A szív megtisztítása 2017-05-12 Kiemelt

emberekSejk Fares Al-Qudaimi szónoklata

A sejk a múlt heti khutbájában idézett egy hadíszt. Ma ezzel a hadísszal kezdte szónoklatát: „Allah nem az arcotokra és az alakotokra néz, hanem a szívetekre tekint”. Allah az értéket a szíveinkben állapítja meg, azt nézi, hogy mennyire tiszta ez a szív. Néhány nap maradt csak a Ramadánig, már megtisztult szívvel érdemes belépni ebbe a hónapba.


Mi az, ami az ember szívének a tisztaságát akadályozza?

Mi az a legrosszabb jellem, ami jellemezhet egy embert, ami gátjává válik annak, hogy fejlődjön és előre lépjen? Mi az a tulajdonság, ami miatt az emberek megutálják a másik embert, legyen az akár muszlim, akár nem muszlim? Mi az, ami leginkább jellemzi Ibliszt, vagyis a sátánt? Ez a jellemvonás a nagyképűség, amit fennhéjázásnak is szoktuk fordítani. Ez nyilvánult meg Ibliszben, amikor Allah megteremtette Ádámot, és arra szólította az angyalokat, és Ibliszt, hogy boruljanak le Ádám előtt. Iblisz megtagadta ezt. Azt mondta: Én jobb vagyok nála. Megteremtettél engem tűzből, őt meg csak hitvány agyagból. A mai napig is Iblisz nyomdokain halad sok ember, az ő útját követve.
Fennhéjázó volt a Fáraó is, aki nem állított kevesebbet, mint azt, hogy:

„Én vagyok a ti legmagasabb Uratok”.

Azt is állította, hogy nem tud magán kívül más istent.

Fennhéjázó volt Nimród is, aki azt mondta:

„Én életre keltek és halálba küldök!”

Ugyanúgy, fennhéjázóak voltak a kurejsi hitetlenek is, amikor Allah a Próféta (béke legyen vele) által, leborulásra szólította őket, a Mindenható előtt.

„És amikor az mondtatott nékik, hogy boruljatok le a Felettébb Könyörületesnek, azt mondták: „Mi ez a Felettébb Könyörületes? Leborulunk annak, amire te szólítasz minket? És még jobban eltávolította ez őket.”

Visszatérve a Fáraóhoz, amikor Mózes és Áron (béke legyen velük) jöttek, és Isten létére és egyedülvalóságára szólították őt és a népét azt mondta:

„Mi higgyünk két olyan embernek, akik olyanok, mint mi vagyunk. Miközben az ő népük a mi népünk szolgája?”

Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Azt, hogy az emberek, meghallgatnak-e valakit vagy sem, sokszor az határozza meg, hogy milyen rangú a másik. Ha alacsony a rangja, akkor nem hallgatják meg, még akkor sem, ha igaza van. Ez a fennhéjázásból adódik. Nagyon rossz út, ha abba a hibába esünk, hogy összehasonlítjuk a mi rangunkat más ember rangjával. Nekem mennyi pénzem van, neki mennyi pénze van. Nekem milyen befolyásom van, neki milyen befolyása van – és ez arra visz engem, hogy nem hallgatom meg az ő tanácsát, vagy az ő véleményét, azért, mert én magasabb társadalmi szinten állok, mint a másik ember.

Hasonló fennhéjázás volt a kurejs bélieknél is. Mit is mondtak?

„És azt mondták: „Bárcsak nyilatkoztatott volna ki ez a Korán két faluból egy hatalommal bíró férfira!”

Kifogásolták, hogy nem egy magas rangú emberhez érkezett az Üzenet.

Nagyon rossz tulajdonság a nagyképűség, és magának árt vele a legtöbbet az ember, ha azt hiszi, hogy ez a helyes. Allah azt mondja a Koránban:

„El fogom terelni az Én jeleimtől azokat, akik fennhéjáznak a Földön, igazságtalanul. És ha akármilyen jelet látnak, abban nem hisznek. És ha látják a helyes utat, nem követik azt. És ha látják a letérés útját, azt pedig követik. Azért, mert meghazudtolták a Mi jeleinket, és figyelmetlenek voltak azok felől.”

Hogy kezdődött ez az ája? „Elterelem az én ájáimtól azokat, akik fennhéjáznak a Földön.” Miről van itt szó? Az az ember, aki fennhéjázik azt gondolja, hogy felette áll mindennek. Nem guggol le a kicsihez, a gyengéhez, nem nézi a természet üzeneteit, azt gondolja: „nem vagyok rászorulva, tudok mindent!”. Ezzel ellentétben, az, aki alázatos, nézi, hogy Allah milyen jeleket adott, mit akar tanítani a körülöttünk lévő világgal. Vannak jelek a Koránban is. Ezeknek a jeleknek a megértése - annak az embernek, aki azt gondolja, hogy ő mindent tud, és mindenek felett áll – nem fog sikerülni. Nem fogja megérinteni őt a Korán, hiába olvassa a Kegyes Koránt, nem lesz rá hatással.

Az ilyen ember valóban a letérés útját fogja követni, mert az információit nem hiteles, helyes útról szerzi, hanem ő gondol valamit a dolgokról, teljesen elszigetelődve a világtól, és annak jeleitől.

Allah így szól a Koránban:

„Így pecsételi le Allah minden nagyképű, fennhéjázó szívét.”

Nagyon súlyos igazság ez. Allah így bünteti a fennhéjázókat. Lepecsételi, nem lát, nincs nyitottság, elszigetelődött a világtól. Ő fönt van, a többiek lent – nagyon primitív a kapcsolata a világgal.

Allah azt mondja egy kudszi hadíszban (Ez nem Korán, de első szám első személyben beszél benne Allah, és a Próféta (béke legyen vele) adta át):
„A nagyság, az Én leplem, a hatalmasság, az Én ruhám. Aki versenyez ezekben Én velem, annak a poklot szánom.”
Ez egy szahih hagyomány.

A Próféta (béke legyen vele) mondta: „Nem megy be a Paradicsomba senki, akiben egy mustármagnyi nagyképűség van.”
Nincs kicsi meg nagy. A nagyképűséget teljesen száműzni kell az életünkből. Maximális alázatot kell tanúsítanunk. Mindenki vizsgálja meg saját magát.

A nagyképűeket keresi meg legelsőként a Pokol. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy: „Egy nyakhoz hasonló csóva jön ki a pokolból az Ítélet Napján, aminek füle van, ami hall, és szeme van, ami lát és nyelve van, ami szól, és azt mondja: „Háromféle embert kell megkeresnem, az egyik fennhéjázó, makacs, a másik aki Allah mellé más istent állít és a bálvány-kép alkotó”
Kemény büntetés vár rájuk a Pokolban.

A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Az Ítélet Napján a nagyképűek, mint az apró szemek (kicsikként), férfiak képében, lesznek feltámasztva, és mindenhonnan körbe fogja őket ölelni a megaláztatás minden oldalról, és oda lesznek hajtva egy börtönhöz, a pokolban, amit úgy hívnak hogy Bolsz. Fölöttük tűz lesz, és innivalóként a Pokol lakóinak leve lesz az ő osztályrészük.”

Allah azt mondja a Koránban:

„Allah nem szereti a nagyképűeket.”

A Próféta (béke legyen vele) amikor kérdezték, hogy mit jelent a „kibr” (a kabara tőből, naggyá válik, kibr – nagyzol). Azt mondta a Próféta (béke legyen vele), hogy "az igazság elutasítása, és az emberek lenézése.”

A sejk beszélt arról is, hogyan lehet gyógyítani a nagyképűséget.

- Lássuk az út végét, a sorsát azoknak, akik nagyképűek. Tudjuk, hogy az Ítélet Napján milyen sors vár rájuk.

- Hívőként elegendő az, hogyha azt olvassuk, hogy „Allah nem szereti a nagyképűeket”. Allah szeretetére vágyunk? Hogyha Allah szeretetére vágyunk, akkor kerüljük ezt a tulajdonságot.

- Az emberek nem szeretik a nagyképűeket. Szeretnéd azt, hogy az emberek utáljanak téged? Elsőként nem szeretnénk, ha Allah nem szeretne minket, de azt sem szeretnénk, hogy az emberek utáljanak minket. Ha így lenne, akkor nem tudnánk senkivel sem kommunikálni, nem tudnánk senkivel sem dolgokat véghez vinni. Se evilági, se túlvilági dolgot.

- Gyógyír lehet a nagyképűségre, hogyha felfogjuk azt, ami a Koránban van:

„És akármilyen kegy is ér benneteket, az Allahtól van.”

Mindent Allahnak tulajdonítsunk. Ha Allahnak tulajdonítod a hitedet, a tudásod, a vagyonod, pozíciód, akkor senkivel szemben nem fogsz arra hivatkozva nagyképű lenni.

- Emlékeznünk kell az igazi gyökerünkre. Allah azt mondja a Koránban:

„Agyagból teremtettük meg az embert, és vérrögként egy jól meghatározott helyre tettük.”

