Az iszlám jelentése, lényege (Az iszlám alapelvei 2. rész)

ima1Miért nevezik a vallást iszlámnak?

A világ csaknem minden vallását az alapítójáról vagy arról a népről nevezték el, amelynél az kezdetben kialakult. A kereszténység elnevezése például Jézus Krisztus próféta (béke legyen vele) nevéből vezethető le, a buddhizmus alapítójáról Gauthama Buddháról, a zoroasztrizmus létrehozójáról Zoroaszterről, míg a júdeai keletkezésű júdaizmus a Júda nevű törzsről kapta nevét. Más vallásoknál is ugyanezt figyelhetjük meg.Nem így van ez azonban az iszlámban.


Ez a vallás abban a különleges helyzetben van, hogy nem egy bizonyos személyhez vagy néphez kötődik1. Az iszlám szó nem ilyen összefüggésre utal, mert nem vonatkozik egy bizonyos emberre, egy népre vagy országra. Nem emberi ész gondolta ki, és nem korlátozódik egy bizonyos közösségre. Az iszlám a világot átfogó vallás, amelynek az a célja, hogy az emberekben az iszlámra jellemző tulajdonságokat és lelki tartást alakítson ki, és továbbfejlessze azokat. Az iszlám szigorúan véve melléknév, egy speciális tartalomra utal, melyet az iszlám szó hordoz. Bárki, aki a birtokában van ennek a tulajdonságnak – bármelyik rasszhoz vagy közösséghez, akármelyik országhoz vagy néphez tartozzon is – muszlim, és aki e tulajdonságokkal írható le, az muszlim, tartozzon akár a régen voltak közé, akár a jelenkor embereihez vagy legyen akár a jövő gyermeke.

Az iszlám szó jelentése

Mindez elvezet minket a kérdéshez: mit jelent az iszlám és ki muszlim?
Ha megvizsgáljuk az arab nyelv szótárait, akkor azt fogjuk találni, hogy az iszlám szó jelentése: alávetés, odaadás, engedelmesség, vagyis „egy felsőbb parancsoló parancsainak és tiltásainak való, feltétel nélküli engedelmesség”. Nos, a mi vallásunk azért neveztetik iszlámnak, mert ez nem más, mint Isten akaratába való teljes belenyugvás, illetve a teljes odaadás és engedelmesség Istennek. Az Ő parancsai vezetnek bennünket, azoknak engedelmeskedünk ellenkezés nélkül.2


Az iszlám lényege

Köztudott, hogy a világegyetemben, amelyben élünk, szigorú rend uralkodik. Az univerzumot képező alkotórészek között tökéletes törvényszerűség van. Mindennek megvan a maga helye egy nagy tervben, amely csodálatos módon valósul meg. A Nap, a Hold, a csillagok és minden más égitest csodálatos rendszerben kapcsolódik össze. Megváltoztathatatlan törvényt követnek, és a legkisebb mértékben sem térnek el meghatározott pályájuktól. A Föld forog saját tengelye körül, s a Nap körüli keringésében a legpontosabban betartja előírt útját. Éppen így a világban a legkisebb elektrontól a hatalmas forgószelekig kivétel nélkül minden egy speciális rendszer szerveződésének engedelmeskedik. Az anyagok, az élettelen testek, a növények, az állatok is egy ellenőrzött rendszerben léteznek, s nem növekednek, s nem fogyatkoznak, csak eszerint a törvény szerint. Akárcsak maga az ember; ha figyelmesen megvizsgáljuk az emberi létet, akkor világossá válik számunkra, hogy Allah3 által szabott törvényeknek van teljes mértékben alávetve. A levegő, a víz, az élelem és a meleg iránti szükséglet pontos szabályozása az életet szervező törvény által valósul meg, mely Allahtól származik. Az ember születését, felnövekedését és életének további lefolyását egy sor biológiai törvény határozza meg. Táplálékát a természetből állandó szabályszerűségnek megfelelően szerzi be. Egész testén, a legfinomabb szövetektől a szívig és az agyig, a neki előírt törvények uralkodnak. Ezek a testrészek csak azokat a feladatokat végzik el, amit Allah elrendelt a számukra, s csak addig, míg a számukra rendelt út végére nem érnek.
Ez a hatalmas, mindent átfogó törvény, amely mindazt irányítja, amit az univerzum magában foglal a legapróbb porszemtől a világűr Tejútjáig, Istennek, a világmindenség Alkotójának és Megtartójának törvénye. Mivel tehát az egész alkotás Isten törvényének engedelmeskedik, így az egész világmindenség az iszlám vallást követi a szó legigazabb értelmében, mert az iszlám – ahogy már említettük – nem jelent mást, mint engedelmességet, a Parancsoló előírásainak követését és tiltásainak megfogadását, kételkedés és szembefordulás nélkül. A Nap, a Hold, a Föld és minden más égitest ezért „muszlim”. Éppen így a levegő, a víz, a kövek, a fák, az állatok: a világon minden „muszlim”, mert alázattal engedelmeskedik Istennek.
Még az az ember is, aki nem ismeri el az Urát, tagadja létét, jeleit, vagy mást szolgál és társítást követ el, ő is „muszlim” kell, hogy legyen, legalábbis ami testi létét illeti. Hiszen egész élete alatt – az embrióléttől a halál utáni bomlásig – izmainak minden sejtje és minden testrésze a neki előírt isteni törvényt követi. Még nyelve is – amely tudatlanságában Istent megtagadja vagy több istent imád – természetét tekintve „muszlim”. Feje, amelyet Isten helyett mások előtt hajt meg, „muszlimnak” teremtődött. Szíve, amelyben igaz tudás hiányában nem Isten iránti szeretetet és tiszteletet őriz, lényegileg „muszlim”. Testrészei Allahnak engedelmeskednek, s működésüket csak ez az isteni törvény irányítja.


Ha a fentieket megértettük, akkor nézzük meg ezt egy másik oldalról! Az ember életében két különböző aspektus érvényesül. Egyrészt – testét tekintve – teljesen engedelmeskedik az isteni törvénynek, akaratától függetlenül alá van rendelve ennek. Másrészt pedig, az embernek értelem és intellektus adatott: képes gondolkodni és véleményt alkotni, akarni vagy nem akarni, elfogadni vagy elutasítani valamit. Szabadon választhat, milyen életútra lép. Döntésére van bízva, hogy viselkedésének saját irányelveket állít-e fel, vagy elfogadja a már meglévők egyikét. Szabad akarattal rendelkezik, és saját cselekvési módot alakíthat ki magának.


Ez a két szempont egymás mellett létezik az ember életében. Az elsőben, mint minden teremtmény, ő is született „muszlim”, megváltoztathatatlanul Isten parancsainak engedelmeskedik – hiszen nincs más lehetősége. Mint minden más teremtmény ebben az univerzumban, egy kicsit sem tud e törvény körén kívül mozogni, vagy attól eltávolodni, és nem tudja semmilyen formában kijátszani azt. A másodikban azonban szabadon választhat, muszlim lesz-e vagy sem. E választás következtében két fajta ember létezik:
Van olyan ember, aki Teremtőjét elismeri és elfogadja valódi Urának, aláveti magát az Ő törvényeinek és utasításainak, és Isten által adott – a személyes és társadalmi élet irányítására – vonatkozó parancsokat követi, azaz teljesen muszlim lesz. Iszlámjában teljességet ér el, mivel tudatosan határozza el, hogy Istent abban a szférában is követi, amelyben a választás szabadsága a kezében van. Így egész élete Isten akaratának elfogadása lesz, s személyiségében nem feszül ellentét. Így annak engedi át magát, akinek már korábban engedelmeskedett és követte törvényeit – akár akaratán kívül is –, most pedig szándékosan és akarattal fordul engedelmesen Urához. Most tudása is igazolja azt a felismerést, hogy Allah a Teremtője, létrehozója, Aki a tudás és a tanulás képességével látta el. Értelme és belátása arról győzi meg, hogy ne szolgáljon mást, csak Allahot, Aki az értelmet és a gondolkodás képességét adta neki. Tudatosan is annak veti alá magát, Akinek tudat alatt mindig is engedelmeskedett. Akaratlagosan is ahhoz az Úrhoz fordul engedelmességgel, Akinek akaratán kívül már engedelmeskednie kellett. Tudása hamisítatlan, mert Teremtőjét ismerte el, Aki őt a tanulás és tudás képességével ellátta. Összhangba került felismerése és döntése, mert joggal, arra határozta el magát, hogy annak engedelmeskedjen, Aki gondolkodási- és ítélőképességet adott neki. Nyelve is igaz, mert meggyőződéssel fejezi ki a hitet abban, Aki megáldotta a beszédképességgel. Egész élete mintha csak maga az Igazság lenne, mivel Allah törvényét követi, melyből csak a java származhat. Szoros kapcsolat és összhang van közte és a többi teremtmény között, mert ő is azt szolgálja, Akit az egész univerzum szolgál. Az ilyen ember Isten helytartója a földön. Az egész világ érte, s ő Istenért létezik.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink