Menu

Az Iszlám a nők szemszögéből

És jelei közé tartozik az, hogy porból teremtett benneteket. Aztán íme, emberek lettetek, akik szétszóródtatok a Földön. És jelei közé tartozik az, hogy saját magatokból feleséget teremtett nektek, hogy velük lakozzatok. És szeretetet és irgalmat rendelt el köztetek. Bizony, jelek vannak ebben azok számára, akik elgondolkodnak. (A bizánciak 30:20-21)


Mint ahogy a fenti Korán idézet is mondja, Allah megteremtette a férfit, és a férfiből megteremtette a nőt, hogy párja legyen. Kettőjük között pedig irgalmat és szeretetet rendelt el. Erre a szeretetre tanít minket az iszlám házastársainkkal kapcsolatban.
Egy ember egyszer megkérdezte a Prófétát (béke legyen vele), hogy kit kell legjobban tisztelnie. A Próféta (béke legyen vele) azt felelte: „Az édesanyádat.” „És kit kell utána?” – kérdezte az ember. A Próféta (béke legyen vele) azt felelte: „Az édesanyádat”. És ki következik utána – kérdezte a férfi. A Próféta (béke legyen vele) azt felelte: „Az édesanyád”. „És ki a következő?” – kérdezte a férfi. A Próféta (béke legyen vele) azt válaszolta: „Az édesapád.” (Bukhari és Muszlim)
Erre a tiszteletre tanít minket az iszlám édesanyáinkkal kapcsolatban.
Ennek ellenére sajnos egyre több helyen hallhatunk, olvashatunk arról, hogy az Iszlám hátrányos helyzetbe helyezi a nőket a férfiakkal szemben. Ennek igazolására az életből hoznak fel negatív példákat, vagy környezetükből kiragadott Korán idézetekkel próbálják alátámasztani véleményüket. Sokan nem értik, hogy egy nőnek miért előnyös, ha elfedi magát, miért jó, ha Isten teremtette természetének megfelelően él és viselkedik.
Mai korunkban sajnálatos módon egyre inkább azt tartják a nők elismerésének, ha egyenlőséget állítanak fel a férfiak és a nők között. Nem veszik figyelembe a női illetve a férfi nem sajátosságait. Pedig Isten nővé és férfivá teremtett bennünket, különböző természettel és ennek megfelelően különböző feladatokkal látott el minket. Az iszlám éppen ezért a nőt és a férfit egyenrangúnak, de nem egyformának tekinti.
Ez a különbségtétel egyrészt a női és a férfi test fizikumából is adódik, hiszen melyik férfi lenne képes egy gyermeket kihordani a nem létező méhében, vagy melyik férfi tudna gyermeket szoptatni? Más a férfiak és a nők teherbírása, és általában testi ereje is. Másrészt különböző a nők és a férfiak lelki igénye is. A nők általában érzékenyebbek, ösztönösen, szívükre hallgatva cselekszenek, a férfiak viszont jóval több pszichikai megterhelést képesek elviselni és inkább eszükre támaszkodnak döntési helyzetekben.
Ezek, és a nemek közötti más különbözőségek indokolják, hogy mind a nőknek mind pedig a férfiaknak megvannak a családon és a társadalmon belül meghatározott, nemükre jellemző feladatai. Egyik nem sem lehet meg a másik nélkül, mindkettő létére, munkájára egyformán szükségünk van. Így nem egyenlőségről, hanem egyenjogúságról beszélhetünk. Hiszen hogy mondhatnánk el a nőről, hogy a férfivel egyenjogú tagja a társadalomnak, ha nem saját természetének megfelelő, hanem egy férfi feladatait kell ellátnia, különösen ha saját nemének kötelességei mellett kell azokat elvégeznie. Emiatt sokkal több nehézséget kell elviselnie, hiszen nem adottságaihoz illő dolgok ezek, így jóval nagyobb tehertételt jelentenek számára. Isten így szól a férfiak és a nők vallási engedelmességéről a Koránban:

