A jellemtelenség és a szidalmazás tilalma az iszlámban 2015-04-03

Fares seikh szónoklatának összefoglalója

Allah így szólt a Koránban: „A Könyörületes szolgái azok, akik alázattal járnak a földön, és ha a tudatlanok megszólítják őket azt mondják: „Békesség!” (Korán 25: 63);

„És amikor hiábavaló beszédet hallottak, elfordultak attól, és azt mondják: „Mienk a mi cselekedeteink, és tietek a ti cselekedeteitek! Békesség reátok, mi nem keressük a tudatlanokat!” (Korán 28: 55)

Mit jelent valójában az, hogy tudatlanság? A tudatlanság ezekben az ájában nem a tudás ellentéte, hanem a megfontoltság és béketűrés ellentéte, mivel az illetlen, visszataszító és ostoba viselkedést jelenti. Ha tehát valaki meggondolatlanul cselekszik, az is tudatlan, amiből az következik, hogy a tudatlanság a cselekedetekben is megnyilvánulhat, nem csupán gondolatban.

Előfordulhat, hogy olyan ember is tudatlan, aki egyébként művelt, és magas végzettséggel rendelkezik, mivel és erkölcstelenül cselekszik, és ostobán bánik az emberekkel, mivel nyelvét kíváló jellemű embereken köszörüli.

A vallástudósok szerint a tudatlanság a Koránban a következőt jelenti: „Minden olyan cselekedet, amely ellenszegülés Allahhal szemben. Mindenki, aki a kényét, kedvét, szeszélyét előnyben részesíti az igazsággal szemben, az tudatlan. Aki az ösztöneit előnyben részesíti a józan ésszel szemben, az tudatlan.”

Amikor Józsefet (béke legyen vele) megkörnyékezték a nők, így fohászkodott Allahnak: „Ha nem fordítod el a fondorlatukat tőlem, akkor feléjük fogok hajolni [engedelmeskedve], és a tudatlanok közé fogok tartozni”. (Korán 12: 33)

 Mózes (béke legyen vele) idején, amikor az izraeliták között meghalt egy ember és nem tudták, hogy ki az elkövető, a Mindenható Allah arra utasította a zsidókat, hogy vágjanak le egy tehenet. „És [emlékezzetek arra], amikor Mózes így szólt a népéhez: „Allah bizony megparancsolja nektek, hogy vágjatok le egy tehenet!” Így szóltak: „Vajon csúfot űzöl velünk?” [Mózes] így szólt: „Menedéket kérek Allahtól attól, hogy a tudatlanok közé tartozzam!” (Korán 2: 67)

Ez az ún. „vörös tehén” története, amelynek végén az izraeliták nagy nehezen megtalálják azt a tehenet, amelyet le kellet vágniuk, és annak egyik csontjával rá kellett ütni a halottra, aki pedig feltámadt a halálból, és elmondta, hogy ki volt a tettes. A történetben, amikor Mózes (béke legyen vele) bejelentette, hogy Allah arra utasítja őket, hogy vágjanak le egy tehenet, a zsidók azt gondolták, hogy Mózes gúnyt akar űzni velük, és ekkor Mózes Allahhoz fohászkodva cáfolta ezt a feltételezést.

Minden olyan ember aki egy komoly helyzetben tréfálkodik és az igazság helyzetben, és kineveti a helyzetet vagy másokat, az igazsággal szemben áll, és a tudatlanok közé tartozik.

A hívő ember beszéde tisztességes, erkölcse jó.

A hívő ember távol tartja magát attól, hogy felesleges beszédbe elegyedjen. Azt mondja a Mindenható Allah: „Bizony, a hívők boldogulnak, akik az imádkozásukban áhítatosak,és akik elfordulnak a fecsegéstől, és akik megadják az alamizsnát” (Korán 23: 1-4). A Mindenható Allah együtt említette ebben az ájában a felesleges beszédet a imádkozással és a zakát megadásával. Ebből is látszik, hogy milyen fontos az iszlámban a szép jellem és erkölcsös beszéd.

A muszlim szép beszédű, tisztán és őszintén beszél. Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt is mondta: „A hívő nem lehet becsületsértő, sem átkozódó, sem förtelmes beszédű, sem káromkodó” (al-Bukhári).

Abdullah ibn Maszúdra való hivatkozással jegyezték fel, aki így szólt: Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A muszlim (ember) gyalázása erkölcstelenség, a harc ellene pedig hitetlenség.” (al-Bukhári és Muszlim).

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Az igazmondással nem járhat együtt az átkozás”, és azt is mondja: „Az átkozók nem fognak közben járni a Feltámadás Napján, se nem tartoznak a vértanúk közé.” továbbá azt is mondja: „Ne átkozzátok egymást Allah átkával, sem az Ő haragvásával, sem a Pokol tűzével.” (A megátkozás az iszlám meghatározása szerint azt jelenti, hogy valaki más ellen fohászkodik azért, hogy ne könyörüljön Allah rajta.)

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) még az állatoknak a megátkozását is megtiltotta.

Amrán ibn al-Huszain hagyományozta: „Miközben Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) utazás alatt volt, egy anszári medinai nő, aki egy tevén utazott, amely erőteljesen habzott a szája, amiért megátkozta a tevéjét. Meghallotta ezt Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) és azt mondta: „Vigyétek le mindazt, ami rajta van, és hagyjátok ott a tevét, mert meglett átkozva.” Amrán azt mondta: „Olybá tűnt nekem, hogy az emberek között úgy jár-kel, hogy senki sem állítja meg.”

