Menu

Az elrendelés

Az emberiség egyik legfogósabb kérdése, hogy ha Istennek van akarata, és a mi létünk az Ő akaratától függ, akkor vajon egyáltalán mit számít a mi akaratunk? Vagyis beszélhetünk-e egyáltalán szabad akaratról vagy sem. Az iszlám tanításának fontos része az elrendelés és az akarat szabadsága, nem véletlenül hallhatjuk a muszlimoktól oly gyakran: In sa Allah... vagyis Ha Allah akarja. Lássuk hát mit tanít a szabad akaratról és az elrendelésről az iszlám.

 

Mi muszlimok hiszünk az elrendelésben, ami Isten Tudásában, az Ő Írásában, az Ő Akaratában és Teremtésében nyilvánul meg. Az elrendelésről négy fontos hittétel szól:


1. Isten Tudása mindenre kiterjed. Tudja azt, ami volt, ami van és ami lesz. Isten már a Világ megteremtése előtt tudta, minden gondolatunkat, cselekedetünket, ami a múltban, most, vagy majdan történni fog velünk. Már akkor számon tartott minden leendő falevelet, apró homokszemet. Ez a Tudás Isten állandó tulajdonsága, ami sem nem gyarapszik - hiszen ez azt feltételezné, hogy korábban tudatlan lett volna valamiben -, se nem csökken, hiszen Isten nem felejt. Az Ő Tudása tökéletes, állandó és mindenre kiterjed.


2. Hitünk szerint Isten a "jól őrzött Táblán" lejegyezte mindazt, ami a Feltámadás Napjáig létezni és történni fog. A Koránban Isten így szól erről:

"Nála vannak a rejtett dolgok kulcsai. Rajta kívül senki nem tudja azokat. Ő tudja, mi van a szárazföldön és a tengerben. Még egy levél sem hullik le anélkül, hogy Ő ne tudna róla. És nincs egy mag sem a föld homályában, és nincs semmi, ami nedves, és semmi, ami száraz, hogy ne lenne [följegyezve] egy nyilvánvaló Írásban." (A jószágok 6:59)

3. Hiszünk abban, hogy minden ami az egekben és a földön van és történik Isten akarata szerint van. Minden létrejöhet vagy megtörténhet amit Isten akar, viszont semmi sem jöhet létre vagy történhet meg, amit Isten nem akar.


4. Hitünk szerint Isten teremtett mindent. A Koránban Isten így szól erről:


"Minden dolog Teremtője, és Ő a Megőrzője és az Elrendezője minden dolognak. Az Övé az egek és a föld [kincstárának] Kulcsai." (A seregek 39:62)

Az elrendelés fenti hittételeinek hallatán sok emberben felmerül a kérdés, hogy akkor miben nyilvánul meg az ember saját akarata? Csak akaratlan bábok lennénk csupán, vagy az ember akaratának semmire sem lenne hatása, vagy ezek szerint semmit sem érdemes tennünk, hiszen minden úgyis úgy lesz, ahogy az már feljegyeztetett?
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre megválaszolhassunk, meg kell értenünk, hogy életünkben valóban vannak olyan dolgok, amelyeket nem választhatjuk. Az Isteni Elrendelésben meghatározott sorsot még születésünk (sőt teremtésünk) előtt megkapjuk. Már ekkor meghatározódik életünk számos próbatétele, és körülménye, hogy férfiak vagy nők, egészségesek, vagy éppen betegek, szépek vagy kevésbé szépek, nyugodtak vagy temperamentumosak leszünk-e. Isten dönti el, hogy milyen családba, milyen körülmények közé kerülünk. Ezek mind Isten által meghatározott dolgok, amelyeken nem tudunk változtatni, és amelyekért Isten nem is von felelősségre senkit sem. Ezek mellet az eleve elrendelt körülmények és történések mellet azonban az életben számos olyan döntési lehetőség áll előttünk, amelyekben Isten az embereknek szabad akaratot adott. Választási lehetőséget, és képességet is a választásra. Ahogy Isten a Koránban mondja:

"Bizony Mi teremtettük az embert [a férfi és a nő] vegyült magvából, abból a célból, hogy próbára tegyük, ezért hallóvá és látóvá tettük őt. Bizony Mi megismertettük vele az utat: vagy hálás, vagy pedig hálátlan lesz." (Az ember 76:2-3)

Aki Istentől kapott képességeit használva, a Hozzá vezető utat keresi, annak útját Isten megkönnyíti. Segíti őt abban, hogy az Ő fényében járva minél több jót tehessen, minél közelebb juthasson Felé. Aki azonban eltaszítja magától Isten útmutatását és Tőle elfordulva más utakat keres, annak Isten megkönnyíti a tévelygés útjait, az ember saját akarata szerint. Ahogy a Koránban áll:

"Bizony a ti igyekezetetek (tetteitek) különfélék (jók és rosszak). Ami pedig az adakozót és az istenfélőt illeti, aki igaznak tartja a tanúságtételt, bizony annak meg fogjuk könnyíteni a jócselekedethez [vezető útját]. Ám, aki fösvény és [úgy véli,] nincs szüksége [Allahra], s meghazudtolja a tanúságtételt, nos, annak meg fogjuk könnyíteni a rosszcselekedethez [vezető útját]."
(Az éj 92:4-10)

A fenti idézetek is bizonyítják, hogy Isten mindazokban a dolgokban, amelyek alapján a túlvilágon tetteink és szándékaink elbírálás alá fognak kerülni, szabad akaratot adott számunkra. Az ember a saját választása szerint vezettetik az útján. Ha ez nem így lenne, akkor értelmüket vesztenék a Kinyilatkoztatások, a Küldöttek munkálkodása, ahogy Isten parancsa szerint jóra hívták az embereket, vagy eltiltottak minket a rossztól. Isten evilági próbatételeinek éppen az ad jelentőséget és értelmet, hogy választási lehetőségünk és képességünk van eldönteni, hogyan viszonyulunk az Isten által számunkra elrendelt kihívásokra. Ha ez nem így lenne, akkor akaratunk és tehetségünk számára a helyes út választása, és a rossz elvetése teljesíthetetlen feladat lenne. A Korán azonban azt mondja erről:

"Allah nem terhel senkit sem [súlyosabb teherrel], mint amire képes." (A tehén 2:286)

Isten tehetséget adott az embernek ahhoz, hogy mérlegelje a választási lehetőségeit, és szabad akaratot ahhoz, hogy saját akarata szerint döntsön. Rajtunk áll, hogy milyen utat választunk, Isten törvényeinek engedelmeskedünk, avagy ellenszegülünk neki. Ebben áll az evilági próbatételünk. Szabad döntésünk van a jó követésében vagy elhagyásában. E szabad választásunk alapján meghozott döntéseink gyümölcsei határozzák meg halálunk utáni sorsunk. Isten saját szándékainkat és választott tetteinket jutalmazza vagy bünteti.

"[Esküszöm] a Napra és annak fényére, a Holdra, amint követi azt (a Napot), ... a lélekre (az emberre), és arra, aki arányossá formálta, és megmutatta neki a bűnét és az istenfélelmét (a küldöttek által): valóban, diadalt aratott az, aki megtisztította (lelkét). S bizony kudarcot vallott az, aki beszennyezte azt."

(A nap 9:11-10)

Sokan úgy gondolják, hogy az, aki szépséget, jómódot, egészséget kap Istentől, annak kevesebb, vagy kisebb a próbatétele, mint annak, aki szegény, beteg vagy kevésbé szép. Nagyon fontos azonban megértenünk, hogy mind a kellemes mind a kellemetlen körülményeket és történéseket próbaként kapjuk. Isten mindenek felett igazságos, és csak Ő tudja a megmérettetésünk mértékét. Lehet, hogy az, akinek mindene megvan, éppen e miatt nem értékeli annyira Isten adományait, elfeledkezik azokról, akik nem részesülhettek ennyi kegyben, és ezáltal messzebb kerül Istentől, mint az, aki betegségében vagy szegénységében jobban észre tudja venni azokat az adományokat, amiben Isten részesíti, jobban át tudja érezni embertársai szenvedését, nélkülözését.


Ezek után felmerülhet még az a kérdés, hogy hogyan érvényesülhet Isten elrendelése mellett az ember szabad akarata?


Mint már az előzőekben is írtuk Isten tudása változatlan és mindenre kiterjed. Ő már a Teremtés előtt tudta, hogy mi fog történni, hogy fogunk majdan reagálni egy-egy próbatételre. Ezek a jövőbeli, bekövetkező tetteink már akkor feljegyeztettek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy döntéseinket nem saját akaratunk szerint hoznánk meg, hanem azt jelzik, hogy Istennek az Ő hatalmas Tudásában már a Teremtés előtt tudomása volt a mi leendő szándékunkról, cselekedetünkről. Így bár tetteinkben beteljesedik az Írás, mégis ezeket a tetteket saját akaratunk alapján tesszük meg. Rajtunk áll, hogy hogyan formáljuk életünket, mennyiben élünk az iszlám szerint.
Isten akaratát a jóra való hívását, a rossztól való intését a Kinyilatkoztatásaiban is az emberek tudtára adta, hogy saját akaratuk szerint kövessék azt. Így szól erről a Koránban:

"Ez (a Korán) csupán óva intés a teremtmények számára. Azoknak, akik közületek az Egyenes Úton akarnak járni. Ám ti nem akarhattok csak [akkor], ha Allah, a teremtmények Ura akarja."

(Az összegöngyölítés 81:27-29)

Az idézet utolsó sorában is olvashatjuk, hogy bár az ember szabad akarattal rendelkezik, de természetesen Isten akarata mindenek felett van, mivel az emberi akarat és minden ami létezik és történik Isten akarata szerint van. Isten azonban mindenek felett Igazságos, Bölcs, Irgalmas és Könyörületes. Nem akar olyat, ami nem jogszerűen illet meg minket, vagy kárunkra lenne Istenszolgálatunkban.
Az evilági életünk próbatétel, Isten próbatétele, hogy teremtésünk céljának, Isten akaratának megfelelően élünk-e, vagy szembeszegülünk azzal. Ennek megmérettetésére Isten próbára tesz minket életünk során számtalan nehézséggel vagy éppen könnyebbséggel. Döntési helyzetek elé állít bennünket, amelyekben saját akaratunk szerint kell helytállnunk, és ahogy azt már említettük, ezekért majdan felelnünk kell Isten előtt.

"Azok, akik hívők lettek, és jámbor tetteket cselekedtek, ők a legjobb teremtmények. Jutalmuk az Uruknál az Édenkert lesz, mely alatt folyók folynak, és örökké ott lesznek... "
(A nyilvánvaló bizonyíték 98:7-8)

(Ez az írás a Fedezd fel az Iszlámot! című könyv részlete, amit az Iszlám Egyház Fordító Iroda adott ki.)

Az Elrendelés témáról itt olvashattok további cikket az oldalon

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Tudtad? Facebook album

Elérhetőségeink