A nyári szünet lehetőségeinek kihasználása - 2017-06-30 Kiemelt

vakacioSejk Fares Al-Qudaimi szónoklata

A sejk khutbái aktuális dolgokról szoktak szólni. A sejk mai szónoklatában is így van, a nyári szünettel kapcsolatban kötött a lelkünkre néhány olyan dolgot, amit sorskérdésként kell kezelnünk.

A khutba arról szólt, hogy milyen legyen a viszonyulásunk a lehetőségeinkhez. Ezek a lehetőségek eljönnek, és ha nem használjuk ki őket, akkor elmennek. Az emberek egymástól abban különböznek, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználják-e olyan célok eléréséhez, amiken az evilági és a túlvilági boldogulásuk múlik. A mostani lehetőségünk a nyári szünet. A nyári szünet a gyerekek előtt álló lehetőség, de a szülőknek is felelősségük van a gyermekeik iránt, hogy ezt az időszakot jól használják ki.
A dicsőség és a hála Allahot illeti, Allah útmutatást ad számunkra mindenre, még akkor is, ha a nyári szünet olyan időszak, ami a Próféta (béke legyen vele) idején nem volt, mert hasonló irányú dolgokra van példa a Prófétánál (béke legyen vele) és a Koránban is.

Allah a Koránban az időre, mint olyan keretre, amibe a tettek megvalósulását helyezzük, nagyon sok helyen említést tesz a Koránban. Nem véletlen, hogy sok helyen esküszik Allah az időre, időkre, vagy időszakokra. Ilyen például a „Hajnalra”, „A reggel ragyogására”, „A nappalra”, „Az éjszakára” stb. Ezek azok a részek, amik konkrét napszakokra vonatkoznak, mintegy kitüntetettséget adva a nap bizonyos szakaira.

A középkorban élő, nagy mester a következőt írta le: „Az év egy fa, a hónapok a vastag ágai, a napok a gallyak, az órák pedig azok levelei, a levegővételnyi idő pedig a gyümölcsei. Annak, akinek levegővételei Allah engedelmességében telnek el, annak nemes lesz a gyümölcse. Aki pedig levegővételeit abban tölti, hogy Allahnak ellenszegül, annak keserű gyümölcse lesz.” Ebben az idézetben azt hangsúlyozta ez a mester is, hogy nagyon fontos hosszútávú, középtávú és rövidtávú célokat felállítani, és számon kérni magunkat, hogy ezeket az időket miben töltjük el. Allah megelégedésében, vagy pedig Allahnak való ellenszegülésben, vagy egyszerűen semlegesen telnek el ezek az idők. Sajnos nagyon sok ilyen semlegesen eltelt idő van, és ez az egyik legnagyobb csapda. Telik-múlik az idő, és bár rosszat nem csinál az ember, de jót sem. Ha nem csinálsz jót, akkor azt az időt elvesztetted.

Allah a Koránban két olyan helyzetet mond el nekünk, amiben az ember nagyon meg fogja bánni az időnek a veszteségét. Az első ilyen szituáció az, amikor az ember a haláltusa közben van, abban a pillanatban, amikor mindjárt kileheli a lelkét.

„És akkor, amikor eljön hozzájuk a halál, azt mondja (az ember): „Uram, vigyél vissza engem, hátha jót cselekszem, abban, amit hátrahagytam”. (Allah erre válaszol:) De nem, az egy szó, és ő annak a kimondója.”

Vagyis Allah döntést hozott, hogy ennek az embernek már nincs tovább, nincs több lehetősége. Képzeljétek el ezt a helyzetet. Egy csomó dolgot halogat az ember, hogy „majd megcsinálom ezt”, „majd megcsinálom azt”. Különösen a fiatal korban nagyon nagy a kísértés erre, hogy „Ráérek vallásos lenni akkor, ha majd nagy leszek”, „Most még fiatal vagyok, hadd tomboljak”stb. Nagyon veszélyes ez, és később is, halogató lesz az ember, ha rászoktatja magát erre.
A másik idézet a következőképpen szól:

„Ó, ti, akik hisztek, ne foglaljon le benneteket a vagyonotok, és a gyermekeitek az Allahról való megemlékezésről, és azok, akik ezt teszik, azok a vesztesek. Adjatok abból, amivel ellátott benneteket, mielőtt eljön hozzátok a halál, és azt mondja (az ember): „Uram, bárcsak elhalasztanád ezt, egy rövid határidőre, hogy adakozhassak, és a jóravalók közé tartozzak!”

