A sejk khutbájában nagyon sok hadíszt említett, amelyek Ramadán kiválóságáról szólnak. Néhányat megemlítek ezek közül:
Azt mondta a Próféta (béke legyen vele): „Ha eljön a Ramadán, akkor kinyittatnak a Paradicsom kapui, és bezáródnak a Pokol kapui, és megbilincseltetnek a sátánok.”

Ramadán napjaiban Allah lekötözi az embereket rosszra csábító sátánokat, ezáltal megkönnyítve a Hozzá való közeledésüket. Tapasztaljuk is, hogy sokkal könnyebb jónak lenni Ramadánban, mint Ramadánon kívül és könnyebben átállunk az Allah felé való közeledés irányába.

Van egy másik hadísz, ami hasonlít az előbbihez, ezért csak egy részt emelek ki belőle.
Azt mondta a Próféta (béke legyen vele), hogy „Minden éjszaka felkiált egy hang (Allahtól való elrendelésből) és azt mondja: „Ó te jót akaró, gyere!” és „Ó, te rosszat akaró, állj meg!” (vagy hagyd abba!) És minden éjszakában vannak emberek, akiket Allah megment a pokoltól.”

Ez minden éjszakában megismétlődik. A sejk fohászkodott is azért, hogy „Ó Allah, tegyél minket azok közé, akik a pokoltól megmenekülnek!” A fenti hadíszból kiemelte a sejk, hogy mindannyian a jót akarjuk magunknak, mindannyian azt szeretnénk, hogy gyarapodjunk. Itt a lehetőség! Ez a hang azt mondja, hogy „gyere, itt van a lehetőség, itt van a jó helye!”.

Ebben a hónapban megbocsátatnak a bűnök. Az az ember, akinek ebben a hónapban sem bocsáttatik meg a bűne, az a kárvallottakhoz tartozik. Ramadán hónapban a többszörösét érik a jócselekedetek.

Egyszer a Próféta (béke legyen vele) felment a minbárra (szószékre). Három lépcsője volt a szószéknek. Az első lépcsőnél azt mondta: emín, a másodiknál is azt mondta: emín, és a harmadiknál is mondta: emín. Amikor végzett a khutbával és az imával, odajöttek hozzá a társai és azt mondták, hogy: furcsa dolgot tapasztaltunk tőled. Háromszor mondtad, hogy emín, és nem is volt előtte fohász, amire mondjad ezt. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy Gábriel (béke legyen vele) jött hozzám, és azt mondta nekem, hogy aki a Ramadánt megéli, és nem bocsáttatik meg, az belép a Tűzbe. És Allah eltávolítja őt. Mondta nekem, hogy mond, hogy: emín. Ez egy fohásza volt Gábrielnek (béke legyen vele).
Az, aki ezt a könnyű lehetőséget nem használja ki arra, hogy Allah megbocsásson neki, az nem is akar javulni. Nem is érdekli a Ramadán lehetősége, nem szempont nála, hogy javulnia kéne, és nőni Allah felé.

A sejk mondott egy történetet, miszerint volt két testvér, aki egy időben vette fel az iszlámot. Mind a ketten elmentek harcolni egy csatába. Az egyik mártírhalált halt, a másik túlélte a testvérét. Eltelt körülbelül egy év, és ez a testvér is meghalt. Egy prófétai társ álmodott mind a kettőjükkel. Azt álmodta, hogy a mártírhalált halt ember később megy a Paradicsomba, mint a testvére. Csodálkozott ezen, hiszen a mártíroknak köztudottan magas rangjuk van. Felkereste a Prófétát (béke legyen vele) és megkérdezte tőle, hogy mi az oka ennek a dolognak. A Próféta (béke legyen vele) megkérdezte tőle, hogy nem gondolt bele, hogy egy évvel később halt meg az az ember, és közben volt egy Ramadán, és hatezer imát imádkozott? Ebből is látszik, hogy milyen rangja van Ramadánnak. Ramadán lehetősége óriási, hogyha az ember komolyan veszi.

Van egy híres hadísz, miszerint a Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy: „Allah azt mondta: „Minden cselekedet, amit Ádám fia csinál, az az övé, kivéve a böjt, az az Enyém. Én jutalmazok érte. Ha valaki böjtöl közületek, az ne átkozódjon, és ne kiabáljon. És hogyha valaki szidja őt, vagy harcolni akar ellene, az mondja azt, hogy „én egy böjtölő ember vagyok”. És a böjtölő ember szájának az illata jobb Allahnál, mint a miszk illata. És a böjtölőnek két öröme van, az, amikor megtöri a böjtöt, a másik pedig, amikor Urával találkozik és örül a böjtjének.””

A böjtölés a legbensőségesebb, legintimebb kapcsolat Allah és ember között. Allah tudja csak, hogy te valójában böjtölsz, vagy nem böjtölsz. Az őszinteség iskolája ez. Megtanít arra, hogy kizárólag Allahért tegyük a dolgunkat.
A Paradicsomnak nyolc kapuja van, és az egyik közülük a böjtölők kapuja. A böjtölők, akik kiválóan és sokat böjtöltek, akik a kötelező böjtökön kívül is böjtöltek önkéntes böjtöket. Ezeknek az embereknek Allah ezt a kaput szánja, onnan mennek be a Paradicsomba. Aki azon keresztül megy és iszik, az soha többé nem lesz szomjas.

Használjuk ki ezt a hónapot arra, hogy Tauba-t végezzünk: megbánjuk előző hibáinkat, bűneinket és Allahhoz térjünk vissza. Ez egy mostani szóhasználattal élve „újra tervezés”, újra tudatosítja bennünk azt az irányt, ami felé kell, hogy haladjunk.

„Versengjetek Uratok megbocsátásáért és egy Kertért, amelynek szélessége az Egek és Föld. Előkészíttetett az Isten-félők számára.”

Versengés. Az emberben lényeges, hogy legyen egy ilyen szellemiség. Kétféle hozzáállás jellemző az embere. Egy része csinál valamit szokásosan, szinte „letudja” az Isten-szolgálatokat. Óva intek ettől bárkit is! Nem. Mindig meg kell újítani a szándékunkat, friss lelkülettel végezzük azt az Isten-szolgálatot, amelyet végzünk. A Próféta (béke legyen vele) tanítása ez. Amikor böjtölünk, akkor úgy böjtöljünk, hogy jobb lesz a mai nap, mint a tegnapi. Ha jól sikerül a napod, akkor adj hálát Allahnak, például, hogy tudtál őszintén mosolyogni az emberekre, annak ellenére is, hogy böjtölsz és gyenge vagy, vagy sikerült megőrizned a türelmed egy nehéz helyzetben is. Ezeket összegezzük a nap végén, és adjunk hálát Allahnak, hiszen csak az marad meg, amiért hálát adsz. Ha nem adsz hálát, akkor az el fog múlni, és arra nem tudsz másnap már építeni. A tarawih imákra is, amikor jövünk, akkor olyan szándékkal jöjjünk, hogy az őszinteség hassa át a jövetelünket. Azért jöttem, hogy Allahhoz közeledjek, hogy jobb ember legyek, hogy több fényem legyen, amiből másoknak tudok adni. Ha nem így gondolkozunk, akkor elfecsérelt idő csupán, amit teszünk. Van a Prófétának (béke legyen vele) egy hadísza, hogy „Aki nem hagyja el a hamis tanúzás, és az aszerint való cselekedeteket, Allahnak nincs szüksége sem az éhségére sem a szomjúságára.” Tehát ha valaki csak böjtöl, de közben nem hagyja el ezeket a rossz dolgokat, akkor nem lesz haszon a böjtjéből. Csak kínozza magát az éhségével.

Az ember elszenvedője annak amit csinál, vagy pedig választója annak, amit csinál – ez nagyon nagy különbség! Abban a versengésben, amit a Korán említ, az ember nem elszenvedője annak, amit csinál, hanem választója annak, hogy ő jobb ember akar lenni. Ez nagyon fontos gondolkodásbeli különbség. 

Fohászkodom, hogy Allah segítsen meg minket, hogy őszintén éljük meg ezt a hónapot, és más emberként lépjünk ki ebből a hónapból, mint ahogy beléptünk. Ámín.
Allah áldjon Benneteket!

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.