Egy másik helyen az van a Koránban, hogy:

„Milyen ellenszegülő is az ember! Miből is teremette őt? Egy vérrögből teremtette és mértéket adott neki. Majd az úthoz segítette őt, majd halálba küldte, és sírba temette, majd amikor akarta, feltámasztotta őt”

Tehát Allah emlékezteti az embert az eredetére. Amikor a nagyképűség környékez minket, akkor gondoljuk arra, hogy földből teremtett minket Allah, gondoljunk arra, hogy egy spermacseppből lettünk, utána vérrög. Mennyire gyengék voltunk, és gyengék voltunk akkor is, amikor megszülettünk. Milyen kiszolgáltatottak voltunk!

- Ha a nagyképűségünk abból ered, hogy rangunkra akarunk hivatkozni, akkor gondoljunk arra, hogy Abu Leheb volt a legnagyobb rangú, és mégis Allah megvetette őt, a Pokollal fenyegette, éppen azért, mert nagyképűsködött a Prófétával (béke legyen vele) szemben. Amikor a Próféta (béke legyen vele) összehívta a népét, és átadta nekik az Üzenetet, Allah útjára hívta népét, akkor azt válaszolta a Prófétának (béke legyen vele), hogy: „emiatt hívtál minket össze?!”

- Ha amiatt vagy nagyképű, mert nagy a tudásod, akkor gondolj arra az ájára, amit Allah mond a Koránban azokról a zsidókról, akiknek a tudás adatott és mégsem úgy éltek, ahogy Allah előírta nekik. Tekercseket hordó szamárhoz hasonlította őket. Ha valaki a tudását fennhéjázásra használja, és nem arra, hogy a világ javára legyen, akkor ez valóban olyan, mint egy szamár, aki tekercseket visz. Nincs haszna a tudásnak, amit hordoz. Nincs mire nagyképűnek lenni. Ha használod a tudást, akkor legyél hálás Allahnak, hogy adott neked tudást, képességet és lehetőséget arra, hogy a jóság útját járhatod.

- Aki azt gondolja, hogy nagyon szép, vonzó, stb. gondoljon arra, hogy az a szépség, amink van, Allahtól való. Ezzel nem visszaélni kell, hanem hálát adni érte Allahnak.

- A leginkább megvetendő nagyképűség közé tartozik, amikor valaki a szegénysége ellenére nagyképű. Azt mondta a Próféta (béke legyen vele): „Háromféle emberhez nem szól Allah a Feltámadás napján, nem is tisztítja meg őket, és nem tekint rájuk, és fájdalmas büntetésük lesz: a parázna aggastyán, a hazug király, a fennhéjázó nincstelen."

- Allah azt mondja a Koránban:

„Az az Utolsó Ház, amit azoknak szánunk, akik nem akarnak magasságot a Földön, sem romlást, és jó sora van az Isten-félőknek.” 

Ebben az ájában Allah összefoglalja azt a célt, amit követnünk kell. Mi az a maximum 100 év, az örökkévalósághoz képest, ami majd az Utolsó Házat jelöli! Eltörpül. Ha valaki eladja a Túlvilágot, eladja az Utolsó Házat, ezért a pár Evilági évért, és a nagyképűség útját járja, az nagyon rossz üzletet köt. Nem beszélve arról, hogy a földi életben saját fejlődésének a gátjává válik.

- Ha az ember nagyképű, akkor az olyan, mint a tele pohár. Abba nem fér már több. De ha az ember alázatos, az olyan, mint egy üres pohár, ami Allah adományát várja. Allah adománya azt, amikor az ember nyitott a világ felé, és meg akarja azt ismerni, gyarapodni akar a világból, Allah által. Ezt az utat ajánlom magamnak, és Nektek is. Ez nem jelenti azt, hogy az ember ne kívánja elérni a csúcsokat, és ne akarja elérni, hogy a legjobb legyen valamilyen területen, és ne akarja a legszebbet és a legjobbat megvalósítani. Ez nem ellentétes azzal a szemlélettel, amiről az előzőekben beszéltünk. Hatalmas motivációra van szükségünk ahhoz, hogy megvalósítsuk a terveinket, de ezt a motivációt mindig Allahnak emeljük fel, és Neki ajánljuk fel, amit csinálunk – és természetesen csak tisztességes eszközökkel szabad ezt megtennünk. Egy muszlim egyrészt az alázat embere, másrészt az ihszán embere (az az ember, aki a tökéletességre vágyik, a tökéletességet veszi céljaként. Úgy szolgálja Allahot, mintha látná Őt, a legszebb módon igyekszik megvalósítani azt, ami a lehetőségei közt van).

Allah áldjon Benneteket!

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink