Mohamed próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) Allah utolsó küldötte, akinek angyal útján kinyilatkoztatták a Koránt, az iszlám szent könyvét. Mekkában született 570 körül, negyvenévesen kapta az első kinyilatkoztatást, és 632-ben halt meg Medinában. Mi, muszlimok az ő életét tekintjük követendő példának. Ezen az oldalon a közösségünk tízrészes életrajzából foglaljuk össze az életét.
Mohamed próféta Allah küldötte és a próféták sorának lezárója. A Korán így nevezi: „Allah Küldötte és a próféták pecsétje” (A szövetségesek 33:40). Utána nem jön több próféta, és az iszlám üzenete az egész emberiségnek szól.
Már a küldetése előtt al-amínnak, megbízhatónak hívta a népe, mert igazmondó és becsületes volt. Könyörületes volt a szegényekkel, az özvegyekkel és az árvákkal. A Korán szerint „Allah Küldöttében szép példakép van számotokra” (A szövetségesek 33:21). Ezért a szavait, a tetteit és a jóváhagyásait, vagyis a szunnát, a Korán mellett követjük. A Prófétának ezek a tanításai a hadíszokban maradtak ránk.
Mekkában született 570 körül, az Elefánt évében, a Kurajs törzsben. Családfája Ábrahám fiáig, Izmaelig vezethető vissza. Árvaként nőtt fel: apja, Abdullah a születése előtt meghalt, anyja, Amina hatéves korában. Nagyapja, majd nagybátyja, Abu Tálib nevelte.
Fiatalon pásztor volt, később kereskedő. Huszonöt évesen egy gazdag özvegy, Khadídzsa üzleti ügyeit vezette, aki a becsületessége miatt feleségül ment hozzá. Nem tanult meg írni és olvasni, és a korábbi szent iratokat sem ismerte. A Korán erről így szól: „És nem recitáltál előtte (a Korán előtt) egyetlen Írást sem, és nem [is] írtad azt a jobboddal” (A pók 29:48). A bálványimádásban soha nem vett részt, a Hira-barlangba vonult elmélkedni.
A sugallat igaz álmokkal kezdődött. 610-ben, negyvenéves korában a Hira-barlangban megjelent előtte Gábriel angyal, és azt mondta: „Olvass!” A Próféta azt felelte: „Nem tudok olvasni.” Harmadszorra hangzottak el az első versek: „Olvass az Urad nevével [kezdve], aki teremtett! Vérrögből teremtette az embert.” (A vérrög 96:1–2) Remegve tért haza Khadídzsához, aki megnyugtatta, és elsőként hitt neki (al-Buhári, Muszlim).
Három évig csak a családjának és a barátainak hirdette az üzenetet, utána nyilvánosan. Az első hívei között volt Khadídzsa, Abu Bakr, Ali és Zeid, később főként a szegények és a rabszolgák. A város előkelői a kereskedelmi és hatalmi érdeküket féltették, ezért üldözni kezdték az új vallás követőit: sokakat megkínoztak, megöltek. Sokan Abesszíniába menekültek, egy igazságos keresztény királyhoz.
Mekkában az utolsó években gazdasági blokád alá helyezték a Próféta nemzetségét. Ebben az időben vesztette el Khadídzsát és Abu Tálibot. 622-ben merényletet terveztek ellene, ezért Medinába vándorolt ki, ahol befogadták. Ez a hidzsra, a muszlim időszámítás kezdete.
Medinában első dolga a mecset felépítése volt, amely egyszerre volt imahely, iskola és bíróság. Testvérséget hirdetett a kivándorlók és a helyi befogadók között. A medinai alkotmány rögzítette a város zsidó és más törzseinek jogait és közös védelmét. A zsidó törzsek később megszegték az egyezséget, és ezért elhagyták Arábiát.
A mekkai Kurajs törzs és szövetségesei többször megtámadták Medinát. Összesen 27 kisebb-nagyobb ütközetre került sor, a Próféta kilencben volt jelen személyesen. 628-ban tízéves fegyverszünetet kötött a mekkaiakkal. A béke idején levélben hívta az iszlámra a bizánci, a perzsa és az egyiptomi uralkodót is.
A fegyverszünet két éve alatt többen vették fel az iszlámot, mint az előző húsz évben. A Próféta a Korán tanítását követte: „Nincs kényszer a Vallásban!” (A tehén 2:256) A kurajsiak megszegték a szerződést, ezért a Próféta 630-ban sereg élén, harc nélkül vonult be Mekkába. Általános közkegyelmet hirdetett, és nagylelkűen bánt azokkal is, akik nyolc évvel korábban elűzték. A Kábából eltávolította a bálványokat, és újra az egyistenhit helyévé tette.
632-ben a társaival elvégezte a zarándoklatot, és Arafat völgyében több mint százezer ember előtt beszédet tartott (Ibn Mádzsa). Eltörölte a vérbosszút és a kamatot, a Koránhoz való ragaszkodásra intett, és kimondta: „Féljétek Allahot a nőkkel kapcsolatban!” Ekkor nyilatkoztatta ki Allah: „A mai napon befejezetté tettem számotokra a vallásotokat, és kiteljesítettem rátok a kegyemet” (Az asztal 5:3).
