Az igazságosság jelentősége az iszlámban 2015-01-30

Fares seikh szónoklatának összefoglalója

Az iszlám világközösség, az Umma egyik jellemzője az, hogy igazságos, jó és mértéktartó. Allah ezt a közösséget tette a többi közösség vezetőjévé, ugyanakkor Allah egyértelműen arra utasította ezt a közösséget, hogy tartsa magát az igazságossághoz.

Allah azt mondta a Koránban:
„Bizony, Allah felszólít titeket, hogy adjátok vissza a rátok bízott letéteket a tulajdonosaiknak. És ha ítélkeztek az emberek között, akkor igazságosan ítéljetek. Milyen kitűnő ez az intés, amelyben Allah részesít titeket. Bizony, Allah Mindent Halló és Mindent Látó!” (Korán 4:58)

Allah azt is mondta:
„Ó, ti akik hisztek! Legyetek az igazságosság fenntartói, tanúkként Allah mellett, még ha magatok, vagy a szülők, vagy a rokonok ellen [tanúskodtok] is, legyen [az aki ellen tanúskodtok] gazdag vagy nincstelen, Allahnak több joga van velük szemben, ezért ne kövessétek a kényt, nehogy letérjetek [az igazságosság útjáról]. Ha elferdítitek, vagy ha elfordultok, hát Allah jól ismeri mindazt, amit cselekszetek.” (Korán 4:135)

Az égi üzenetek mind az igazságosság és méltányosság megvalósítását tűzték ki célul:
„Immár elküldtük küldötteinket a nyilvánvaló bizonyítékokkal, és lebocsátottuk velük az Írást és a Mérleget, hogy az emberek az igazsághoz tartsák magukat, és lebocsátottuk a vasat, amelyben hatalmas erő és hasznos dolgok vannak az embereknek. Hogy tudván tudja Allah azt, aki támogatja Őt és az Ő küldötteit rejtetten. Bizony Allah az Erős, Méltóságteljes” (Korán 57: 25)

Az egek és a föld csupán az igazságosság által jöttek létre, és az országok az igazságosságnak köszönhetően válnak csupán eredményessé és sikeressé, azonban annak hiányában hanyatlásnak és pusztulásnak indulnak. A Koránban az áll:
„Bizony, Allah megparancsolja az igazságosságot, a szép bánásmódot, s a rokonoknak való adakozást, s eltilt attól, ami förtelem és elvetendő, és a jogtalan erőszaktól. Talán hallgattok az intő szóra!” (16:90)

„Ó, ti akik hisztek! Legyetek fenntartói [az igazságnak] Allahért, tanúkként az igazságosság mellett, és ne indítson titeket egy nép iránti gyűlöletetek arra, hogy igazságtalanok legyetek! Legyetek hát igazságosak, ez közelebb áll az istenfélelemhez. És féljétek Allahot! És Allah jól ismeri mindazt, amit cselekszetek.” (Korán 5:8)

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) megmutatta mit jelent igazságosnak lenni, amikor Uszáma ibn Zejd akart közbenjárni egy Makhzúm törzsbeli asszonyért aki lopott, és Allah Küldötte a büntetés (kézlevágás) végrehajtása mellett döntött. Azt mondta Allah Küldötte: „Vajon közbenjársz a Magasságos Allah egyik büntetésében? Bizony az pusztította el azokat, akik előttetek éltek, hogy amikor előkelő lopott közülük, akkor nem bántották, ám ha a gyenge lopott, akkor végrehajtották a büntetést. Allahra esküszöm, ha Fátima, Mohamed lánya lopna, akkor is levágnám a kezét!” (al-Bukhári és Muszlim).

A muszlimoknak tehát nem csupán barátaikkal, hanem még ellenségeikkel is igazságosnak kell lenniük. Vagyis az iszlám által megkövetelt igazságosság nem korlátozódik egy ország polgáraira, egy népre, vagy csak a muszlimokra, hanem kiterjed az egész emberiségre.


Allah azt mondta a Koránban:
„Hát erre hívd őket (Ó, Muhammad)! S légy egyenes, ahogyan arra fel lettem szólítva, s ne kövesd az ő vágyaikat, hanem mondd: "Hiszek abban, ami Írást Allah lebocsátott, és arra lettem felszólítva, hogy legyek igazságos közöttetek” (Korán 42: 15)

Az iszlám biztosítja az igazságosságot az agresszor fél számára is, amennyiben visszatér a helyes útra. Allah azt mondja:
„Ha a hívők közül két csoport harcba száll egymással, akkor békítsétek ki a két csoportot. Ám ha az egyik igazságtalanul támad a másik ellen (nem hajlik a békére), úgy harcoljatok az ellen, amely igazságtalanul támad addig, amíg vissza nem tér Allah parancsához. Ha visszatér, akkor békítsétek ki őket igazságosan és járjatok el méltányosan! Allah szereti a méltányosan eljárókat” (Korán 49:9)

„Bizony a hívők nem mások, mint egymás testvérei! Tegyetek hát békét a két testvér között, és féljétek Allahot, talán könyörületre leltek!” (Korán 49:8)

A muszlim ember egyforma bánásmódban részesíti gyermekeit, ugyanis a muszlim szülő nem részesíti előnyben egyik gyermekét sem a másikkal szemben. An-Nomán Ibn Besírre való hivatkozással jegyezték fel, hogy az apja elvitte őt Allah Küldöttéhez (Allah dicsérje és üdvözítse) és azt mondta neki: „Én bizony odaadtam ennek a fiamnak egy szolgámat.” Erre azt kérdezte tőle Allah Küldötte: „Vajon mindegyik fiadnak adtál ugyanilyet?” Ő azt felelte: „Nem!” Ekkor azt mondta a Próféta: „Féljétek Allahot és legyetek igazságosak fiaitok között!” Ekkor visszatért az apám és visszavette, amit adományozott.
Egy másik változat szerint így szólt a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Bizony gyermekeid jogosultak a részedről arra, hogy egyenlően bánj velük, ezért ne tégy meg engem tanúnak igazságtalanságra!”.
Egy harmadik változat szerint azt kérdezte tőle: „Szeretnéd-e, ha mindkettő egyformán jóságos lenne hozzád?” Ő azt felelte: Igen. „Akkor ne tedd ezt!” (al-Bukhári és Muszlim).

Egy másik hadíszban az igazságos kormányzónak ad örömhírt Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse), amikor így szólt: „Hétféle embert fog Allah az Ő árnyékában részesíteni azon a napon, amelyen nem lesz más árnyék, csak az Ő árnyéka: „Az igazságos vezető; a fiatalember, aki az Erős és Fenséges Allah szolgálatában nőtt fel; az, akinek a szíve a mecsetekhez kötődik; az a két ember, akik Allahban szerették egymást, Őérte gyűltek össze és Őérte váltak el egymástól; az a férfi, akit magához hívott egy szépséges asszony, ám ő azt mondta: „Én bizony félem Allahot”; az, aki úgy adakozott, hogy nem tudta a bal keze, mit adott a jobb keze; és az, aki megemlékezett Allahról egyedüllétében, s megeredtek közben a könnyei.” (al-Bukhári és Muszlim).

Dr. Abdul-Fattah Munif, MME