Mu’ad ibn Dzsebel életének példája 2017-02-24

Sejk Fares Al-Qudaimi szónoklata

Ahogy muszlimként járunk-kelünk a világban, igyekszünk mindenütt lelki és szellemi táplálékra lelni. Ez gyakorta azokban a példákban testesül meg, amik előttünk állnak, akár a hétköznapi életünkben, vagy pedig a történelemben. Azok a kiválóságok, akik ma is élnek, vagy akik a történelem során éltek egy-egy adott helyzetben oldották meg a problémákat. Ezáltal olyan példával állnak előttünk, amik útravalók lehetnek számunkra, és saját kérdéseinkre segítséget nyújthatnak.

Azért kezdtem ezzel a bevezetővel, mert Fares sejk a mai a khutbájában egy ilyen kiváló emberrel foglalkozott, Mu’ad ibn Dzsebel szahábiról beszélt. Mu’ad egy egyszerű ember volt, de a hit és az iszlám olyan emberré tette, ami által mindannyiunk számára példaértékűvé vált.
Mu’ad 18 éves volt, amikor először találkozott a Prófétával (béke legyen vele), a második Aqabai szerződésnél.
A medinaiak kétszer jöttek Mekkába. Először ez egy bevezető, ismerkedő látogatás volt, utána a következő látogatás egy fogadalom tétel, amikor a medinaiak azt mondták a Prófétának (béke legyen vele), hogy melletted állunk, akár az életünket is áldozzuk az ügyért, és Medinában várunk téged, és támogatni fogunk mindennel. Mu’ad ezzel a második küldöttséggel jött, és találkozott a Prófétával (béke legyen vele). Innentől kezdődik az ő pályafutása. Húsz éven át csupa küzdelem, és a Próféta (béke legyen vele) melletti kitartás jellemezte az életét.

A Próféta (béke legyen vele) nevelésére jellemző volt, hogy mindig kiemelte a társait. Mindenkiben kiemelte azt, ami a legjobb. Ez nagyon fontos, követendő módszer, hiszen mindenkiben van valami jó tulajdonság, amiben ő többet tud teljesíteni az átlagosnál. Fennmaradt, hogy egy alkalommal azt mondta a Próféta (béke legyen vele): „Legkönyörületesebb az én népemből Abu Bakr, a legkövetkezetesebb (erőteljesebben, nagyon következetes-ként fordítható) Allah vallásáról szólva Omar, a legszemérmesebb Othman, a legnagyobb tudású (mi a megengedett és mi a tiltott) Mu’ad ibn Dzsebel. Aki a legjobban olvassa Allah könyvét, az Ubay, aki a legjobban tudja, hogy mik a kötelességek a vallásban az Zaid ibn Thabit. És minden Ummának (közösségnek) van egy megbízható embere, és ennek az Ummának a megbízható embere Abu Ubeida ibn Alzsarrah”. Tehát itt a társak közül kiemelt pár embert a Próféta (béke legyen vele), akiknek ez bizonyára nagyon nagy motivációt adhatott.

Mu’adra visszatérve, azt mondta a Próféta (béke legyen vele), hogy „Amikor a tudósok Allah elé járulnak a Túlvilágon, (az Ítélet napján), Mu’ad ibn Dzsebel egy kőhajításnyira előttük fog járni”. Gondoljatok bele, hogy milyennek értékelte a Próféta (béke legyen vele) Mu’ad tudását! A Feltámadás Napján különböző csoportok lesznek, ahol az emberek bizonyos tulajdonságuk miatt lesznek együtt. A kiválóságuk miatt, vagy a képmutatásuk miatt, stb. különböző csoportok lesznek. A tudósoknak is lesz egy csoportja. Mu’ad ilyen pozícióban lesz ezen a napon.  

A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy: ”Négy embertől hallgassátok meg a Koránt, Abdullah Ibn Masz’úd, Ubay, Mu’ad ibn Dzsebel, és Szálimtól Abi hudayfa nevelt fiától". Ezt a négy embert emelte ki a Próféta, hogy a legjobban olvassa a Koránt, és Mu’ad köztük volt.

Óriási kitüntetés Mu’ad számára, hogy amikor a Próféta (béke legyen vele) egyszer találkozott vele, és azt mondta, hogy „Allahra esküszöm, hogy szeretlek téged Mu’ad”. Gondoljatok bele ebbe! Mi ennél nagyobb kitüntetettség egy ember számára, mint, hogy a Próféta (béke legyen vele) szeret téged?! Ebből is látszik, hogy Mu’ad milyen pozícióban volt, és milyen rangot élvezett.

A Próféta (béke legyen vele) így folytatta: „Ne felejtsd el minden imád után azt mondani, hogy: Ó Istenem, segíts meg engem, hogy megemlékezzem Rólad, hogy hálát adjak Neked, és hogy szépen szolgáljalak!”
Ezzel a mondattal a Próféta (béke legyen vele) megajándékozta Mu’adot egy olyan tanáccsal, amit a szeretett embereknek szánt a Próféta (béke legyen vele). Aki úgy él, hogy Allahra emlékezik, hálát ad Neki, és szép szolgálatra törekszik, annál többre nem is lehet szüksége. Nem véletlenül szánta ezt a mondatot a Próféta (béke legyen vele) Mu’adnak.

Az is jelzi az ő rangját a prófétai társak között, hogy Omar azt mondta, hogy „Ha Mu’ad nem lenne, akkor elpusztulna Omar”. Ugyanis Omar, amikor kalifaként nem tudott döntést hozni valamilyen ügyben, akkor az egyik legfontosabb ember Mu’ad volt, akitől tanácsot kért.

Ibn Masz’úd, akivel tanulták a Koránt, és aki szintén egy nagyon jó prófétai társ volt, így nyilatkozott Mu’adról: „Bizony Mu’ad ibn Dzsebel egy ummah volt (a népnek a kifejezése)” Allah mondja a Koránban:

"Bizony Ábrahám Umma volt, Allahnak engedelmes (Qanit), az Isten egyedülvalóságát kinyilvánító (Henif) volt és nem tartozott a társítókhoz" (Méhek:120)

Ugyanezt a mondatot, ami a Koránban van, Ibn Masz’úd Ibrahímról, Mu’adra cserélte. Figyelmeztették a társai, hogy "ezt miért mondod, hiszen ezt Ábrahámra mondta Allah. Elfelejtetted?" Azt válaszolta, hogy "nem felejtettem el, nem véletlenül mondtam én ezt." Mert az ummah a népnek a szinonimája, de itt ebben a helyzetben az, aki az embereknek a jót, jóságot tanítja. Az ájában szereplő Qanit az Allahnak és az Ő küldöttének engedelmes embert jelenti. Mu’ad ebbe a kategóriába tartozott, hogy jót tanított az embereknek, és Istennek engedelmes volt.

Később is, az emberek ugyanezzel a véleménnyel voltak Mu’adról. Ebi Idrisz Alkhawlani nevezetű ember számolt be arról, hogy bement a himsz-i mecsetbe, és látott egy idősekből álló társaságot, akik között egy szikrázó szemű ifjút vett észre, aki hallgatott és nem beszélt. Látta, hogy az emberek felé fordulnak, és tőle kérdeznek valamit. Azok az emberek öregek voltak, és a Próféta (béke legyen vele) társainak idejéből, de ez az eset, már a Próféta (béke legyen vele) halála után történt. Kérdezte ez az ember valakitől, hogy ki ez az ifjú. Azt mondták, hogy Mu’ad ibn Dzsebel. Az ember azt mesélte, hogy óriási szeretet költözött a szívébe, ezt hallva. Mai nyelven azt mondanánk, hogy Mu'adnak nagy vonzása volt.

Mu’ad ibn Dzsebel megjelenése tekintélyt parancsoló volt. Abu Bakr, Omar és a többi szahabi is tisztelettel tekintett rá. Sajnos a mai világban elkeserítő, hogy vannak emberek, akik tudósokat kezdenek bírálni, szidják őket. Ebből a történetből is látszik, hogy ez milyen helytelen. Hiszen Abu Bakr és Omar is így, ilyen tisztelettel tekintettek Mu’adra, akik pedig nem kisemberek voltak.  A tudással bíró emberek iránti tisztelet tanítása van ebben a történetben.

A Próféta (béke legyen vele) kiválasztotta Mu’adot, ő volt az, aki Jemenbe ment dawaht folytatni, ő vitte az iszlámot Jemenbe. Ez egy fordulópont, és nagyon fontos jelenet volt Mu’ad életében. Mielőtt elengedte volna, a Próféta (béke legyen vele), külön tanáccsal látta őt el, mégpedig a következővel:
„Olyan emberekhez mész, akiknek van Könyvük (Szentírásuk), ezért azt kérd mindenek előtt tőlük, hogy tanúsítsák azt, hogy az Egyetlen Istenen kívül, nincs más isten, és hogy én Allah küldötte vagyok. Ha engedelmeskednek, és hallgatnak rád, akkor mond el nekik, hogy Allah öt imát tett kötelezővé számukra, egy napon belül. Ha hallgatnak rád, akkor mond el nekik, hogy Allah adakozásra szólítja őket. Olyan adakozásra, ami a gazdagjaiktól vétetik el, és a szegényeiknek adatik. Ha engedelmeskednek neked, akkor óva intelek, hogy a vagyonukból a legjobbat vedd el. (Se ne a legjobbat, se ne a legrosszabbat kérje tőlük) Féld annak az embernek a fohászát, akivel igazságtalanság történt. Óva intelek annak a fohászától, mert Allah és közte nincs függöny.

A Próféta (béke legyen vele) kérdezte Mu’adtól, hogy ha valamilyen ügy elé állsz, és döntened kell, akkor hogy döntesz, mit veszel segítségül? Mu’ad azt válaszolta, hogy Allah könyvét. És ha nem találod Allah könyvében, akkor mit csinálsz? – kérdezte tovább a Próféta (béke legyen vele). Akkor a Próféta (béke legyen vele) Szunnája. És hogyha abban sem találod, akkor mit csinálsz? Azt mondta, hogy a saját igyekezetemmel próbálom megoldani a problémát. Tehát, hogy igyekszik jó döntést hozni, az iszlám szellemiségében. Ezt istihádnak hívjuk, amikor van egy probléma, ami nem volt a Próféta (béke legyen vele) idején, és igyekszik rá megoldást találni. Az iszlám szellemiségében, különböző hivatkozásokkal hoz megoldást az új keletű problémára. Amikor Mu’ad ezt mondta, a Próféta (béke legyen vele) hálát adott Allahnak. Azt mondta: „Hála Allahnak, Aki Allah Küldöttének a küldöttét sikerre viszi, úgy, hogy Allah Küldöttének a megelégedésére van.” Mu’ad ahogy kilépet és felült a tevére, a Próféta (béke legyen vele) még sétált mellette, és ezt mondta: "Ó Mu’ad, lehet, hogy nem fogsz látni már engem ezen év után. Lehet, hogy legközelebb már csak a síromnál fogsz látni és az én mecsetemhez fogsz járulni (ott fogsz imádkozni) Mu’ad nagyon sírt, amikor ezt mondta a Próféta (béke legyen vele). Mu’ad bár legszívesebben maradt volna a Próféta (béke legyen vele) mellett, mégis elindult, mert fontos azt nézni, hogy amit csinál, az több ember javára legyen. A saját javunknál fontosabb az, hogy mások javára, hasznára legyünk. Mu’ad dawajanak köszönhetően terjedt el Jemenben az iszlám.

Mu’adról feljegyezték, hogy egyszer tanácsot adott egy férfinak. A férfi kérte tőle, hogy tanítsa őt. Mu’ad visszakérdezett, hogy "te engedelmes leszel, hogyha tanítalak?" A férfi azt mondta, hogy "tartom magam ahhoz". (Mu’ad szellemiségét szemlélteti ezt a történet is, hogy középen haladó ember volt.) Azt mondta neki: "böjtölj és egyél, (néha böjtölj, néha egyél) imádkozzál, de aludjál is, keressed a kenyeredet, de nem keveredjél bűnbe! És ne halj meg, csak úgy, ha muszlim vagy! És óva intelek annak az embernek a fohászától, akivel igazságtalanság történik." (Itt a Próféta (béke legyen vele) tanácsát adta tovább Mu’ad)

Mu’ad nagyon fiatalon, 38 éves korában halt meg pestisben, Jeruzsálemben. Miután Jemenben elvégezte a dawahját, tovább folytatta a dolgát. Példaértékű benne, hogy ilyen fiatalon, ilyen hatást bírt gyakorolni.

Ne gondoljuk azt, hogy nagyon rövid idő alatt, nem lehet óriási dolgokat véghezvinni. Azon múlik a dolog, hogy az ember mennyire őszinte, mennyire akarja csinálni azt, amit tesz, és hogy mennyire van áldás az ő cselekedetén. Sok példa van olyan emberekre a történelemben, akik nagyon fiatalon haltak meg, de óriási hatást gyakoroltak a világra. Vezessen minket Allah ezeknek az embereknek az útján, hogy ezeknek az embereknek a nyomdokain járjunk. Mindenkinek fel kell tennie magában a kérdést, hogy mi az az örökség, amit maga után akar hagyni. Látva ezeket a példákat, ne a fogyasztók sorát gyarapítsuk, hanem azokét, akik a javítás és a jobbítás szellemiségét képviselik és azokkal, akik az iszlám örökségét magukévá teszik, lefordítva ennek a kornak a kihívásaira. Allah áldjon Benneteket!  

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.