Az Allahba vetett bizalom és a pozitív gondolkodás 2017-04-28 Kiemelt

8 2Sejk Ahmed Al-Khadhmi szónoklata

Ma egy olyan témával foglalkozunk, ami az életünk elengedhetetlen része kell hogy legyen, mint ahogy a Próféta (béke legyen vele) életének is elengedhetetlen részét képezte. A muszlimok Isten-hitéből adódó, pozitív gondolkodásáról beszélt a sejk.

Nagyon fontos ez, különösen a mai időkben, amikor a muszlimok ebben a helyzetben vannak, hogy - a szétszakadt iszlám világot látva -, nagyon sok negatív körülmény van körülöttünk, ami szívfájdító számunkra. Ugyanakkor, a Próféta (béke legyen vele) saját példáján keresztül is megtanította nekünk, hogy a legrosszabb esetben, a legnehezebb körülmények között is, a legjobbat várjuk Allahtól.

Amikor az iszlám eljött, egy olyan társadalmat talált, ahol az emberek különböző állatokból, emberekből, napokból ítélve, babonát láttak mindenben. Bevett szokás volt például, hogy amikor el akartak indulni egy útra, felröptettek egy madarat. Meg volt határozva, hogy ha a madár az egyik irányba száll, akkor elindulnak, ha a másik irányba száll, akkor nem fognak elindulni, mert az rosszat jelent. Nem csak állatokhoz fűződtek babonáik, hanem például bizonyos napokon nem csináltak bizonyos dolgokat, vagy egy-egy adott hónapban stb. Az életüket saját maguk, sötétséggel töltötték be. Természetesen ezek a félelmek be is következtek. Hiszen aki rosszat vár, az rosszat kap – így működik az élet, ilyen törvény uralja a világot.

Allah azt mondja egy hadísz kudsziban: „Én olyan vagyok a szolgám számára, amit Rólam feltételez.” Ez egy nagyon fontos útmutatás. Ha Allahtól jót gondolsz, azt hogy Őtőle csak jó származik, és meg fog segíteni téged, akkor bizonyára valóban meg fog téged segíteni. A fordítottja is igaz. Ha rosszat vársz Tőle, ne csodálkozz, ha rosszat fog adni neked.

Az Allahban való bizakodás, az Allahról való jó feltételezése, a Belé vetett bizalom függvénye. Ha az Istenben való bizalmunk jó, Allah nevében való ténykedésünk átitatja az életünket, akkor Allahhal vagyunk. Allahra hagyatkozva, a legjobb dolog fog velünk történni.

A Próféta (béke legyen vele) tanította, hogy a pozitív gondolkozásra kell késztetni még a haldoklót is. Az élet legutolsó pillanataiban különösen fontos ez. Nem a rossz cselekedeteire kell emlékeztetni, amikor annyi jót is tett. Mennyivel lélekemelőbb, ha arra emlékeztetjük: „Emlékszel arra, amikor együtt mentünk haddzsra?”, „Emlékszel arra, amikor együtt virrasztottunk?” stb. Emlékeztetni kell az embert azokra a jócselekedeteire, amit Istenért tett. Erre tanított minket a Próféta (béke legyen vele), ez az iszlám útja.

Van egy ája a Koránban, ami arról szól, hogy az embernek a halála előtti pillanataiban hogy kell gondolkodni, milyen hozzáállást vár el Allah tőle:

„Azok, akik azt mondják, hogy „Allah az Urunk!”, majd egyenes úton haladnak, azokra leereszkednek az angyalok, és mondják: „Ne féljetek, ne legyetek szomorúak! És örömhírt hozunk nektek a Kertről, amire ígéretet kaptatok””.

Az ember utolsó pillanatairól van szó. Ezek az utolsó pillanatok nagyon lényegesek, az embert bátorítani és erősíteni kell ezekben a nehéz pillanatokban.

Van egy hadísz, ami így szól: „Hogyha a szolga Allahhal akar találkozni, akkor Allah is akar ővele találkozni”.

Ha az ember belső motivációja, minden cselekedetének a motivációja Allah, „azért csináltam ezt a jót, mert Allahhot szeretem és Allahhal szeretnék találkozni”- azt eredményezi, hogy Allah is szereti a vele való találkozást.

Volt egy jóravaló ember, a Próféta (béke legyen vele) élete utáni időkből, úgy hívták, hogy Szeiid ibn al-Muszejjib. Olyan ember volt, aki nagyon figyelt az életére, hogy nehogy rossz cselekedeteket kövessen el, nehogy bűnbe essen. Böjtölt, virrasztott, de ugyanakkor élte a mindennapi életét. Az egyik szeme az éjszakai virrasztások közben, a sok sírástól állítólag megvakult. Ez az ember amikor haldoklott, és körbevette a családja és siratták őt, azt mondta: „Ne sírjatok. Nem szalasztottam el egy ihram takbírát sem (amivel kezdjük az imát) a Próféta (béke legyen vele) mecsetjében egy közösségi imát sem negyven év alatt, és ez nem ad okot a sírásra.”

A Prófétával történt (béke legyen vele), hogy egy lánygyermekkel találkozott, akiről kérdezte, hogy mi a neve. Azt mondta a lány, hogy az a neve, hogy Ellenszegülő. Azt mondta a Próféta (béke legyen vele), hogy mától kezdve az lesz a neved, hogy Dzsemile, (Szép). Ez is nagyon szép példáját mutatja a pozitív gondolkodásnak.

Volt egy másik eset, amikor egy fiúról kérdezte, hogy mi a neve, és azt mondták neki, hogy Hezen, vagyis Szomorúság (nehézséget is jelent). A Próféta (béke legyen vele) megváltoztatta ezt Szehl-re, ami könnyebbséget jelent.

Olyan eset is volt a Próféta (béke legyen vele) életében, amikor Taifba ment hirdetni az iszlámot. Biztos ismeritek a Szírából azt a történetet, hogy amikor a kurajsi hitetlenek nem akarták követni az iszlámot, a Próféta (béke legyen vele) elment Taifba, hogy hátha ott jobban hallgatnak majd rá. Mi fogadta ott őt? Elkergették és megdobálták kővel. Vérzett a lába. Jött hozzá Gábriel (béke legyen vele) és mondta, hogy: „A hegyek angyala kérdi tőled, hogy összecsukja-e rájuk a hegyet” Azt válaszolta neki a Próféta (béke legyen vele), hogy: „Nem, ne tedd, mert bízom abban, hogy közülük lesz olyan ember, aki Allah egyedülvalóságát fogja hirdetni és nem fog Mellé társítani senkit.” Pozitív hozzáállás. A Próféta (béke legyen vele) ebben a helyzetben is így gondolkodott.

A Próféta (béke legyen vele) a legnehezebb körülmények között is pozitív maradt. A következő példa, az Ehzeb csata. Az Ehzeb csatában hatalmas túlerővel szemben kellett a muszlimoknak megvédeni Medinát. Az összes hitetlen törzs összefogott a muszlimok ellen, a zsidók is, Medinán belülről támadták őket. Nagyon nehéz helyzetbe kerültek a muszlimok. Allah ezt mondja a Koránban:

„És jöttek fölöttetek, és jöttek alulról hozzátok, és eltorzultak a tekintetek és a szívek a torkokban dobogtak és Allahról gondoltatok bizonyos dolgokat. (Itt Allah ennél a résznél a képmutatókra utalt) Ekkor lettek próbára téve a hívők, és rázkódtattak meg nagy megrázkódtatással.”

Hogy a képmutatók ebben a helyzetben mit mondtak, és a hívők mit mondtak, erről akarok néhány szót említeni. Azt mondják a képmutatók, hogy:

„Allah és Küldötte csak káprázatot ígért nekünk”.

A hívők viszont azt mondták, hogy:

„„Ez az, amit Allah és Küldötte megígért számunkra”, és nem növelte őket csak hitben és alávetettségben.”

A történethez hozzátartozik az a körülmény is, hogy egy árkot ástak a muszlimok, hogy ne jussanak be a hitetlenek Medinába. Volt egy rész az árokásásnál, amikor egy nagy szikla útját állta a munkának, és a Prófétát (béke legyen vele) hívták oda, hogy mi legyen ezzel a sziklával. Akkor ő ráütött egyet, és nagy szikra keletkezett, és azt mondta, hogy „Konstantinápoly megnyitását látom!” a következő ütésnél azt mondta: „Megláttam a megnyitott Perzsiát!” a harmadik ütésnél azt mondta: „Megláttam Jemen megnyitott területeit!” (ahol muszlim fennhatóság van) Ekkor azt mondták a képmutatók egymásnak, hogy: ilyenekről beszél a Próféta, amikor mi attól félünk, hogy elmegyünk a kisdolgunkat végezni, és valaki közben megöl minket (eltalál egy nyíl vagy hasonló). Ugyanakkor a hívőknek bizonyosságuk volt abban, hogy Allah velük van, és támogatja őket. Ez a történet is a Próféta (béke legyen vele) pozitív hozzáállását mutatta.

Fontos dolog, hogy életünket olyan pályára állítsuk, amiben a pozitív hozzáállás, a pozitív elvárás van. Ne a negatív gondolkodás uraljon minket, ebbe beletartozik az, hogy miből „táplálkozunk” (milyen híradásokat nézünk, mivel foglakozunk nap-mint nap) A negatív gondolkodásra késztető dolgok tömkelege vesz minket körül. Nagyon fontos, hogy megválogassuk azt, hogy mit fogadunk be, ha azt akarjuk, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtsunk. Mert hogyha nincs szelektálás, az folyamatosan visszahúz minket.

Nagyon nagy felelősségünk van abban, hogy hogyan látjuk a saját életünket, és hogyan láttatjuk az életet másokkal, milyen utat kínálunk a többieknek. Azt kínáljuk – akár, ki nem mondva, csak viselkedésünkkel sugallva ezt (pl. a munkahelyen imádkozunk, vagy nem imádkozunk) -, hogy az iszlám az a vallás, amit nem érdemes felvállalni, vagy az a vallás, ami a jót nyújtja mindenki számára. Ez mind attól függ, hogy hogyan gondolkodunk a jövőről, milyen lehetőségeink vannak, mit várunk el tőle,... és így fognak az emberek is viszonyulni hozzánk. Ha negatívak maradunk, akkor az iszlámról is egy negatív kép fog kialakulni, és ezt a negatív képet fogjuk mi is visszakapni mindenkitől. Azt fogjuk gondolni, hogy mert muszlim vagyok, azért szidnak engem. 

Én nem osztom ezt a véleményt. Inkább azt a véleményt osztom, hogyha muszlimként tudod a másikat ugyanolyan rangú emberként tisztelni, és a másikról is azt a jót feltételezed, amire tanít az iszlám, akkor az az ember szeretni fog téged. Meg fogja kérdezni, hogy te miből táplálkozol, miből nyered az erőd. Az az ember, aki negatív, az leginkább saját magában nem látja a pozitív jövőt. Mit vársz tőle, hogy akkor mástól hogy várja ezt? Ezért aztán az emberek nem akarnak kapcsolatot teremteni vele. Ilyen összefüggések vannak mindenütt a világban. Gondolkozzunk el ezen. Allah áldjon Benneteket!


A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink