Hiányzik a kitartás az emberekből. Gyakran beúsznak az ember életébe olyan dolgok, amik elterelik őt attól a céltól, amire annak idején teljes bizonyossággal rájött, hogy az a legméltóbb dolog, amit csak tehet. A sejk arra hivatkozott, hogy Ramadánban sokan voltunk itt, többen imádkoztunk, nem csak a kötelező imákat, hanem az önkéntes imákat is, úgy, hogy közben böjtöltünk, virrasztottunk, keveset aludtunk. Ennek ellenére csináltuk, és rákaptunk az ízére. Nem csak az imádkozásban találtuk meg az örömünket, hanem az adakozásban és a jócselekedetekben. Ramadán elmúltával azonban lecsökkent a lelkesedés.

Ez egy teljesen természetes jelenség, amiben élünk, hogy egy idő után sokaknál alábbhagy a lendület. A mai napon ennek a kezeléséről beszélt a sejk.

Egy Korán idézettel kezdte:

„Azok, akik azt mondják, hogy „Urunk Allah!”, majd egyenes utat vettek, azokra leereszkednek az angyalok.”

Ebben az idézetben az „egyenesség” szó van említve, és ez a mi témánk. Megmaradunk-e az egyenes úton. A Prófétához (béke legyen vele) jött egy ember, és azt kérte a Prófétától (béke legyen vele), hogy mondjon az iszlámból valamit, ami után senkit nem kérdezek meg, utánad. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Mond azt, hogy Allahban hiszek, majd légy egyenes.”

A másik Korán idézet:

„Légy egyenes, úgy, ahogy arra parancsot kaptál, te, és azok, akik veled együtt megbánóak!”

Ebben az ájában az egyenesség és a megbánás van összekapcsolva. A másik nagyon fontos eleme az ájának, hogy „veled együtt” Többes számban van ez az idézet.

A másik idézet, ami ide tartozik:

„És szolgáld Uradat addig, amíg el nem jön hozzád a bizonyosság!”

A bizonyosság a halállal azonos, a Korán magyarázók a tafszírekben a bizonyosságot a halállal teszik egyenlővé.

Az ember kitartásáról szólnak a fenti idézetek. Egyenesnek kéne lennünk – de hogyan valósítsuk meg? Tudatosnak kell lennünk az egyenesség keresésében.

- A sejk amit ezzel kapcsolatban elsőként kiemelt, a duának- a fohásznak - a fontossága. Az ember a fohászával megfogalmazza azt, amit szeretne. Gyakran az a bajunk, hogy meg sem fogalmazzuk azt, hogy mit szeretnénk. Élünk, de nem vizsgáljuk meg, hogy mi hiányzik az életünkben, és mit szeretnénk Allahtól. Meg kell fogalmaznunk azt, ami fontos nekünk. Az igazán fontos az lehet számunkra, ami az evilágon és a túlvilágon is fontos a számunkra – a saját feladatom. Ne akarjuk más feladatát elvégezni. Amit nekünk ad Allah, az a saját képességeinkhez, körülményeinkhez van igazítva és az evilági és a túlvilági boldogságunkhoz vezet.

„Urunk, ne térítsd le a szívünket, miután utat mutattál nekünk, és adj Tőled való kegyelmet. Te vagy az Ajándékozó.”

Volt egy fohásza a Prófétának (béke legyen vele), hogy: „Ó, Te szívek forgatója, rögzítsd a szívünket a vallásodon”. Ez egy nagyon fontos fohász, a Próféta (béke legyen vele) fohásza volt, A Próféta is (béke legyen vele) tanúsította azt, hogy a szívek forognak, megfordulhatnak. Egyszer így gondolja az ember, máskor pedig máshogy. Az embernek állandóan kontroll alatt kell hogy tartsa magát, hogy az egyenességhez képest hol tartok. Fohászkodom Allahhoz, hogy tereljen engem vissza – ellentétben a tompaságban élőkkel, akik csak élnek tudatosság nélkül, és azon fogják észrevenni magukat, hogy nagyon messzire kerültek az Egyenes Úttól.

A sejk nem mulasztotta el idézni az Al-Fatiha ájáját:

„Vezess minket az Egyenes Úton”

amit minden egyes imában, fohászként Allahhoz mondunk. Tudatosítanunk kell az imában ezeket a mondatokat, amiket a Fatiha tartalmaz.

Egy másik Korán idézet:

„Ó Urunk, bocsáss le reánk állhatatosságot, és szilárdítsd meg a lábainkat, és vigyél győzelemre minket az Isten-tagadó néppel szemben.”

Ez is egy olyan idézet, amiben előfordul a szilárdítsd szó. Szilárdítsd meg a lábunkat arra vonatkozik, hogy biztos léptekkel haladjunk. Amikor valamilyenfajta ellenállással szemben haladunk, akkor ezt a fohászt érdemes mondanunk. Állhatatosságra van szükségünk a szilárd léptekhez.

A Prófétának (béke legyen vele) volt egy beszélgetése valakivel, amit idézett a sejk. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta ennek az embernek, hogy: „Látod az embereket aranyat és ezüstöt felhalmozni, a következő szavakat adom neked kincsül: „Ó Istenem, Tehozzád fordulok, szilárdságért az ügyemben, és kérem Tőled a helyes döntéshez szükséges elszántságot, és kérlek Téged, hogy segíts meg engem azokhoz a dolgokhoz, amelyek a kegyelmedet és megbocsátásodat kiváltják, és kérem Tőled azt, hogy hálás legyek a kegyeidért, és hogy szépen szolgáljalak Téged. Fohászkodom Tehozzád egy ép szívért, és igaz nyelvért, és kérem Tőled mindennek a javát, ami Te tudsz, és menedéket kérek Nálad minden rossztól, amit Te tudsz, és bocsánatot kérek Tőled azok miatt, amiket Te tudsz. Te vagy a láthatatlan dolgok ismerője.”

Ebben a hadíszban valóban nagyon sok kincs van, és benne foglaltatik a mai témánk, az egyenesség és a szilárdság is.

A magam és mindenki lelkére kötöm, hogy tanuljunk meg fohászkodni. Tanuljuk meg, hogy lényegre törően tudjuk kérni Allahtól azt, amire valóban szükségünk van. Sokszor, sok mindenért fohászkodunk, de a Próféta (béke legyen vele) fohászai, és a Koránban lévő fohászok a legteljesebb fohászok. Ezeket igyekezzünk elsajátítani.

- Tehát az első segítségünk az Egyenes Úton való maradáshoz a fohász. A második ilyen dolog az azonnali kivitelezése annak, amit hallottunk, amire rájöttünk. A sejk itt az elméletből a gyakorlatba való átültetés problématikáját vetette fel. Ha az ember csak olvas, vagy hanganyagokat hallgat, videókat néz, akár megosztva másokkal is, és ezzel kielégíti lelki igényeit azonban cselekedet nem követi a hallottakat, látottakat, nem lép a tettek mezejére. Mit értek a tettek mezején? Van például, akik negyedévenként megtervezi, hogy mit akar elérni a következő negyedévben, és számon kéri magát minden egyes kicsi és nagy dologról. Ez egy nagyon jó, követendő példa.

Azt mondja Allah:

„Ha megtennék azt, amire szólíttatnak, az jobb lenne nekik a szilárdág tekintetében. És Tőlünk való, hatalmas jutalomban részesítenénk őket, és Egyenes Útra vezetnénk őket. Aki Allahnak és Küldöttének engedelmes, azok között lesznek, akikhez kegyesnek mutatkozott Allah, a prófétákkal, az igazakkal, a mártírokkal és a jóravalókkal. Milyen szép társaság is az ő társaságuk. Ez Allah kiváltsága, és elegendő Allah, mindent tudó.”

Kikről van szó? „Ha megtennék azt, amire szólíttattak” Ha az ember hall egy tanácsot, egy jó gondolatot, azt valósítsa meg. Nézzétek meg, hogy Allah milyen társaságot ígért! Allah kitüntetetteinek a társaságát.

- A harmadik dolog, ami szilárdságot erősíti, az, hogy az embernek legyen egy programja a Koránnal. Tervezzük meg, hogy mit fogok olvasni a Koránból, mennyit fogok olvasni naponta, amit elolvasok, hogy fogom feldolgozni (leírom, cselekedetbe öntöm stb.) Nem úgy kell tervezni, hogy ha sikerül, akkor olvasok, ha nem sikerül, akkor nem, hanem adjunk magunknak a napban egy olyan időszakot, amikor nem zavarhat senki. Mindenkinek a hajnali Korán olvasást javaslom, elsősorban azért, mert a Koránban meg van említetve a hajnali Korán olvasás, másrészt a hajnali Korán olvasásnak teljesen más az atmoszférája, mint amikor már zaj van, és különböző zavaró tényezők vannak. Hajnalban el tudsz mélyedni, tényleg együtt vagy a Koránnal.

Azt mondja Allah a Koránban, a Méhek szúrában:

„Mondd! Lebocsátotta a szent lélek (Gábriel – béke legyen vele), Uradtól, az igazság által, hogy szilárdságot adjon azoknak, akik hisznek, és útmutatásként és jó hírként a muszlimok számára.”

- A negyedik megszilárdító segítség számunkra az, hogy álljunk Allah vallása mellé, és tegyünk Allah vallásáért. A Koránban az áll:

„Hogyha győzelemre viszitek Allahot, akkor Ő is győzelemre visz benneteket, és megszilárdítja a lábatokat.”

Biztos észrevettétek már, hogy ha a dawah-val kapcsolatos tevékenységet folytattok, akkor felüdültök. Amikor Allah kegyelméből valakivel beszélgettek, felfedeztek bizonyos dolgokat az igazságból, akkor az nagyon felüdítő tud lenni. Amikor beszélsz az igazságról, amit képviselsz, és tudatosítod ezt az igazságot, és ha te tudatosítod, akkor Allah szilárdsággal ajándékoz meg. Ez egy természetes folyamat.

