A Könyörületes szolgái nem feltétlenül szegények, hiszen a mértéktartás nem jelenti azt, hogy mindenről lemondanak, ami evilági dolog. A Könyörületes szolgái lehetnek gazdagok is, akiknek figyelmét nem vonja el Allah szolgálatáról sem a vagyonuk, sem a kereskedésük.
Allah azt mondja a Koránban:
„[Azokban a] házakban, melyek felemelését Allah rendelte el, és azt, hogy megemlíttessen azokban az Ő neve, [ott] magasztalják Őt férfiak reggel és este. Sem a kereskedés, sem az eladás nem vonja el a figyelmüket az Allahról való megemlékezésről, sem az imádkozás megtartásáról, sem az alamizsna kiadásáról. Félnek ama naptól, melyen a szívek és a szemek össze-vissza forgolódnak – azért, hogy Allah megjutalmazza őket legjobb cselekedeteik szerint, és hogy még annál is többet adjon nekik az Ő kegyéből, hiszen Allah ellátja azt, akit akar, számadás nélkül.”(Korán, 24: 36-38)
Allah így szólt a Koránban: „És ne tartsd a kezed hozzábilincselve a nyakadhoz (fukarságból), ám ne is terjeszd ki a markodat túlságosan (bőkezűen), nehogy ott maradjál gyalázatban, nincstelenül!” (Korán 17: 29)
Tehát a muszlim adakozzon de költsön ne felelőtlenül vagyonából. Hagyjon családjának és saját magának is megélhetésre valót.
Allah azt mondta: „Ó Ádám fiai, vegyétek fel ékességeteket (ruhátokat) minden imádkozásnál, egyetek s igyatok és ne pazaroljatok. Ő bizony nem szereti a pazarlókat! Mondd: Ki tette tilalmassá Allah ékességét, amelyet szolgái számára hozott elő, és a jó dolgokat abból, amit ellátásként adott?” (Korán, 7: 31-32).
Allah így szólt a Koránban: „S ekképpen tettünk titeket [muszlimokat] középúton lévő közösséggé, hogy tanúk lehessetek az emberiséggel szemben, és a Küldött tanú legyen veletek kapcsolatban” (Korán, 2: 143).
Az iszlám egyik legfontosabb jellemzője, hogy az arany középút vallása. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) elutasította a túlzásokat az istenszolgálatokban is. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Óvakodjatok a vallásosságban való túlzástól, mert akik előttetek éltek, azokat a vallásosságban való túlzásuk pusztította el”.
Allah óva intette a korábbi vallási közösségeket a vallásban való túlzástól:
„Ó, Írás Népe! Ne kövessetek el túlkapást a vallásotokban! Allahról csak az igazat mondjátok! Jézus, a Messiás, Mária fia, csupán Allah küldötte, és az Ő szava, Máriára vetett, és tőle származó (teremtett) lélek. Higgyetek Allahban és a Küldötteiben, és ne mondjátok: Három! Hagyjátok abba! Ez jobb nektek. Bizony Allah az egyetlen isten – magasztaltasson (felette áll annak) hogy fia legyen Neki. Övé minden, ami az egekben és a földön van. Allah számodra elegendő rendelkező (a világ dolgai felett)!” (Korán 4 :171)
Al-Bukhárí és Muszlim hagyományozták azt a prófétai hadíszt, miszerint egy alkalommal amikor Mohamed próféta tudomást szerzett arról, hogy egyik követője túlzásba esett az istenszolgálatok terén - egész nap böjtölt, az éjszakát pedig imádkozással töltötte el - rosszállását fejezte ki azt mondván: „Ne tedd ezt! Böjtölj is és törd is meg a böjtöt, aludj is és imádkozz is éjszaka, hiszen a testednek vannak jogai veled szemben, a szemednek is vannak jogai veled szemben, a feleségednek is vannak jogai veled szemben, és a látogatódnak is vannak jogai veled szemben…”
Történt, hogy hárman a Próféta kortársai közül kevésnek találták magukra nézve a Próféta istenszolgálatának mértékét, így egyikük elhatározta, hogy egész éjszaka imádkozni fog és nem fog aludni. A másik megszakítás nélkül akart böjtölni, a harmadik pedig nem akart megházasodni. Amikor ez a Próféta tudomására jutott, kijelentette: „Mi lelt egyeseket, hogy ilyenek mondanak? Én rendelkezem a legtöbb (vallási) tudással köztetek, és én vagyok közöttetek legistenfélőbb. Én bizony imádkozom, de alszom is; böjtölök, de szünetet is tartok a böjtben, és nősülök is. Nos, aki más után vágyik, mint az én Szunnám, az nem tartozik énhozzám!” (Al-Bukhárí és Muszlim)
A Korán azt mondja: „És keresd a túlvilágot (a túlvilági boldogságot) azáltal, amit Allah adott neked, de ne feledkezz meg evilági részedről” (Korán 28:77).
Szalmán al Fariszi, és Abú ad-Dardá története
Amikor Szalman felkereste Abu Dhardhat, akkor nem volt otthon hanem a feleségét találta ott, aki nagyon rongyos volt. Látta, hogy Abu Dhardha csak a túlvilággal törődik, este felkelt az esti ima után és éjszakait imázta. Kérte Abu Dhardha-t hogy ne keljen fel még, és ő visszafeküdt, majd megint felkelt, Szalman pedig ismét megkérte, hogy feküdjön vissza. Az éjszaka utolsó harmadában pedig mindketten felkeltek és együtt imádkoztak. Amikor az ebédet előkészítette Abu Dhardha, azt mondta Szalmannak, hogy egyél, én böjtölök. Szalman azt mondta: Hogy néz ki az, hogy én ebédelek nálad, te pedig böjtölsz? Én nem kóstolom meg addig, amíg te nem töröd meg a böjtöd (önkéntes böjtöt), majd böjtölsz máskor. Azt mondta ebéd után Szalman: „Ide figyelj Abu Dhardha, a muszlim olyan, aki mindennek megadja a jogát. A testének, családjának, vendégének.”
Ez is világossá teszi, hogy a vallásban mértéktartónak kell lennünk, mert ha túlzásba esünk az egyik oldalon, akkor el fogjuk hanyagolni egy másik oldalt.
Egy híres tudós, Wahb ibn Muhebbih: „Minden dolognak két vége van és van közepe. Ha az egyik végén ragadjuk meg, akkor a másik vég elhajlik, de ha középen fogjuk meg a dolgot, akkor a két vég egyensúlyba kerül. Ezért minden dolgot a közepénél ragadjátok meg.”
Muhammad ibn al-Hanafijjah azt mondta: „A vallásosság teljessége három dologban mutatkozik meg, az egyik a tisztesség a vallásosságban, a türelem a próbatételek idején, és a mértéktartás és a helyes irányítása a megélhetésnek”
Dr. Abdul-Fattah Munif, MME