A Próféta huszonöt évig egyetlen feleséggel, Khadídzsával élt boldog házasságban, hat gyermekük született. Amíg Khadídzsa élt, nem vett el más nőt, és halála évét a Szomorúság Évének nevezte. Később is így beszélt róla: „Ő vigasztalt, amikor mindenki elutasított, hitt nekem, amikor senki sem hitt.” Khadídzsa halála után többször megnősült. Egy kivételével mindegyik asszony, akit elvett, özvegy vagy elvált volt.
A betegsége idején a hitvesei ápolták, és ő engedélyt kért tőlük, hogy Áisánál maradhasson. A búcsúbeszédben külön szólt a nőkről: „Féljétek Allahot a nőkkel kapcsolatban!” A Korán, amelyet hirdetett, kiállt a nők jogai, az árvák és a szegények mellett, és tiltotta a lánycsecsemők megölését.
Mohamed próféta ember volt, akit Allah küldöttének választott. Mi nem őt imádjuk, hanem egyedül Allahot. Amikor 632-ben, hatvanhárom évesen meghalt, Abu Bakr ezt mondta a megrendült embereknek: „Aki Mohamedet imádja, akkor ő meghalt. De aki Allahot imádja, akkor Ő él és soha nem hal meg.”
A nevét áldáskéréssel mondjuk: „Allah áldása és békéje legyen vele.” Ez fohász érte, nem imádat. A tiszteletünket az mutatja, hogy követjük a példáját és tanításait: őszinteségét, irgalmát és állhatatosságát.
Az életrajz tíz részben, időrendben olvasható:
Ha kérdésed van a Prófétáról vagy az iszlámról, gyere el a Budapest Mecsetbe: 1119 Budapest, Fehérvári út 41. Előtte hívj minket: +36 1 208 4040, este 18 óráig.
Isten utolsó prófétája, Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) az Arab-félsziget közepén fekvő, kopár hegyekkel körülvett kisvárosban, Mekkában született i.sz. 570 körül, egy hétfői napon, abban az évben, melyet az arabok az Elefánt éveként ismertek. Ebben az évben kísérelte meg – sikertelenül – Abraha abesszin kormányzó az Ábrahám
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) egyszerű ember volt, nemzettsége körében mégis közkedvelt és tisztelettel övezett személynek számított megbízhatósága, őszintesége és bölcsessége miatt. Könyörületes volt a szegényekkel, özvegyekkel és árvákkal, és osztozott a szenvedésükben azzal, hogy segítette őket. Népe már küldetése előtt is az „al-amín” nevet adta neki,
Khadidzsát annyira megragadta Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) becsületes és vonzó egyénisége, hogy felajánlotta, hogy feleségül megy hozzá, amit Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) elfogadott. A korkülönbség ellenére 25 évig boldog házasságban éltek és hat gyermekük született. Khadidzsa erős akaratú, nemes jellemű, eszes nő
Al-Bukári és Muszlim azt jegyezte le, hogy Áisa Allah Küldöttének (Allah áldása és békéje legyen vele) felesége azt mondta: „Az első dolog, amivel a sugallat kezdődött a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) esetében, az az ’igaz álomlátása’ (ru’jjah szádika) volt. Bármit álmodott a Próféta, az bekövetkezett (olyan világosan),
Amikor Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) Allah útjára hívta az embereket, nem sok ember hallgatott a hívására. Az elsők között volt Khadídzsa, Abu Bakr, Ali és Zeid. Amikor küldetésében (dáwa: hívás az iszlámra) megerősödött olyannyira, hogy nyilvánosan hirdette a vallást, több követője lett, de ugyanakkor sok ellenállással
A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) első feladatának a mecset felépítését, illetve a testvériesség kihirdetését tűzte ki a kivándorlók (muhádzsirún) és a támogatók (anszár) között. A medinai mecset azonban nem csupán az istentiszteletnek adott helyet, hanem számos társadalmi funkciót is betöltött. Egyszerre volt a vallási oktatás, a bíráskodás,
Az iszlám a békeidőben hihetetlenül gyorsan elterjedt, hiszen az alatt a két év alatt több muszlim lett, mint az azt megelőző húsz évben. A kurajsiak szerződésszegését követően így Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) i.sz. 630-ban már egy hatalmas sereg élén, harc nélkül vonult be – méltóságteljesen, de
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) a Hidzsra utáni tizedik évében (i.sz. 632-ben) társaival teljesítette a haddzsot (a zarándoklatot). Ekkor jött le a következő Korán-idézet: „Ezen a napon teljessé tettem vallásotokat, és kiteljesítettem kegyemet irántatok, és kiválasztottam számotokra vallásul az iszlámot.” (Korán 5: 3).
Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) a búcsúzarándoklat végeztével hazatért Medinába, és néhány hónap múlva megbetegedett. Hirtelen múlni nem akaró, heves fejfájásrohamok törtek rá. Áisa (Allah legyen elégedett vele) úgy emlékezett, egyszer maga is éppen egy erős migrénnel kínlódott, s a szobájában pihent. „Jaj, a fejem!” – nyöszörögte,
A Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) halála utáni megrázkódtatás volt talán az egyik legsúlyosabb válság, amellyel a muszlimoknak történelmük során meg kellett birkózniuk. De – ahogy akkoriban – Abu Bakr mondta: „Aki Mohamedet imádja, akkor ő meghalt. De aki Allahot imádja, akkor Ő él és soha nem
Budapest
2026. november 11., szerda