Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) hagyományának követése 2015-01-02

Pénteki beszéd - Fares seikh pénteki szónoklatának összefoglalója

Tanúsítjuk, hogy nincs más isten, csak Allah, és tanúsítjuk hogy Mohamed (Allah dicsérje és üdvözítse) Allah küldötte.

Allah dicsérettel illette Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) elméjét: „A társatok nem tévelyedett el, se nem tért le a helyes útról!” (Korán 53: 2)

Allah dicsérettel illette látását: „Nem tért el a tekintet és nem lépte túl a határt” (Korán 53: 17).

Allah dicsérettel illete nyelvét: „Nem a kénye-kedve szerint szólal meg”. (Korán 53: 3).

Allah dicsérettel illette az általa közölt, a Koránban foglalt tanításokat: „Nem más az (a Korán), mint sugalmazott sugalmazás” (53: 4)

Allah magasra emelte prófétájának hírnevét és emlékét: „Nem tártuk-e ki neked a kebled, és vettük le rólad a terhed, ami görnyesztette hátad, és emeltük fel az emlékedet?” (Korán 94: 1-4).

Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) volt a legjelentősebb próféta az iszlám történetében, ő a próféták pecsétje, az utolsó próféta, a kegyelem prófétája, akiről a Mindenható Allah azt mondta, ő rendelkezik a legkiemelkedőbb jellemvonásokkal: „Te bizony fenséges erkölccsel bírsz” (Korán 68: 2).

A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) nevének említése után a muszlimok, általában dicséretet kérnek Allahtól a számára. Nincs még egy olyan ember, akit akkora tisztelet, megbecsülés övez, mint amilyen a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse). Ez a tisztelet olyan módon mutatkozott meg a muszlimok között, mely leginkább a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) tetteinek a követésében bontakozott ki, nem kiüresedett szólamok, állítások, hogy szeretjük a prófétát, hanem gyakorlati megvalósulását mutatják a muszlimok.

Az iszlámban nem helyes a prófétákat ábrázolni, és magasabb helyre emelni őket, mint amely megilleti őket, illetve a születésnapjukat sem szabad ünnepelni, számon tartani. Kerülni kell minden olyan cselekedetet, amely a túlzott tisztelethez, és bálványozáshoz vezethet.

Számos helyen emlékeznek meg Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) születésnapjára. Mi is megemlékezhetünk, de nem kell kötnünk az emlékezést egy bizonyos naphoz. Mindennap megemlékezhetünk a Prófétáról (Allah dicsérje és üdvözítse) azzal, ahogyan követjük őt, hogy betartjuk azokat az előírásokat, amelyeket ő közvetített számunkra, elsősorban a Korán által, másodsorban a Szunnával (a Próféta életmódja, hagyománya).

Ezek a tanításoknak a követésében mutatkozik meg leginkább a szeretetünk a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) iránt. Ezzel emlékezünk meg és ünnepeljük valójában a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse).

Kegyes elődeink, akik az iszlám első három évszázadához tartoztak, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) születésnapját nem ünnepelték, de annál inkább megmutatkozott az emberek életében, hogy mennyire szeretik a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse).

Történetek melyek jól mutatják, hogy mennyire szerették és követték a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) a korai társak:

A Hudaibiai békekötés idején:
Arwa ibn Maszúd a mekkai bálványimádó pogányok képviselője, a Hudaibiai békekötésnél szemtanúja volt annak, milyen hallatlan szeretet és kötődés mutatkozik meg a Próféta iránt a követői, a muszlim társak részéről.
Arwa szemtanúja volt annak, mint a Prófétát körülrajongják a társak, és megjegyezte azt, hogy amikor a Próféta az imához szükséges bemosakodást végezte, az emberek versengtek abban, hogy ki tudja elkapni a Próféta kezéről lecsurgó vizet, amivel bemosakodott. Amikor pedig megszólalt a Próféta, mindannyian csendben maradtak és odafigyeltek szavaira. Olyan mértéket ért el a szeretet, hogy amikor a Próféta kiköpte a váladékot, ami összegyűlt a torkában, voltak, akik még azt is megpróbálták megszerezni (az utóbbi túlzó rajongás abból a tiszteletből és szeretetből fakad, amit a Próféta iránt tanúsítottak még életében.)
Ezt látván rájött Arwa ibn Maszúd, hogy Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) nagyobb tiszteletet kapott társaitól, mind a királyok. Azt mondta Arwa: Jártam már sok helyen, Khoszrau perzsa császárnál, a római császárnál, és a Négusnál, Etiópia királyánál, de Istenre esküszöm nem láttam egyetlen uralkodót, akit ennyire nagyra tartottak volna a társai, mint amennyire nagyra tartják Mohamedet az ő társai.

Az Uhudi csatánál:
Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) élete forgott kockán a csata alatt, akkor a társai körülállták őt, és testükkel védelmezték. A nyilak, amelyekkel a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) célozták, sorra a társainak a testét találták el, mivel férfiak és nők testükkel védelmezték Mohamed Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse)
Volt egy muszlim nő, aki elvesztette az apját, a testvérét, a férjét és a fiát az Uhud-i csatában, de nem rengette meg ennek híre úgy, mint az a téves híresztelés, miszerint a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) is elesett. Amikor meghallotta, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) életben maradt, akkor megnyugodott, és azt mondta: „Minden más csapás elenyészik a Próféta elvesztése mellett!”
Az egyik prófétai társat csapdába csalták a bálványimádók, és kivégzése előtt azt kérdezték tőle: „Nem kívánod most azt, hogy bárcsak Mohamed lenne a kivégző oszlopon helyetted? Azt válaszolta: „Dehogy! Még azt sem kívánnám neki, hogy egy tüske bökje őt meg, miközben én nyugalomban vagyok a házamban a feleségem mellett.”

Oszmán ibn Affán története, akit a hudaidai szerződés kapcsán Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) Mekkába küldött, hogy üzenetet küldjön a mekkai bálványimádó vezetőknek. Oszmán pedig zarándokként körüljárta a Kábát, és amikor visszatért, társai gratuláltak neki, és azt mondták, hogy milyen jó neki, hiszen sikeresen körbejárta a Kábát. Azt mondta Oszmán: „Nem érzek addig örömet, ameddig a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) maga nem teljesítheti ezt a körbejárást.”

Nem csak az emberek fordultak szeretettel a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) iránt, hanem az élőlények és élettelenek is. Azt mondja a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) az Uhud hegyéről, amit a muszlimok az ott elszenvedett vereségük miatt a rossz sors előjelének tekintettek: „Uhud hegye szeret engem, és én is szeretem őt.”

Régebben, amikor nem volt szószéke a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse), hanem egy pálmafa törzsénél tartotta a beszédeit. Amikor pedig készítettek a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse) egy három lépcsős szószéket és azon kezdte el a pénteki beszédet, akkor a fatörzs szomorúságában nyöszörgött. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) lement és átölelte a fatörzset, ami csak ekkor hagyta abba a nyöszörgést.

Allah az emberekhez hasonló érzelmekkel áldotta meg még a tárgyakat is. Ezért mondta Szaíd ibn Muszajjab, a híres jámbor tudós: „Ti hívők, láthattátok, hogy még ez a fatörzs is szereti a Prófétát és vágyik rá. Vajon magatokba néztetek? Nem kell nektek jobban szeretnetek és ragaszkodnotok a Prófétához?”

A Mindenható Allah azt mondja a Koránban: „Mondd: Ha valóban szeretitek Allahot, akkor kövessetek engem, megszeret titeket Allah”. (Korán 3: 31)

„Mondd (Ó Mohamed): Ha apáitok és fiaitok, és testvéreitek, és feleségeitek, és nemzetségetek, és a vagyonok, melyekre szert tettetek, és kereskedés, amelynek félitek visszaesését, és lakhelyeitek, amelyekkel meg vagytok elégedve (ha ebből bármi) kedvesebbek nektek Allahnál és a Küldötténél és az Ő útján való küzdelemnél, akkor várjatok, míg Allah el nem hozza a parancsát (a büntetésről). És Allah nem vezeti igaz útra az engedetlen népet!” (Korán 9: 24).

A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Addig egyikőtök sem hisz igazán, amíg nem leszek kedvesebb számára gyermekénél, édesapjánál és minden embernél.” Omar ibn al-Khattáb azt mondta Allah küldöttének: „Allahra mondom, Te vagy a teremtmények közül a legkedvesebb számomra, kivéve saját magamat”. Erre Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Nem Omar, amíg nem leszek kedvesebb számodra még önmagadnál is”. Omar ekkor elhallgatott, majd azt mondta: „Ó Allah küldötte! Allahra mondom, kedvesebb vagy számomra saját magamnál is”. Most már igen, Omar! – mondta Allah küldötte.

Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) egyik medinai társa egy nap felkereste a Prófétát, és azt mondta neki, hogy időnként eljön hozzá, csak azért, hogy egy pillantást vessen rá, annyira szerette őt. Sokszor eszébe jutott, hogy a Próféta is ember, aki egy napon meg fog halni, és ő is meghal, de a Feltámadás napján Allah küldötte bizonyára a Paradicsom legmagasabb helyén lesz, ő azonban más szinten lesz a Paradicsomban. Elsírta magát, és azt mondta, hogy lehetséges, hogy nem fogja látni, csak az evilágon, mivel a túlvilágon Allah küldötte a Paradicsom legmagasabb szintjén lesz, ő azonban a legalacsony szinten lesz, ha bejut a Paradicsomba.

Allah küldötte elhallgatott. A magasságos Allah ekkor kinyilatkoztatta a következő áját:

„És azok, akik engedelmeskednek Allahnak és a Küldöttnek, együtt lesznek (a Paradicsomban) azokkal, akiket Allah a jótéteményében részesített: a próféták, az igazak, a vértanúk, és a jóravalók közül. Milyen jó társak ezek!” (Korán 4: 69).

Allah és a Próféta szavát mindig előbbre kell vennünk és illemtudóan kell beszélnünk róla:

„Ó ti hívők! Ne helyezzétek magatokat Allah és a küldötte elé, és féljétek Allahot! Allah a mindent halló és mindent tudó”. (Korán 49: 1)

Az iszlám azt tanítja, hogy legyünk olyan hívők, akik amikor meghallják azt, hogy Allah megparancsol ezt vagy azt, vagy a Küldött így tesz, vagy úgy tesz, követik azt. Az engedelmesség alatt pedig azt érjük, hogy teljesítjük Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) utasításait, és tartózkodunk az általa megtiltott dolgoktól: Allah azt mondta:

„Nem lehet egyetlen hívőnek sem hívő asszonynak – ha Allah és a küldötte már döntöttek egy ügyben – hogy választásuk legyen abban” (Korán 33: 36).

Ezen felül, ne legyünk olyanok, akik legyintenek akkor, amikor valaki azt mondja nekik, hogy érdemes lenne önkéntes (szunna) cselekedetet tenni, azzal érvelve, hogy az „csak” egy hagyomány. A muszlim ember a Feltámadás Napján rá lesz szorulva minden jócselekedetre, és visszagondolva szomorkodni fog, hogy mennyi lehetőséget szalasztott el a jó tettek elvégzésére.

Dr. Abdul-Fattah Munif