Könyörület az iszlámban 2015-01-09

Pénteki szónoklat – Fares seikh pénteki beszédének összefoglalója

Az iszlám prófétája, Mohamed (Allah dicsérje és üdvözítse), a könyörület prófétája. A magasságos Allah azt mondta a Koránban:

„És nem küldtünk el téged [ó Mohamed], csupán könyörületként a Teremtmények számára” (Korán 21:107)

„Bizony, eljött már hozzátok egy küldött magatok közül, nehéz neki a reátok nehezedő gond, törődik veletek, a hívők iránt együttérző, irgalmas” (Korán 9: 123).

Abu Hurejra közölte, hogy Allah Küldötte egy alkalommal megcsókolta unokáját, Haszant, mire al-Akra ibn Hábisz azt mondta: „Van tíz gyermekem, de sose csókoltam meg egyiket sem!” Allah Küldötte erre azt mondta: „Aki nem könyörül, az nem lel könyörületre!” (al-Bukhári és Muszlim)

Allah Küldöttének a könyörülete azonban nem csak az emberek iránt fejeződött ki, hanem még az állatok iránt is. Egy alkalommal, amikor Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) éppen úton volt a társaival, könyörületességre tanította őket. Abdullah ibn Maszúdra, a Próféta egyik társára való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: „Együtt utaztunk a küldöttel, aki valamely dolgában útnak indult. Megláttunk egy galambot, amelynek két fiókája volt, mi pedig elvettük a fiókákat. Amikor visszajött a fiókák anyja, ijedten repkedett, és amikor eljött a Próféta, azt kérdezte: „Ki okozott ijedséget ennek a fiókái miatt?” Adjátok vissza neki fiókáit!”; míg egy másik esetben az történt, hogy Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) meglátott egy hangyabolyt, amit felégettek. Azt kérdezte társait: „Ki égette fel ezt? Bizony senkinek sem szabad tűzzel büntetni, csakis a tűz Urának!” (Abú Dáúd)

Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) egy alkalommal belépett egy Anszár-beli (medinai muszlim) férfi kertjébe. Volt ebben a kertben egy teve, Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azonban elérzékenyült annak láttán, és kicsordultak a könnyei (annyira le volt gyengülve az állat). Az állathoz odalépett a tevéhez, hogy megsimogassa, mire az megnyugodott. Azt kérdezte Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Kié ez a teve?” Jött egy ifjú az Anszár-beliek közül és azt mondta: „Az enyém, ó Allah Küldötte”. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Hát nem féled Allahot ezzel a jószággal kapcsolatban, amelyet Allah tett a tulajdonoddá? Bizony elpanaszolta nekem, hogy éhezteted és nehéz teherrel terheled!”

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) meglátott egyszer egy szamarat, amelyet tetoválással jelöltek meg az arcán. Azt mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Allah átka arra, aki tetoválta!” (Muszlim)

Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) tréfálkozott a gyerekekkel, köszöntötte őket, és játszott velük. Segített a szegényeken, és kerülte a beképzeltséget és a fennhéjázást, a durvaságot, ellenkezőleg kíméletes, gyengéd és alázatos volt Allah és az emberek iránt.

„[Ó Mohamed] Allah könyörülete miatt lettél gyengéd velük, ám ha durva beszédű, és keményszívű lettél volna, akkor szétszéledtek volna körülötted. Légy hát elnéző irántuk és kérj számukra bocsánatot! Tanácskozz velük az ügyben, majd ha elhatároztad magad, hagyatkozz Allahra. Allah bizony szereti azokat, akik Rá hagyatkoznak” (Korán 3: 159)

Azt mondta Áisa (Allah legyen megelégedve vele), hogy Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) egyetlen dolgot sem ütött meg kezével, sem nőt sem szolgát.

Anaszra való hivatkozással jegyezték fel, miszerint azt mondta: Egyszer Allah küldöttével mentem – akin egy nadzsráni köpönyeg volt, amelynek durva volt a széle – és utolérte egy beduin, és hatalmasat rántott a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) köpönyegén. Ránéztem a Próféta vállára, amelyen nyomott hagyott a köpönyeg széle. Azt mondta a Prófétának: „Ó Mohamed! Adj nekem Allah vagyonából, amely nálad van!” Erre Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) mosolyogva odafordult, majd parancsot adott arra, hogy adjanak neki az adományokból. (al-Bukhárí és Muszlim).

Amikor Allah Küldöttét (Allah dicsérje és üdvözítse) meghazudtolta népe, és kiűzték, igyekezett máshol keresni követőket. Elment egy helyre, ahol megszólította Allah Küldöttét (Allah dicsérje és üdvözítse) Gábriel és a hegyek angyala. Azt mondta: „Ó Mohamed, Allah hallotta, hogy a népe mit mondott neked. Én vagyok a hegyek angyala, és azért küldött engem Urad tehozzád, hogy parancsot adj nekem. Bármit kérsz, megteszem neked. Ha azt akarod, hogy a két [Mekkát körülvevő] hegyet rájuk borítsam, megteszem. Allah Küldötte azt válaszolta: „Nem akarom. Remélem, hogy Allah az ő leszármazottaik közül előhív olyanokat, akik Allahot egyként fogják majd szolgálni, és nem állítanak Mellé senkit sem társként.”

Mekka meghódításánál ellenségeinek, akik üldözték a muszlimokat, és harcoltak ellenük, a következőt mondta: „Menjetek! Szabadok vagytok!”

Azt mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Aki megöl egy szerződésest (nem muszlimot), nem fogja megérezni a Paradicsom illatát, pedig az illata negyven év járásnyi távolságból is érződik.” [A szerződéses ember az, aki nem muszlimként egy muszlim országban legálisan, szerződés értelmében tartózkodik. A muszlimot törvény kötelezi arra, hogy jól bánjon az ilyen emberrel]. Azt mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Aki igazságtalankodik egy szerződésessel, megalázza vagy tűréshatáránál nagyobb teher viselésére kötelezi, azzal szemben én fogok érvelni a Feltámadás Napján.”

Az iszlám még a háború idején is arra inti a muszlimokat, hogy legyenek könyörületesek és kíméletesek. Nem szabad idős embereket, kisgyermeket, nőt vagy szerzetest bántani, sőt nem szabad kivágni a fákat, és a növényzetet sem. Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) egyébként nem ragadott fegyvert addig, amíg az iszlámmal szemben álló mekkaiak sem kezdeményeztek háborút.

Sajnálatos módon szélsőségesek Nyugat-Európa országaiban terrortámadásokat hajtanak végre, annak ellenére hogy ezen országok bevándorlóként vagy menekültként fogadták őket, azonban hálátlannak bizonyultak, és vélt vagy valós sérelmekre hivatkozva erőszakhoz folyamodtak a más vallásúakkal szemben. Az, hogy egyes európai sajtóorgánumok nem tartják tiszteletben a vallási érzékenységet és szimbólumokat, és kigúnyolják sőt gyalázzák a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) és az iszlámot, nem hatalmazza fel a muszlimokat az erőszak alkalmazására. Az efféle botrányos támadásokat törvényes úton kell orvosolni.

A Magyarországi Muszlimok Egyháza az egyiptomi Azharral, a szaúd-arábiai Vezető Vallástudósok Tanácsával, az Iszlám Világ Ligával és az Európai Fatva Tanáccsal egyetértésben teljes mértékben elítéli azokat a brutális és véres támadásokat, amelyeket szélsőségesek követtek el az iszlám nevében Franciaországban az utóbbi napokban, és teljesen elhatárolódik az elkövetőktől.

Dr. Abdul-Fattah Munif
MME