Felelősek vagyunk az iszlám üzenetének átadásáért! 2015-01-16

Ahmed seikh szónoklatának összefoglalója

Amikor arról hallunk beszámolókat, hogy vannak emberek, akik hazugságokat terjesztenek az iszlámról, annak szent könyvéről és igaz prófétájáról, bántó szavakkal illetik és kigúnyolják az iszlám tanításait, a Koránt és Mohamed Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse), jusson ekkor eszünkbe az, hogy a rágalomhadjárat az iszlám ellen nem újkeletű, hiszen a vádaskodások és inzultusok egyidősek magával az iszlámmal, és hasonló vádak fogalmazódnak meg vele szemben igazságtalan és aljas emberek részéről.


Ugyanis már az iszlám korai történetében is jelentek meg olyan vádak e vallással szemben, amelyek által ellenségei kétséget akartak ébreszteni a követői szívében, és meg akarták ingatni általuk a hitüket. Volt például egy olyan személy, aki azzal vádolta meg Mohamed prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse), hogy nem adott át mindent a Koránból, hanem egy részét megtartotta magának, vagy csupán közeli társaival osztotta meg.
Allah azonban azt mondja a Koránban:

„Ó, te Küldött! Add át azt, ami lebocsáttatott neked az Uradtól! Ha ezt nem teszed meg, akkor nem adtad át az Ő üzenetét. Allah védelmezni fog téged az emberekkel szemben. Allah nem vezeti [az igaz] útra a hitetlen népet.” (Korán 5: 67)

Bukhári jegyezte fel ennek az ájának kapcsán Áisára hivatkoza, hogy Áisa azt mondta: „Aki azt mondja neked, hogy Mohamed eltitkolt bármit is abból, amit lebocsátott Allah neki, a bizony hazudik. Allah azt mondja: „Ó, te Küldött! Add át azt, ami lebocsáttatott neked az Uradtól!”

Egy alkalommal felkereste egy férfi Ibn Abbászt, és azt mondta neki: „Bizony, egyesek eljönnek hozzánk, és arról adnak hírt nekünk, hogy van nálatok olyan [kinyilatkoztatás], amit nem hozott nyilvánosságra Allah küldötte az embereknek” Erre Ibn Abbász azt mondta: „Vajon nem tudod, hogy a magasságos Allah azt mondta: „Ó, te Küldött! Add át azt, ami lebocsáttatott neked az Uradtól!”

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) a Búcsú zarándoklat alkalmával, egész közösségétől kért tanúságot arra, hogy átadta az üzenetet: „Ó, emberek! Hallgassátok meg szavaimat, mivel nem tudom, közöttetek leszek-e itt, ezen a helyen a következő évben! Ó, emberek! Életetek és vagyonotok szent, úgy ahogy ezt a napot, ezt a hónapot és ezt a várost is szentnek tekintitek. Ne feledjétek, hogy találkozni fogtok Uratokkal, és számot kell adnotok Neki cselekedeteitekről – én átadtam nektek az üzenetet –, adjátok hát vissza a rátok bízott letéteket annak, aki reátok bízta!” [...] majd szónoklatát a következőképpen zárta: „Ó emberek! Bizony, felelnetek kell velem kapcsolatban, mit fogtok hát mondani?” Azt mondták: „Tanúsítjuk, hogy immár átadtad [az üzenetet], teljesítetted [a  feladatodat], és őszinte tanácsot adtál”. Ekkor felemelte ujját az ég felé, majd hol rájuk, hol pedig felfelé mutatott vele, és azt mondta: „Ó Allah! Ugye átadtam? Ó Allah! Ugye átadtam?”

„Allah védelmezni fog téged az emberekkel szemben” – mondja Allah ebben az ájában, ami azt jelenti, hogy az üzenet átadása miatt Allah küldöttének nem eshet baja, nem kell emiatt aggódnia, vagy félnie, mert Allah meg fogja védeni őt, győzelemre viszi és támogatni fogja ellenségeivel szemben és az iszlám üzenetének átadásában.
Az üzenet átadása azonban nem csak a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) feladata, hanem az őt követő embereké is, hiszen Allah azt mondta:

„Bizony Allah küldöttében szép példakép van számotokra – annak, aki reményét Allahba és a Végső Napba vetette és gyakorta megemlékezik Allahról” (Korán 33:21)

Nem szabad elfelednünk ezen bántó események közepette sem, hogy felelősek vagyunk Allah előtt, és hogy el fogjuk hagyni az evilágot, és számot kell adnunk tetteinkről. Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Egy lépést sem tesz a szolga a Feltámadás napján, amíg meg nem lesz kérdezve az életéről, hogy mivel töltötte; a tudásáról, hogy mit tett vele; a vagyonáról, hogy hogyan szerezte, és mire költötte, és a testéről (fiatalságáról), hogy mire használta fel.” (al-Tirmidhi)
A történtekért nekünk muszlimoknak kell bocsánatot kérünk Allah küldöttétől (Allah dicsérje és üdvözítse). Bocsánatot kell kérnünk tőle, amiért nem képviseltük megfelelően az iszlám vallást, és eltértünk Allah küldötte hagyományától, és életmódjának követésétől, mert ezzel lehetőséget adtunk az iszlám ellenségeinknek arra, hogy gyalázzák Prófétánkat, és hogy hazugságot állítsanak becsületes és tisztességes életéről.
Egy vallásjogi rendelet értemében, ha írótollal vagy szóban sértegetik, gyalázzák a muszlimokat és vallásukat, akkor elegendő írótollal vagy szóval – helyénvaló módon – válaszolunk, mivel nem szabad a mások által tisztelt vallási szimbólumokat, személyiségeket, istenségeket gyalázni. A karikatúrákra is ugyan ez vonatkozik, így semmi esetre sem szabad erőszakkal „megtorolni” azokat, vagy gúnyajzokkal visszavágni az iszlámot vagy a prófétát ért sérelem miatt. Allah azt mondja:

„És ne szidalmazzátok azokat, akikhez Allah helyett [máshoz] fohászkodnak, [nehogy] Allahot szidalmazzák ellenséges érzületükben, tudás nélkül.” [Korán 6:108]

Az iszlám vallás része, hogy tiszteljük és szeretjük Allah összes küldöttét és prófétáját, és elítéljük, hogy bármely égi vallást, vagy prófétát gyalázzák. Ezért kulturáltan és törvényesen kell cselekednünk a mindennapokban, és csupán Istennek tetsző, erkölcsös módon szabad tiltakoznunk az iszlámot ért gyalázkodás ellen. Az iszlám ellen felhozott vádakat pedig meggyőző bizonyítékok által kell megcáfolnunk, és jogi úton és a politikai nyomásgyakorlást bevetve kell határt szabnunk az iszlámellenes támadásoknak, például indítványozni az ENSZ-nél olyan nemzetközi törvényeket, amelyek megtiltják a vallások és próféták gyalázását.

Dr. Abdul-Fattah Munif, MME