hogy hogy gondolja a Próféta (béke legyen vele), hogy ilyen szorult helyzetben, mikor az emberek annyira féltek, hogy azt mondták, „félnek elvégezni a dolgukat, hogy nehogy bajuk essen”, akkor a Próféta (béke legyen vele) mindenféle megnyitásról, mindenféle hódításról beszél nekünk. De a Prófétának (béke legyen vele) a karakterében volt ez, a pozitív hozzáállás, a pozitív elvárás önmagától és az ummától. Ő biztos volt abban, hogy győzni fognak.

Ezt az attitűdöt kell elsajátítanunk, hogy nem szabad csüggedni, nem szabad azt gondolni, hogy alulmaradunk. Ha az ember belső győzelmet tud aratni saját magán, és olyan dolgokat tud csinálni, megtudja magát változtatni olyan irányba, ami Allahnak tetsző, akkor bizonyosan eljön az a győzelem, kicsiben vagy akár nagyban is. Ez mindig is így volt. A győzelem így is, úgy is bekövetkezik, ha az ember végigjárja azt az utat, amit Allah szeret, és Allahnak a tetszésére van, akkor a végén mindenképpen fölül fog kerekedni és győztesként fog felemelkedni ezen az úton.

A sejk felhívta a figyelmet arra, hogy tegyük alkalmassá magunkat erre. Felhívta a figyelmet arra, hogy böjtöljünk sokat, virrasszunk sokat, tegyünk jócselekedeteket, és kezdjük magunkkal a változásokat, hogy az ummah változása elinduljon, és kiérdemeljük azt a győzelmet, amit Allah ígért nekünk.

"Ígéretet tett Allah azoknak akik hisznek közületek és jótetteket cselekednek, hogy helytartóságot ad nekik a földön úgy, ahogy az előttük lévőknek adatott és érvényre viszi vallásukat, azt amit nekik szánt, és felcseréli félelmüket biztonságra. Engem szolgálnak és nem társítanak Hozzám senkit"

"Ó ti kik hisztek! Ha  győzelemre viszitek Allahot, akkor Ő győzelemre visz benneteket és megszilárdítja lábatokat"

"És beteljesülő igazság Tőlünk a hívők győzelemre segítése!"

"És ne fogjon el gyengeség sem szomorúság benneteket, miközben ti álltok legfelül, amennyiben hívők vagytok!"

A sejk nem győzte hangsúlyozni, hogy Allahba vetett bizalmunk rendíthetetlen kell hogy maradjon, és ezeket a szakaszokat úgy kell tekinteni, hogy megerősítenek minket, nem pedig a negatív irányba értelmezzünk. Ne tartozzunk azokhoz, akik fejet hajtanak. Ne tartozzunk azokhoz, akik azt gondolják, hogy az iszlámnak „befellegzett”. Nem. Magunkon kell kezdeni. Ezt a dolgot nem tette meg nagyon sok ember, és ezért úgy tűnik, nem érdemeljük ki még Allah győzelmét. Allah megpróbáltatásai vannak most, amik velünk történnek.

Rengeteg ája van a Koránban, hogy a győzelmet hogy tudjuk elérni, mik az okok, amiket meg kell valósítanunk ehhez. Arról is szó van, hogy Allah győzelme el fog jönni, és a magánéletünket tekintve pedig rendíthetetlenül kell folytatnunk az utunkat. Tudjuk, hogy az élet rendje ez, Allah így teremtette a világot. Különböző kis csatákból áll az életünk, amiket meg kell hogy vívjunk. Muszáj, nincs más lehetőség, mert a lépcsők Allah felé ezeken a kis csatákon keresztül vezetnek, és legyünk biztosak abban, hogy ha rendíthetetlenül ezen az úton maradunk, a végső győzelem a miénk lesz – ahogy mondtam, így, vagy úgy. Allah áldjon Benneteket!    

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.