Itt ebben az idézetben az adakozás van különösen kihangsúlyozva. Rengeteg dolog van a tarsolyunkban, amivel adakozhatunk – nem csak pénzről van szó. Van akinek pénze van, van akinek képességei vannak, van akinek ideje van. Ha valaki ezt tartogatja és fukarkodik, olyan, mint az állóvíz aminek nincs átfolyása. Az olyan tó, ami nem adja tovább a vizét, az megposhad. Ez vár ránk is, ha azt az életmódot követjük.

A másik szituáció a Feltámadás Napján lesz:

„És ha látnád őket, amikor a Tűz köré állíttatjuk fel, és azt mondják: „Bárcsak visszatérhetnénk, és nem hazudtolnánk meg Urunk jeleit, és a hívők közé tartoznánk!”

Itt a jelek olvasásáról van szó. Ha az ember nem veszi észre a körülötte, a világban lévő jeleket, azt, hogy vigyázzon, mert rossz úton jár, vagy azt, hogy bátorítják a jelek, hogy jó úton jár, és így haladjon tovább – ha nem veszi ezeket figyelembe, és nincs viszonyítási pontja az életének, akkor könnyen kerülhet a fenti helyzetbe.

Van egy arab közmondás, hogy: "Az idő, olyan, mint a kard, hogyha nem vágod el, akkor ő vág el téged". Szaladnak a napok. Még csak most kezdődött el Ramadán hónapja, és már nem hogy az ünnepen túl vagyunk, de már hat napja az ünnep is elmúlt. Hihetetlen gyorsan szalad az idő, és ezt a Próféta (béke legyen vele) is megjósolta, amikor azt mondta: „Nem jön el az Óra, míg nem közeledik az idő egymáshoz, és az év egy hónaphoz hasonló lesz, a hónap egy héthez, egy hét egy naphoz, és egy nap olyan lesz, mint egy óra.”

Haszan Baszri, aki a hidzsra után 100 körül élt, azt mondta: „Minden nap, aminek a hajnala feljön, az szól Ádám fiához, és azt mondja neki: Én egy új teremtés vagyok, és tanú vagyok a cselekedeteidre, ezért leljél útravalót énbennem, mert én soha többé nem jövök vissza neked.”
Az az útravaló, ami minden egyes napon feljön megismételhetetlen lehetőség arra, hogy útravalót végy magadnak. Az a nap többet nem fog visszajönni. Ha valaki így áll hozzá a napjához, akkor egy új kezdetként fog tekinteni a napjára, egy új lehetőségként.
A Próféta (béke legyen vele) mondta, hogy: „Van két kegy, amit az emberek nem használnak ki, az egészségük és az idejük”.

A nyári szünetről beszélt a szónoklata elején a sejk, a gyerekekhez címezve mondanivalóját. Azt mondta, hogy ez az időszak egy lehetőség a gyerekek előtt, hogy olyan dolgot csináljanak, amire nem volt lehetőség a tanulás időszakában. Például a szüleiteknek nem tudtatok eleget segíteni az év közben, mert tanultatok. Most több időtök van erre, hogy Allah megelégedésében legyen részetek. A másik, hogy olyan képességek megszerzésére bátorította az ifjúságot, amivel többre vihetik. Itt olyan kedvtelésekre gondolt a sejk, ami az ifjúság hasznára van, nem pedig olyanokra, amivel csupán az időt lehet elcsapni. Érdemes új dolgokat tanulni ebben az időszakban.

Ezután a szülőkhöz intézte a szavait, és azt a Korán áját idézte, hogy:

„Óvjátok magatokat és házatok népét a Tűztől, aminek tüzelőanyaga az emberek és a kövek”.

Egy hadíszt is idézett a sejk a Prófétától (béke legyen vele), hogy „Mindannyiótok pásztor, és mindannyiótok felelősséggel tartoztok a nyájatokért”. Ebben a hadiszban arról van szó, hogy nem csak a saját imámmal, böjtömmel, egyéb Isten-szolgálataimmal kell foglalkoznom, hanem azzal is, hogy a gyerekeimet hogyan nevelem, mennyire figyelek arra, hogy az Istenhez való közeledésük, lelki fejlődésünk átélt, Istennek tetsző dolog legyen.

A magam és a ti lelketekre is kötöm ezeket a tanításokat. Törekedjünk arra, hogy az iszlám erkölcsét képviseljük, mert ha ezt elérjük, akkor élenjáró emberekké válunk a világban és Ummah szinten is ki tudunk mozdulni abból a kátyúból, amiben most benne vagyunk. Nem kell mást tenni, mint célokat kitűzni és a rendelkezésünkre álló időt és lehetőségeket kihasználni. Allah áldjon Benneteket! 


A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink