Az alázatosság 2015-03-27

Fares seikh szónoklatának összefoglalója

Ez a szónoklat Allah szolgáinak jellemvonásaiból mutat be egyet, amely az alázatosság. A Koránban a Mindenható Allah a 25. szúra végén sorolta fel azokat a tulajdonságokat, amelyekkel az Ő szolgái rendelkeznek. A 63. ájától kezdve olvassuk Allah szavait:  

„A Könyörületes szolgái azok, akik alázattal járnak a földön, és ha a tudatlanok megszólítják őket azt mondják: „Békesség!” És azok akik úgy töltik éjjeleiket, hogy Uruk előtt leborulnak és felállnak, és azok akik azt mondják: „Urunk fordítsd el tőlünk a Pokol-tűz büntetését, mert annak a büntetése elháríthatatlan. Bizony, rossz hely az a tartózkodásnak és az ottlétnek. És akik költenek, nem pazarolnak és nem szűkmarkúak, és [költekezésük] azok között van középúton. És azok, akik nem fohászkodnak Allahhal együtt más istenségekhez, és nem ölnek meg egyetlen lelket sem, amit Allah tilalmassá tett, csak jogosan (halálbüntetést érdemlő bűncselekményért), és nem paráználkodnak. Aki pedig ezt teszi, az büntetéssel fog találkozni. Megdupláztatik neki a büntetése a Feltámadás Napján, és örökké abban marad megalázottan. Kivéve azokat, akik bűnbánatot tanúsítanak, és hisznek és jótetteket cselekszenek. Azoknak Allah a rossz tetteiket jókra cseréli fel. Allah Megbocsátó, Irgalmas! És aki bűnbánatot tanúsít és jót cselekszik, az valódi bűnbánatot tanúsít Allah felé. És akik nem tesznek hamis tanúságot, és ha üres beszéddel találkoznak, méltósággal mennek tovább. És azok, akik amikor emlékeztetik őket Uruk jeleire, nem roskadnak rájuk süketekként és vakokként. És akik azt mondják: „Urunk adj nekünk házastársaink és leszármazottaink által szemgyönyörködtetést (elégedettséget)! És tegyél minket az istenfélők számára élenjáró példává!” Ők megjutalmaztatnak a magasztos hellyel a Paradicsomban, amiért türelmesek voltak, és üdvözlést és békességet találnak ott. Örökké abban maradnak, szép hely ez a tartózkodásra és az ottlétre. Mondd: „Az Uram nem törődik veletek, csupán fohászaitok miatt, ám meghazudtolást követtetek el, így [a büntetés] elkerülhetetlen lesz.”  (Korán 25: 63-77)

Az alázatosság tehát a próféták jellemvonása, a hívők tulajdonsága, és a jóravaló embereknek az ismertető jele, és aki felvértezi magát vele, az emlékezetessé válik, és Allah felemeli általa.

Allah azt mondja: „Ilyen a túlvilági lakhely, amelyet azoknak tesszük meg, akik nem akarnak a földön fennhéjázni, se romlást okozni. És a jó vég az istenfélőké.” (Korán 28: 83)

Az alázatosság szép tulajdonság, amely méltóságteljessé tesz a muszlim embert testvérei körében, közel hozza a szíveket egymáshoz, megerősíti a hittestvériséget és szeretetet. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Legyetek alázatosak! Senki ne büszkélkedjen egy másik személlyel szemben, se ne legyen igazságtalan egy másik személlyel szemben.”

Aki magas rangot akar Allahnál elérni, és az emberek szemében is szeretne kiemelkedő lenni, annak az alázatosság jellemvonását kell gyakorolnia. Azt mondja Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Az adakozás nem csökkenti a vagyont. És Allah az Ő szolgáját aki elnéző mások iránt, emeli a méltóságát, és aki Allahért alázatos, azt Allah felemeli.”

A Mindenható Allah utasította a Prófétáját az alázatra a Koránban: „És engedd alá szárnyaidat azoknak akik követnek Téged a hívők közül.”

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) élen járó példa volt az alázatosságban. Például nem tartotta méltóságon alulinak azt, hogy segítsen a ház körüli munkában. Nem gondolta azt, hogy egyedül a nőkre hárul a házimunka, ha volt ideje, akkor segítette feleségeit. Volt, hogy megfejte a kecskét, megvarrta a lábbelijét, megfoltozta a ruháját, a cseléddel együtt étkezett, maga vásárolt be a piacon és saját kezével cipelte haza a dolgokat.

Ha találkozott valakivel akkor mindig megelőzte a másikat a köszöntésben, kezet fogott vele, és nem tett különbséget gyermeket és felnőtt között ebben a jellemvonásban. És legyen bármilyen bőrszíne az illetőnek, legyen rabszolga vagy szabad ember, mindenkit egyformán kezelt.

Emlékezzünk csak arra, amikor Mekkát 630 körül Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) egy hatalmas sereg élén bevette Mekka városát. És amikor belépett a város területére, a tevén ülve annyira lehajtotta a fejét, hogy szinte érintette a feje a tevének a hátát. Allah Küldötte megbocsátott a mekkaiaknak, és elnézte nekik az üldözésüket, ellenségességüket, és azt mondta nekik: „Menjetek, és szabadok vagytok.”

Magára mindig úgy tekintett, mint Isten Küldöttére aki Allah szolgája is egyben. Áisa (Allah legyen elégedett vele) mikor látta, hogy a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse) lába bedagadt a sok ima miatt, megkérdezte tőle, hogy miért töri magát ennyire, mikor Allah már mindent bűnt megbocsátott neki előre? A Próféta azt válaszolta: „És vajon ne legyek Allahnak hálás szolgája?”

Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) választhatott aközött, hogy királyként vagy szolgaként kíván Allah küldötte legyen, és ő a szolgaságot választotta.

Alázatosság jellemezte a Próféta társait

Amikor meghalt Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse), Abú Bakr vette át a muszlim közösség irányítását. Abu Bakr (Allah legyen elégedett vele) felkeresett egyszer egy idős nőt, kitakarította a házát, betapasztotta a háztetőn és a falakon található lyukakat, és még főzött is neki. Bár Abu Bakr volt a muszlim állam vezetője, még sem tartotta méltóságon alulinak, hogy ilyen módon segítse az embereket.

Amikor Abu Bakr (Allah legyen elégedett vele) részt vett egy ütközetnek az előkészítésében, Uszama ibn Zejd lovagolva indult hadba, Abú Bakr pedig előtte haladt gyalogosan. Erre Uszama, aki jóval fiatalabb volt, nem akarta végignézni, ahogyan a kalifa gyalogosan ő pedig lóháton utaznak, és azt mondta: „Ó Abu Bakr! Leszállok a hátasállatról, te pedig szállj fel!”  mire Abú Bakr így szólt: Allahra! Nem szállsz le a hátasállatról, se én nem szállok fel rá! Azt akarom hogy a lábammal a homokban járva feszítsek erőt Allah útján!

A második kalifa, Omár (Allah legyen elégedett vele), Medinában éjszakánként kiment az emberek közé, hogy megfigyelje a muszlimok ügyeit, hogy van-e valakinek problémája, hiányossága. Így próbált segíteni az embereknek. Egyszer hallotta, hogy egy nő azt mondja: „Allah ne könyörüljön a kalifán, éheznek a gyerekeim és ő nem törődik ezzel.” Omárt nagyon megérintette a fohász és bement hozzá áll ruhában és megkérdezte: „Miért haragszol annyira a kalifára?” Azt mondta a nő: „Három gyereket nevelek akik árvák, szegények vagyunk, nincs mit adnom a gyerekeimnek, és nincs senki aki segítsen.” Omár akkor elment és hozott a muszlimok kincstárából lisztet, zsírt élelmiszert. A társai mondták Omárnak, hogy segíteni szeretnének, de Omár azt mondta: „Nem engedem, hogy cipeljétek, mert ez egy olyan bűn, amiért én vagyok felelős. Ha nem foglalkozok a muszlimok ügyeivel akkor Allah a Feltámadás Napján elszámoltat, így kötelességem saját magam eljárni és segíteni.” Így segített Omár, és meg is főzte az ételt és addig ott maradt amíg a gyerekek nem fogyasztották el az ételt és laktak jól.

A II. Khoszraw perzsa császár küldött egy követet Medinába egy üzenettel. Megkérdezte: „Hol van a kalifátus palotája?” Azt mondták neki: „Nincs neki palotája!”, majd elkísérték, hogy megkeressék, és egy fa alatt aludva találtak rá. (Ekkor híresült el az az arab mondás: Ítélkeztél, igazságos voltál, ezért biztonságban érezheted magad, és nyugodtan aludtál!). Manapság elképzelhetetlen az, hogy egy állam vezetője, védelem és testőrség nélkül aludjon egy fa alatt. Omár valóban az alázatosság igazságosság példaképe volt.

Az alázatosság fokozatai:

1. Allahnak való alázatosság. Azt jelenti, hogy vallását habozás nélkül elfogadni, és ne szálljon vitába Allah kinyilatkoztatásával szemben hanem teljes mértékben vesse alá magát.

2. Mohamed Próféta iránti alázat. Ez abban nyilvánul meg, hogy ami fennmaradt a Prófétától (Allah dicsérje és üdvözítse) hiteles hadísz (közlés), azt kötelesek vagyunk követni. Elterjedt az olyan viselkedés, hogy ha valakit emlékeztetnek egy hadíszra, vagy hagyományra, akkor elkezd annak hitelességében kételkedni, és saját véleményét előbbre helyezi. Ilyenkor általában az ember kénye kedve az, ami miatt nem követi a hagyományt, és akkor is kitart saját gondolatát, ha nem tudja vallásilag alátámasztani. A legnagyobb vallástudósok azt mondták: „Ha az én véleményem és a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) mondása ütköznek, akkor vessétek falra az én mondásomat, és kövessétek a Prófétát.” Egy mondás: Ha hitelesnek bizonyul egy hadísz, az az én irányzatom.

3. Az embertársaink iránti alázat. Nem szabad nagyképűsködni, gőgösen viselkedni. Mindenkinek meg kell adni a jogát. Azt mondja a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Nem lép be a Paradicsomba az, akinek egy hangyányi nagyképűség van a szívében. Megkérdezte ekkor egy férfi Allah Küldöttét. Van közöttünk olyan, aki szereti azt, hogy szép ruhája van és a cipője is szép. Ez nagyképűségnek minősül? Allah Küldötte azt válaszolta: „Nem erről van szó, Allah szép és szereti a szépséget. A nagyképűség az igazság letagadása, és az emberek lenézése.”