A jóság minden területen 2015-02-06

Fares seikh szónoklatának összefoglalója

Mit jelent megvalósítanunk a jóságot az élet minden területén?

Allahtól származik minden jó, amely körülvesz minket. Azt mondja a Mindenható Allah a Koránban:

„És méltóságot adtunk immár Ádám fiainak, és a szárazföldön és a vízen vittük őket, és elláttuk őket minden jóval, és előnyben részesítettük őket sokak felett, akiket megteremtettünk.” (Korán 17: 70)

Allah azt is mondja:

„Allah az, aki számotokra a földet tartózkodási hellyé az eget építménnyé tette, megformált benneteket, és a legjobb módon adott nektek formát, és ellátott benneteket a jó dolgokból. Ő Allah, a ti Uratok! Áldott legyen hát Allah, a teremtmények Ura!” (Korán 40: 64)

„Allah az, aki számotokra saját magatok közül adott házastársat, és házastársaitokból számotokra gyermekeket és unokákat adott, és ellátott titeket a jó dolgokból, vajon a hamis dolgokban hisznek és Allah kegyeivel szemben hitetlenek?” (Korán 16: 72)

Mindezek az áják az Allahtól való jó dolgok az élet különböző területén való megmutatkozásáról beszélnek. Allah az, aki gondoskodik rólunk, és lát el bennünket minden jó dologgal, amire szükségünk van. Ezek az áják felsorolják Istennek azon jótéteményeit, amivel Ő megáldott bennünket. Legyen szó a földről, amelyen élünk, az égről amely felettünk van, az ételről, amivel táplálkozunk, házastársainkról, vagy gyermekeinkről, unokáinkról. Minden olyan feltétel, ami az élethez szükséges, és amely által életünk kiteljesedik Allahtól származik.

Ugyanakkor a Korán ájái azt is kijelentik, hogy a hívő embernek, még a küldötteknek is kötelessége jó dolgokból táplálkoznia, és jó dolgokra költenie vagyonát.

„Ó ti küldöttek! Egyetek a jó dolgokból és végezzetek jó cselekedeteket! Bizony, én tudom azt, amit tesztek.” (Korán 23: 51)

Felmerül a kérdés, hogy miként lehet megállapítani azt, hogy mi a jó és mi a hitvány dolog? Hogy lehet különbséget tenni aközött amit Allah szeret vagy amit megvet?

Allah azt mondja a Koránban:

„És a jó vidék növénye [dúsan] jön elő Ura engedelmével. Ám azon [a vidéken], amely rossz, ott csupán haszontalan gyér [növényzet] jön elő. Így sorakoztatjuk fel a jeleket azon népnek, akik hálásak.” (Korán 7: 58)

„A romlott nők a romlott férfiakhoz valók, és a romlott férfiak is romlott nőkhöz valók. Ám a jóságos nők jóságos férfiakhoz valók, és a jóságos férfiak a jóságos nőkhöz valók.” (Korán 24: 26)

„Aki a méltóságot akarja, hát Allahnál van minden méltóság. Őhozzá emelkedik fel minden jó szó, és a jó cselekedetet felemeli.” (Korán 35: 10)

„Nem láttad-e Allah hogyan adott példát a jó szóról: olyan mint egy jóságos fa, amelynek szilárdan rögzített a gyökere az ágai pedig az égbe nyúlnak. Minden időben megadja termését Urának engedelmével. Allah példázatokat ad az embereknek, hátha emlékeznek. A rossz szó példázata pedig olyan, mint egy hitvány fa, amelyet gyökerestől kitéptek a föld felszinéről, nincs neki [szilárd] tartása.” (Korán 14: 26)

A hívő emberhez Allah a következő szavakat intézi a Koránban:

„Ó ti emberek! Egyetek mindabból, ami a földön van [azt, ami] megengedett és jó, és ne kövessétek a sátán lépteit! Bizony ő nyilvánvaló ellenségetek.” (Korán 2: 168)

„Ó ti, akik hisztek! Adakozzatok azokból a jó dolgokból, amiket szereztetek, és abból amit sarjasztottunk nektek a földből! S ne a hitványat szánjátok arra, hogy eladakozzátok, miközben ti magatok sem vennétek el, csak úgy, ha behunyjátok a szemeteket. S tudjátok meg, hogy Allah Gazdag, Dicséretre Méltó.” (Korán 2:267)

Tehát nem csak arra kell odafigyelni, hogy jó, megengedett dolgokat vásároljunk és együnk, hanem ügyelni kell arra is, hogy amiből költünk, az is jó legyen, és ne származzon tisztességtelen forrásból.

A hívő ember azért is fohászkodik Allahhoz, hogy gyermekei jóságos gyermekek legyenek, hiszen a rossz gyermek problémákat okozhat a szüleinek felnőttkorában is. Zakariás (béke legyen vele) is ezért fohászkodott: „Uram, ajándékozz meg engem Tőled való jólelkű utódokkal! Bizony te meghallgatod a fohászt.” (Korán 3: 38)

Fontos tehát, hogy gyermekeinkért fohászkodjunk még azelőtt, hogy megszületnének.

Ha a hívő ember jó dolgokból táplálkozik, jó dolgokra költ, jóságos emberek társaságát keresi, jó házastársat keres, akkor a környezetünkben mindenki jóságos lesz. Ennek az eredménye a jó élet az evilágon és a túlvilágon.

Allah azt mondja a Koránban:
„Aki jó cselekedetet végez, legyen akár férfi akár nő, miközben hívő, azt jóságos életben fogjuk részesíteni, és jutalmukat a legjobb cselekedetük szerint fogjuk nekik megfizetni.”
(Korán 16:97)

Allah a jó szó kimondására vezeti rá a hívő embert az evilágon és a túlvilágon. És a legszebb szó a „Nincs más istenség, kivéve Allah”. Allah azonban tévútra vezeti azokat akik tévútra törekednek, hiszen Allah látja a szándékot. Ha az ember szíve nyitott az igazságra, akkor Allah igaz útra fogja vezetni.

Allah azt mondja: „Allah megszilárdítja azokat, akik hisznek, szilárd szóval az evilági életben és a túlvilágon, és tévelygésbe viszi az igazságtalanokat, és Allah azt tesz, amit akar” (Korán 14:27).

Ugyanakkor a hitetlenek, akik elvesztegetik idejüket, és nem törekednek arra, hogy a jó úton haladjanak, semmi jóra nem számíthatnak a túlvilágon: „És azon a Napon amikor a hitetlenek a Tűz elé lesznek állítva, az lesz nekik mondva: „Veszni hagytátok a jó dolgaitokat evilági életetekben, és élveztétek azt” (Korán 46:20)

Ne tévesszen meg minket az, hogy vannak rossz emberek, akik gazdagok és biztonságban vannak. Allah megadja nekik azt, amire vágynak itt az evilágon, azonban nem marad nekik semmi jó a túlvilágra.

A hívő embernek biztosnak kell lennie abban, hogy a próbatételek után a sikeresség és a győzelem végül az övé lesz:
„Allah nem hagyja a hívőket abban a helyzetben, amiben [most] ti vagytok (keveredve a képmutatókkal) addig, amíg nem teszi [megpróbáltatások által] megkülönböztethetővé a hitványat (a képmutatót) a jótól (az igazhívőtől)”.
(Korán 3: 179)

Allah azt mondja: „Mondd (Ó Mohamed): Nem egyenlő a hitvány a jóval, akkor sem, ha a hitvány sokasága tetszene neked (ó ember). Féljétek hát Allahot, ti értelemmel bírók! Hátha boldogultok.” (Korán 5: 100)

Dr. Abdul-Fattah Munif, MME