Azonban, azzal, ha ember azt gondolja, hogy a dawah-ra vannak külön emberek, akik azt csinálják - az iszlám nem ért egyet ezzel. Mindenkinek kell dawah-t folytatnia, mert Allah mindenkinek adott valamilyen szintű tudást, és azt a szintű tudást, amiben biztos, azt át tudja adni. Mindenkit erre buzdítok.

- A következő segítség az állhatatosság. 

„És légy állhatatos azokkal, akik Urukhoz fordulnak reggel és este, az Ő arcát akarva. És ne fordítsd el tekintetedet tőlük, hogy az evilági élet díszét kívánd.”

Az állhatatosság három dolgot érint, amikor az ember az Isten-szolgálatokat végzi, ez az engedelmességhez, önfegyelemhez szükséges állhatatosság. A másik állhatatosság ugyanúgy az önfegyelemből fakad, csak a tiltott dolgoktól való távolmaradáshoz szükséges állhatatosság. A harmadik pedig a csapásokhoz szükséges állhatatosság, hogy amikor csapások érnek minket, akkor is összeköttetésben maradjon Allahhal, és ezt a próbát is kiállja.

Ahhoz, hogy a szilárdság és az egyenesség útján maradjunk, ahhoz kitartónak kell lennünk, „kedvezőtlen időjárási körülményeket” is ki kell tudnunk állni. Ellen kell tudunk állni a csábításoknak is:

„És ne fordítsd el tekintetedet tőlük, hogy az evilági élet díszét kívánd.”

Itt nem csak a tiltott dolgokról beszélünk, hanem azokról a dolokról is, ami se nem haram (tiltott) se nem halal (megengedett), de eltereli az ember figyelmét. Teljesen kitölti a gondolatait az evilág és elfelejteti vele Allahot és a túlvilágot. Ez nagyon veszedelmes dolog, és letéríti az embert arról az Útról, ami miatt megszületett.

A Próféta (béke legyen vele) mondta, hogy „Eljönnek az állhatatosság (vagy türelem) napjai, amik olyanok lesznek, mint amikor valaki a kezével fogja a parazsat. És amikben a cselekvőnek a jutalma ötven embert tesz ki.” Kérdezték tőle, hogy milyen ötven emberről van szó. Azt válaszolta, hogy „Olyan ötven ember, mint akik ti vagytok.”  A Próféta (béke legyen vele) társai, akikhez beszélt a kiválókat képviselték. Ez a hadísz felhívja a figyelmet arra a megpróbáltatásra, amiben most vagyunk, vagy nézünk elébe. Ne gondolja az ember azt, hogy a vallásnak a követése, képviselete egy boldog nyaralás, (mint az előzőekben mondtam, hogy olvasunk róla, hallgatunk róla, és élvezzük, hogy milyen szép ez vagy az), hanem amikor az ember valamit meg is valósít abból. Ha valaki tevőlegesen tesz dolgokat, akkor mindig vannak, akik hátráltatni kívánják ebben. Ennek ellenére tegyük a dolgunkat, Allah útján.

A jó úton maradásnak nagy segítsége a jó társaság. Ha az ember hagyja magát sodródni és a vágyai kiszolgálását teszi az első helyre, akkor könnyen kerülhet olyan társaság körébe, akik nem emlékeztetik a jóra.  Például sawwal hónap hat napjának a böjtölésére nem emlékezteti egyik a másikat, akkor talán nem fogja csinálni. Vagy ha egyik testvér mondja a másiknak, hogy hozza a gyerekét el a Nur iskolába, ahol Koránt tanítanak a gyerekeknek stb. A jó cselekvésnek a forrásairól szólunk egymásnak – ez nagyon lényeges. A Koránban Allah azt mondja:

„És a barátok azon a Napon ellenségei egymásnak, kivéve az Isten-félők.”

Azok a barátok, akik nem hívták egymást a jóra, nem erősítették a másikban a küldetés tudatot, azok eleségei egymásnak, kivéve az Isten-félők, akik a jóra hívták a másikat.

Nagyon lényeges, hogy az ember tekintete a Túlvilágon legyen ezen az úton. Fontos, hogy gondoljon arra, ami a hívőket várja azon a Napon, amikor többszörös jutalomként nyilvánul meg a szilárdsága és az egyenes úton maradása.

A becsületességet nem feltétlenül jutalmazza ez a világ, de mi muszlimként tudjuk, hogy Allah figyel ránk, tudjuk, hogy amit teszünk, Allahért tesszük, ezért semmit nem érzünk feleslegesnek. Gondoljunk arra, hogy azoknak a társaságában leszünk az Ítélet Napján, és a Paradicsomban, akik hozzánk hasonlóak voltak és küldöttek ezen az úton.

Allah segítsen minket ezen az úton maradnunk, és ízleltesse meg velünk az édes küzdelmet az Ő útján, ami egy emelkedő, egy igazi emelkedő. Allah áldjon Benneteket!

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.