Az Iszrá (Éjszakai utazás) és és a Mi'rádzs (az Égbe emelkedés) vigaszt nyújtó ajándék volt Allahtól az Ő Prófétájának, Mohamednek (Allah dicsérje és üdvözítse), amivel enyhítette számára azt a szomorúságot és fájdalmat, amit a muszlimok Mekkából való kizárása és kiéheztetése miatt érzett, főként, hogy mindennek eredményeként elvesztette szeretett feleségét, Khadídzsát, és oltalmazó nagybátyját, Abú Tálibot, akik nagy támaszt jelentettek számára.

Ez volt az egyik legfontosabb bizonyíték Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) prófétaságára.

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) így számolt be erről az eseményről. Azt mondta: „Miközben a Kába előtti területen (a Hatímban) voltam és ott feküdtem, odalépett hozzám valaki, aki felvágta ezt [a mellkasára mutatott] azután kivette a szívemet, majd egy aranytálat hoztak nekem, amely hittel volt tele, azután megmosta a szívemet, majd megtöltötték (hittel), majd visszatették a helyére. Ezután egy hátasállatot is hoztak nekem, amely kisebb volt az öszvérnél, és nagyobb a szamárnál, és az fehér volt. Olyan messze teszi le a lábát, ahova elér a látása. Feltettek rá, majd Gábriel elindult velem az első égig, és [ott] azt kérte, hogy nyissák ki. Azt mondták neki: Ki az? Azt felelte: Gábriel. Azt kérdezték: Ki van veled? Azt mondta: Mohamed. Azt mondták: Üzenetet kapott [Allahtól]? Azt felelte: Igen. Azt mondták: Szívesen látjuk, mily nagyszerű, hogy eljött! Ekkor kinyílt [az első ég], amikor pedig beléptem, Ádám volt ott. Ekkor azt mondta: Ő az apád, Ádám, köszöntsd hát őt! Köszöntöttem őt, s ő viszonozta a köszöntést, majd azt mondta: Szívesen látjuk, jámbor gyermek és próféta!
Ezután felvitt a második égig, ahol kérte, hogy nyissák ki. Azt mondták neki: Ki az? Azt felelte: Gábriel. Azt kérdezték: Ki van veled? Azt mondta: Mohamed. Azt mondták: Üzenetet kapott [Allahtól]? Azt felelte: Igen. Azt mondták: Szívesen látjuk, mily nagyszerű, hogy eljött! Ekkor kinyílt [a második ég], amikor pedig beléptem, János és Jézus voltak ott, akik unokatestvérek. Azt mondta: Ők János és Jézus, köszöntsd hát őket! Köszöntöttem őket, ők pedig viszonozták a köszöntést, és azt mondták: Szívesen látjuk jámbor gyermek és próféta!
Ezután felvitt a harmadik égig, ahol kérte, hogy nyissák ki. Azt mondták neki: Ki az? Azt felelte: Gábriel. Azt kérdezték: Ki van veled? Azt mondta: Mohamed. Azt mondták: Üzenetet kapott [Allahtól]? Azt felelte: Igen. Azt mondták: Szívesen látjuk, mily nagyszerű, hogy eljött! Ekkor kinyílt [a második ég], amikor pedig beléptem, József volt ott. Azt mondta: Ő József, köszöntsd hát őt! Köszöntöttem őt, ő pedig viszonozta a köszöntést, és azt mondta: Szívesen látjuk, jámbor gyermek és próféta!
Ezután felvitt a negyedik égig, ahol kérte, hogy nyissák ki. Azt mondták neki: Ki az? Azt felelte: Gábriel. Azt kérdezték: Ki van veled? Azt mondta: Mohamed. Azt mondták: Üzenetet kapott [Allahtól]? Azt felelte: Igen. Azt mondták: Szívesen látjuk, mily nagyszerű, hogy eljött! Ekkor kinyílt [a második ég], amikor pedig beléptem, Idrísz (Énokh) volt ott. Azt mondta: Ő Idrísz, köszöntsd hát őt! Köszöntöttem őt, ő pedig viszonozta a köszöntést, és azt mondta: Szívesen látjuk, jámbor gyermek és jámbor próféta!
Ezután felvitt az ötödik égig, ahol kérte, hogy nyissák ki. Azt mondták neki: Ki az? Azt felelte: Gábriel. Azt kérdezték: Ki van veled? Azt mondta: Mohamed. Azt mondták: Üzenetet kapott [Allahtól]? Azt felelte: Igen. Azt mondták: Szívesen látjuk, mily nagyszerű, hogy eljött! Ekkor kinyílt [a második ég], amikor pedig beléptem, Áron volt ott. Azt mondta: Ő Áron köszöntsd hát őt! Köszöntöttem őt, ő pedig viszonozta a köszöntést, és azt mondta: Szívesen látjuk, jámbor gyermek és jámbor próféta!
Ezután felvitt a hatodik égig, ahol kérte, hogy nyissák ki. Azt mondták neki: Ki az? Azt felelte: Gábriel. Azt kérdezték: Ki van veled? Azt mondta: Mohamed. Azt mondták: Üzenetet kapott [Allahtól]? Azt felelte: Igen. Azt mondták: Szívesen látjuk, mily nagyszerű, hogy eljött! Ekkor kinyílt [a második ég], amikor pedig beléptem, Mózes volt ott. Azt mondta: Ő Mózes, köszöntsd hát őt! Köszöntöttem őt, ő pedig viszonozta a köszöntést, és azt mondta: Szívesen látjuk, jámbor gyermek és jámbor próféta! Amikor elindultam tőle, elsírta magát. Azt kérdezték tőle: Miért sírsz? Azt felelte: azért mert egy ifjú lett elküldve énutánam, akinek közösségéből többen fognak a mennyei kertbe kerülni, mint az én közösségemből!
Ezután felvitt a hetedik égig, ahol kérte, hogy nyissák ki. Azt mondták neki: Ki az? Azt felelte: Gábriel. Azt kérdezték: Ki van veled? Azt mondta: Mohamed. Azt mondták: Üzenetet kapott [Allahtól]? Azt felelte: Igen. Azt mondták: Szívesen látjuk, mily nagyszerű, hogy eljött! Ekkor kinyílt [a második ég], amikor pedig beléptem, Ábrahám volt ott. Azt mondta: Ő a te apád, köszöntsd hát őt! Köszöntöttem őt, ő pedig viszonozta a köszöntést, és azt mondta: Szívesen látjuk, jámbor gyermek és próféta!
Ezután a Végső lótusz-fa (Szidrat al-muntahá) vált láthatóvá számomra, aminek virágja hatalmas, levelei elefánt füléhez hasonlók. Gábriel azt mondta: Ez a Végső lótusz-fa. Ott ered négy folyam: kettő rejtett, és kettő látható. Ekkor megkérdeztem Gábrielt: Mi ez Gábriel? Azt felelte: a két rejtett a mennyei kert felé folyik, a két látható pedig a Nílus és az Eufrátesz.
Ezután a Bajt al-Maamúr (Allah égi szentélye) vált láthatóvá számomra, majd három edényt hoztak nekem; egyben bor volt, másikban tej, harmadikban méz. Én a tejet vettem el. Azt mondta (Gábriel): Ez a fitra (a veleszületett egyistenhit és erkölcsösség) amelyen te és közösséged vagytok. Ez után elrendeltetett számomra az imádkozás, minden napra ötven imádkozás.
Visszafelé vettem utamat, amikor találkoztam Mózessel, s megkérdezte: Mire lettél utasítva? Azt feleltem: ötven imádkozásra minden nap. Azt mondta: Bizony, a közösséged képtelen lesz minden nap ötven imádkozást végezni. Én bizony megpróbáltam már előtted az emberekkel. Megkíséreltem Izrael fiaival, minden erőmmel megkíséreltem velük (de mindhiába).
Térj hát vissza, és kérd, hogy legyen kevesebb közösséged számára! Ekkor visszatértem, és tíz el lett engedve számomra. Amikor visszamentem Mózeshez, ő ugyanazt mondta, én pedig visszatértem, és újabb tíz el lett engedve számomra. Amikor megint visszamentem Mózeshez, ő megint csak azt mondta, én pedig visszatértem, és újabb tíz el lett engedve számomra. Mikor (negyedszerre is) visszamentem Mózeshez, ő ugyanazt mondta, én pedig visszatértem, és minden napra tíz imádkozás lett elrendelve számomra.
Amikor megint visszamentem Mózeshez, ő megint csak azt mondta, én pedig visszatértem, és minden napra öt imádkozás lett elrendelve számomra. Azt mondta (Mózes): Bizony, a közösséged képtelen lesz minden nap öt imádkozást végezni. Én bizony megpróbáltam már előtted az emberekkel. Megkíséreltem Izrael fiaival, minden erőmmel megkíséreltem velük (de mindhiába). Térj hát vissza, és kérd, hogy legyen kevesebb közösséged számára! Azt mondtam: Addig kértem Uramtól, hogy már szégyellem [Nem térek többé vissza] hanem megelégszem és elfogadom. Azt mondta: amikor távoztam [Mózestől], egy szólító hang szólalt meg: „Előírásomat elrendeltem, szolgálóimnak könnyítettem (a helyzetén)!” (Al-Bukhárí jegyezte fel gyűjteményében)

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) az Égbe emeltetés után együtt imádkozott a prófétákkal Jeruzsálemben, akik lélek formájában összegyűltek, mután Allah összehívta őket: „És bementem Jeruzsálembe, ahol összegyűltek a próféták, és Gábriel mindannyiukat bemutatta nekem”. Anasz ibn Málik azt mondta: „Allah leküldte Ádámot és a prófétákat a Legtávolabbi mecsetbe (al-Meszdzsid al-Aqszá-ba). Amikor elhangzott az ima megkezdését jelző hívás, mindegyikük a másikat tessékelte előre, hogy vezesse az imádkozást, míg végül Mohamedet küldték előre, így hát őt érte az a nagy megtiszteltetés, hogy vezethette az imádkozást” (al-Tabarání)
Amikor Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) elmondta Mekkában, hogy mi történt vele az éjszaka, a bálványimádók hitetlenkedve fogadták a történetet, és azt követelték tőle, hogy jellemezze a jeruzsálemi Legtávolabbi (al-Akszá) mecsetet. Azt mondta erről Allah küldötte: „Amikor a Kurejs meghazudtolt engem, felálltam a Hidzsr-ben (a Kábához tartozó területen), Allah pedig láthatóvá tette számomra a Bejt al-Makdisz-t (a Szent Házat), és azonnal közöltem velük csodás részleteit, miközben szemléltem azt” (Al-Bukhárí). Allah láthatóvá tette számára az al-Akszá mecsetet, és így elmondhatta, hogy milyen kapui vannak, és milyen helységei.

Az ellenségei nem hittek neki, mivel a karavánok Jeruzsálembe egy hónap alatt tették meg az utat, és ugyancsak egy hónapba telt, hogy Jeruzsálemből visszatérjenek, vagyis képtelenségnek tartották, hogy valaki egyetlen éjszaka alatt tegye meg az utat Mekkából Jeruzsálembe, és vissza. Allah küldötte azt mondta: „Bizony, az egyik csodás jel, melyet megemlítek nektek, az hogy elhaladtam egyik karavánotok mellett itt és itt, amelynek vezetői elvesztettek egy tevét, és xy megtalálta. Bizony, ők erre és erre tartanak, és ezen és ezen a napon fognak megérkezni hozzátok, a [karaván] elején egy feketés, fején két fekete folttal jelölt teve fog haladni”. (al-Bajhaqí). Amikor eljött ez a nap, az emberek kimentek, hogy megnézzék (valóban jön-e a karaván), és amikor majdnem dél volt, megérkezett a karaván, amelynek elején az a teve haladt, amelynek Allah küldötte elmondta a tulajdonságait.
Ennek az eseménynek kapcsán megmutatkozott az igazhívők hite és őszintesége, hiszen amikor a  bálványimádók megkérdezték Abú Bakr al-Sziddíkot, a próféta legjobb barátját, hogy mit szól az Éjszakai utazáshoz, azt mondta nekik, hogy igazat mondott, sőt ennél nagyobb dologban is hisz, méghozzá abban, hogy Allah nap, mint nap kinyilatkoztatásban részesíti a Prófétáját (Allah dicsérje és üdvözítse).

Az Iszrá és Mi'rádzs eseményből levonható tanulságok a következők:

- A próféták egy vallási közösséget képeznek és azonos üzenetet képviselnek. Allah azt mondta:

„[Emlékezz arra], amikor Allah egyezményt kötött a prófétákkal [mondván]: „Bizony, bármit is adok nektek az Írásból és a bölcsességből, és ezután eljön hozzátok egy küldött – igazolva annak igazságát, ami nálatok van – [akkor] higgyetek benne, és segítsétek őt!” És [Allah] azt mondta: „Elismeritek-e, és elfogadjátok-e a szövetségemet?” Azt mondták: „Elfogadjuk!” Azt mondta: „Tanúsítsátok hát, és én is veletek vagyok a tanúk között” (Korán 3: 81)

- A szolgálat nemességet jelent, nem pedig lealacsonyítást, hiszen az, hogy Allah Mohamedet szolgájának nevezte, azt jelenti, hogy rendkívül engedelmes, és Hozzá közel álló emberről, az istenszolgálatban páratlan szeretett prófétájáról van szó.
- Mohamednek (Allah dicsérje és üdvözítse) magas rangja van Allahnál. Egyrészt, Allah felemelte őt a hetedik égbe, ahol a Végső lótusz-fa áll, amelyet egyetlen teremtmény, még az angyalok sem léphetnek át. Másrészt, Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) volt az előimádkozó Jeruzsálemben, ahol mind a 144 ezer próféta imádkozott mögötte a Távoli Mecsetben. Ez annak is jele, hogy az iszlám az utolsó és egyetlen egyetemes vallás.
- Az imádkozás jelentősége, hiszen ezen az úton kapta meg a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) a napi öt imára vonatkozó parancsot. Ezen az úton az ember könnyítést kapott, mert ha állhatatosan imádkozza a napi öt imát, az annyi, mintha ötven imát imádkozott volna.

Abdul-Fattah Munif, MME

Czink Ibolya Beatrix, A három tál című képe