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) ha valakit megakart dorgálni, akkor sem használt csúnya beszédet, vagy átkozódást. Anasz, aki szolgája és társa volt, így jellemezte erkölcsét: „Nem volt Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) sem förtelmes beszédű, sem átkozódó, sem pedig gyalázkodó. Azt mondta a dorgálásnál: Mi lelte őt? Lenne inkább a homloka homokkal teli (vagyis fohászkodott az illetőért, hogy sok imát végezzen)!” (al-Bukhári).

Tehát inkább kívánjunk jót annak, akit dorgálunk. Ha például gyermekeinket intjük, próbáljuk a legszebb módon inteni őket, fohászkodva értük, így: Gyermekem, Allah vezessen az igaz úton!”.

Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt kérdezte: „Tudjátok ki a csődbe jutott?” Azt felelték a társai: Az a csődbe jutott az, akinek se pénze se holmija. Azt mondta Allah Küldötte: „Az a csődbe jutott nemzetemből, aki a Feltámadás Napjára imádkozással, böjtöléssel és zakáttal érkezik, de közben ezt megsértette, azt megrágalmazta, emennek a vagyonát habzsolta fel, amannak a vérét ontotta ki, amazt pedig megverte. Ezért adnia kell jótetteiből mindenkinek, akinek sérelmet okozott. Ha pedig elfogytak jótettei mielőtt kiegyenlíthette volna tartozását, akkor elvétetik azok rossz tetteiből és megterheltetik azzal, majd a Tűzbe helyezik őt.” (Muszlim).

Jézus (béke legyen vele) egy alkalommal, egy csoport ember mellett haladt el, akik elkezdték őt szídni, ő azonban csupa jó dolgokat mondott róluk. Azt mondták neki, hogy ilyen és ilyen rossz dolgokat mondanak neked, te pedig jót mondasz? Azt mondta erre Jézus (béke legyen vele): „Mindenki abból ad amije van. Ha valaki csak szikózódik, akkor nincs más a batyujában mint szitkozódás, aki viszont szép szavakat mond szépen fogalmaz, az jellemben is az, és annak a batyujában csupa jó dolog van.”

Azt mondja a Mindenható Allah a Koránban: „És ki jobb a beszédben, mint az, aki Allahhoz hív és jótetteket cselekszik és azt mondja: „Bizony, én a muszlimok közé tartozom! A jót tett és a rossz tett nem egyenlő. Tartsd távol a rosszat azzal, ami jobb, és íme! Az, aki között és közted ellenség volt, olyan lesz, mintha bizalmas barát lenne. És ez nem adatik meg másnak, csak azoknak akik türelmesek, és nem adatik meg másnak, csak a hatalmas rész tulajdonosának.” (Korán, 41:33-35)

Anasz ibn Malik azt mondta az ájával kapcsolatban, hogy ha valakit sérteget a testvére, akkor mondja azt neki: ha igazat mondasz rólam, akkor Allah könyörüljön rajtad, ha hazudsz rólam, akkor is könyörüljön rajtad Allah!

Omár (Allah legyen elégedett vele) pedig azt mondta: „Nincs megfelelőbb büntetés annak, aki nem engedelmeskedett Allahnak veled kapcsolatban, mint hogy te engedelmeskedj Allahnak vele kapcsolatban.”

Sokszor ha valaki megsért minket, és mi nem úgy reagálunk rá ahogy az megszokott, például hőbörgünk vitázunk, hanem nyugodtak maradunk, akkor erkölcsi fölénybe kerülünk.

Omar ibn Abdul-Azíz, az ún. ötödik kalifával történt, hogy egy alkalommal durván szólították meg. Omar nem hamarkodott a válasszal, hanem azt mondta neki: „Azáltal hogy durván beszéltél velem, azt akartad, hogy a sátán rávegyen arra, hogy hatalmam kardjával lesújtsak rád, de Allahra mondom, nem fogok olyan dolgot tenni ma ellened, ami által holnap te fogsz ellen tenni”

Abu Hurejra közölte, hogy azt mondták: Ó Allah Küldötte fohászkodj a bálványimádók ellen. Ő azt mondta: „Én bizony nem küldettem el átkozódónak, hanem könyörületességgel küldettem el.” (Muszlim).

Abu Hurejra közölte, hogy Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elé vittek egy férfit, aki részegítőt ivott. Ő pedig azt mondta: „Verjétek meg!” Volt közülünk, aki a kezével ütött rá, volt aki a sarujával, és volt aki a ruhájával. Miután Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elment, egyesek azt mondták: Allah szégyenítsen meg! (Ez a Próféta tudomására jutott.) Azt mondta: „Ne mondjatok ilyet, ne segítsétek meg a sátánt ellene!” (al-Bukhári)

Minden történet amit halhattunk megmutatta számunkra, hogy milyen fontos a förtelmes beszédet elkerülni. A Könyörületes Allah szolgája minden esetben igyekezzen higgadtan, béketűrően reagálni, és ne hamarkodja el válaszreakcióit, hanem gondolkodjon, vajon Allahnak tetsző lenne-e vagy Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) mit szólna hozzá.

Dr. Abdul-Fattah Munif, MME