Bizony a muszlim férfiak és a muszlim nők, a hívő férfiak és a hívő nők, az engedelmes férfiak és az engedelmes nők, az igazmondó férfiak és igazmondó nők, a türelmes férfiak és türelmes nők, az alázatos férfiak és az alázatos nők, az adakozó férfiak és az adakozó nők, a böjtölő férfiak és a böjtölő nők, a szemérmes férfiak és a szemérmes nők, azok a férfiak és nők, akik gyakorta megemlékeznek Allahról, azok számára Allah megbocsátást és hatalmas fizetséget készített elő. (A szövetségesek 33:35)

Ebből a Korán idézetből is láthatjuk, hogy Isten egyformán elvárja a nőktől is és a férfiaktól is vallásunk gyakorlását. Nem tesz különbséget köztünk a vallás dolgaiban. Mind két nemnek előírja az Isten akaratának való átadást, az igazmondást, az állhatatosságot, szerénységet, a böjtölést, az adakozást, a szemérmességet, Istenről való megemlékezést. Aki azonban elolvassa a Koránt, az láthatja, hogy Isten mindezt a nemek adottságai szerint várja el tőlünk. Vannak feladatok, amik természetünkből adódóan mások. Isten ezt világosan a tudtunkra adja.
A Koránban található egy rész, amit sokan annak igazolására hoznak fel, hogy vallásunk elnyomja a női nemet.

Az asszonyokat ugyan az a jog szerinti bánásmód illeti meg (férjük részéről) mint amivel ők tartoznak férjüknek. A férfiak azonban egy fokkal felettük állnak. (A tehén 2:228)

Azonban más helyen erre vonatkozóan Isten így folytatja:

A férfiak fölötte állnak a nőknek, mivel Allah előnyben részesített egyeseket közülük másokkal szemben, s amiatt, amit javaikból a nőkre költenek. (A nők 4:34)


E két Korán idézet tükrében szeretnénk elmagyarázni a muszlim családon belül a nő és a férfi viszonyát, és helyesbíteni néhány téves elképzelést az iszlám tanításairól.
Mint már előzőkben részleteztük, a nőknek és a férfiaknak különböző természetük és ebből adódóan különböző feladataik vannak. Isten általában a férfiakat erősebb fizikummal, és a lelki sérülésekkel szemben is nagyobb állhatatossággal látta el. Ennek megfelelően a férfi vállára nagyobb terheket és felelősséget is rakott. Az iszlám tanításai szerint a férfi az, akinek a kötelessége, hogy ellássa családját, biztosítsa annak jólétét, mind lelki mind pedig fizikai védelmet nyújtson számukra. Ha a családban valaki helytelenül cselekszik – legyen az akár a gyermeke, akár a felesége, akár az ellátása alatt lévő testvére, vagy más személy – annak viselkedése a férfi becsületén ejt csorbát, hiszen ő az, aki a családot képviseli az emberek előtt. Azonban mint családfő, nem csak az emberek előtt, hanem elsősorban Isten előtt felelős a családjáért. Allah az Utolsó Napon számon fogja majd kérni a férfit, hogy megtett-e mindent azért, hogy a család tagjai Istennek tetsző életet éljenek. Így bár a férfi Istentől eredő természete, teherbírása miatt megkapta a családfői szerepet, ezzel együtt azonban számos feladat és a ezekkel járó felelősség hárul rá. Ebben áll a férfiak feljebbvalósága a nőknél.
Ugyanakkor a női nemnek is megvan a maga elsőbbsége, hiszen Allah Küldötte (béke legyen vele) – mint már az előzőekben írtuk – háromszor előrébb helyezte az édesanya tiszteletét az édesapáénál. A Korán pedig így beszél erről:

Meghagytuk az embereknek a szüleivel kapcsolatban – hiszen édesanyja kínos-keservesen hordozta őt, s az elválasztásig két év telt el – hogy légy hálás Nekem és légy hálás a szüleidnek! Hozzám jut el végül minden. (Lukmán 31:14)

A férfinak kötelessége tehát ellátni a családját és megteremtetni mindent ahhoz, hogy biztosítsa hétköznapi megélhetésüket. Ezzel szemben a muszlim nőnek egész másfajta feladatai vannak. Mi nők természetünkből adódóan gyengédebbek vagyunk, alkalmasabbak az otthon megteremtésére, a gyermekek gondozására. Napjainkban sajnos ezeket az értékeinket – Istentől eredő jellemvonásainkat – ritkán becsülik meg, és lenézik azokat az asszonyokat, akik otthon maradnak, mert családjuknak az otthon melegét, és békéjét kívánják megteremteni. Azonban elég ha csak közvetlen ismerőseink között szétnézünk. Sajnos szinte mindenki ismer olyan embereket, akik csonka családban élnek. Családok hullanak szét, gyermekek nőnek fel apa vagy anya hiányban, idősek kerülnek méltatlan, elhagyatott helyzetbe, csak mert a nők eredeti feladatkörét lenézik, és nem gyakorolják azt kellőképpen. A nőknek a család életében legalább annyira fontos szerepe van, mint a férfiaknak. Hiszen a családnak nem csak biztonságra és anyagi javakra van szüksége, hanem a békére, az otthon meghittségére is – aminek megteremtése a nők feladata. Egy nő nem akkor lesz a férfival egyenrangú tagja a társadalomnak, ha munkahelyéről napi nyolc óra munka után hazasietve otthon folytatja a fáradozást, és próbálja behozni a lemaradásait mind a háztartással mind pedig gyermekeivel, házastársával, szüleivel szemben. Sokszor láthatunk fáradt nőket, akik képtelenek utolérni magukat, és mindezeknek a feladatoknak megfelelni. Nem egyszer előfordul, hogy sem munkahelyükön nem tudnak helytállni a gyermekeik miatt, sem gyermekeiknél nem tudnak helytállni a munkahelyük miatt. Ez aztán kihat a család életére, ezen belül pedig az egészséges gyermeki fejlődésre is. E miatt a visszájára fordított szemlélet miatt a gyermekek a sokszor úgy érzik, hogy a munka, a pénzért való verseny előrébb való a családnál. Napjainkban sajnos egyre szélesebb körben tapasztalhatjuk ezeket a problémákat. Egyre kevesebb az olyan család, ahol a gyermeket az iskola után figyelmes anya és gőzölgő ebéd várja, a férjet pedig vidám, kedves feleség fogadja mikor hazatér munkájából. Pedig ezek fontos dolgok, amelyeket nem szabad lebecsülnünk.
Sokakban felmerül azonban a kérdés, hogy vajon akkor a házasság után a nőre csak a háztartás, a gyermeknevelés, a feleségszerep vár? Természetesen nem, sőt éppen ellenkezőleg. Azzal, hogy csak saját feladatait kell ellátnia jóval több ideje jut saját magára. Jelentős stressz alól mentesül, sok teher kerül le a válláról, így nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz az élete, mint azoknak a nőtársainak, akik az otthoni teendőik mellett még egy nyolcórás munkát is felvállalnak. Az otthon maradó nőknek jóval több ideje jut olvasásra, tanulásra, sportolásra, saját igényeik ellátására.
Az iszlám természetesen nem tiltja, hogy a nő – ha ez a vágya, és szeretné hivatását gyakorolni – munkát vállalhasson, amennyiben erkölcsös, biztonságos, és a nő adottságainak megfelelő munkakörről van szó. Ez azonban nem mehet Istentől elrendelt feladatainak rovására. Isten a nőkre elsősorban a család gondozásának szerepét ruházta, ez felel meg természetének, és erre van szüksége családjának és a társadalomnak is. Ha mégis úgy érzi, hogy e feladatok ellátása után van annyi szabadideje, hogy mellette munkát vállalhat, akkor megteheti. Ezt azonban meg kell beszélnie a családdal, mérlegelniük kell, hogy mi a legjobb mind a nő mind pedig a család számára. Ha viszont úgy döntenek, hogy a leendő munka terhét elbírja, és a család sem látja annak kárát, akkor az ebből befolyt teljes jövedelem a nőt illeti meg. Ez természetes, hiszen a munkát a saját feladatkörén felül teljesítette, így a fizetés is csak őt illeti meg. Ezzel az összeggel aztán úgy gazdálkodik, ahogy akarja, ha úgy hozza kedve, az egészet saját luxuscikkeire költheti. Ebből is látszik, hogy a férfi nem kötelezheti a nőt, hogy otthoni feladatai mellett munkába álljon. A család anyagi jólétének biztosítása kizárólag a férfi feladata.
A feleség anyagi függetlensége más szempontból is fontos szerepet tölt be. Manapság sajnos egyre többször láthatjuk, hogy a házasságokon belül a kapcsolat megromlása miatt a nő számára méltatlan körülmények alakulnak ki. Általános probléma, hogy a nők anyagi függőségbe kerülnek férjeiktől, és képtelenek kilépni egy számukra rossz, sokszor elviselhetetlen kapcsolatból, mert nincs hova menekülniük belőle. Az iszlám alapelvei ilyen helyzetekben is segítséget adnak a nők számára. Sokszor mondogatják viccesen az emberek, hogy az iszlám többségű országokban a nőket „eladják”. Ennek az elferdített állításnak az a valóságalapja, hogy hitünk szerint a házasság feltételei közé tartozik a mennyasszony számára adott hozomány. Ez lehet pénz, de lehetnek más anyagi javak is, amit a leendő feleség állapít meg. A házasságkötés után ez kizárólag a nő tulajdona marad, egy esetleges válás esetén is csak őt illeti meg. Ezzel biztosíthatja maga számára az anyagi biztonságot. Az iszlám elvei szerint a házasságkötéskor egy szerződést írnak, amiben a nő megadhatja feltételeit, és kikötheti, hogy egy esetleges válás esetén milyen kártérítést köteles adni neki a férje. Az iszlám ezzel is a nők jogait védi.
Ha a válás akkor történik, mikor a nő terhes vagy szoptat, akkor a volt férjnek ennek idejére kötelessége gondoskodni mind a nőről mind pedig a gyermekről, még akkor is, ha ezt utána a szerződésben meghatározott kártérítés követi.
A házasság megkötésének másik feltétele, hogy a nő érdekeit egy gondviselő segítse. Ez lehet vagy az apa, vagy más, a nő által választott közelálló rokon vagy ismerős is. Ez a gondviselő a házasságkötés után is felelősséggel tartozik gyámoltja iránt, és segítenie, képviselnie kell az érdekeit, ha esetleg a problémái, nehézségei lennének.
A hitünket támadók sokszor a többnejűséget választják a női elnyomás példájának. Isten azonban nem hoz méltatlan törvényeket.
A többnejűség már a Próféta (béke legyen vele) eljövetele előtt is az Isten által megengedett dolgok közé tartozott, gondoljunk csak Jákobra, Dávidra vagy Salamonra (béke legyen vele), akiknek mind több felesége volt.

A Korán kinyilatkoztatása előtti időkben az arab törzsekben a nők valóban elnyomásban éltek. Ezt jellemzi az is, hogy egyes törzsekben a lánygyermekeket egyszerűen élve eltemették. Egy férfinak annyi felesége lehetett, amennyit csak megkívánt magának. Ezeket az állapotokat a Korán kinyilatkoztatásai nem támogatták, hanem korlátozták. Isten a Koránban legfeljebb négy feleséget engedélyezett a férfiaknak.
Gyakran felmerül azonban az a kérdés, hogy hogyan lehet jó ez egy nő számára, hogyan jelenthetne ez könnyebbséget neki?
Ha körülnézünk a világban, akkor láthatjuk, hogy sok férfi él egyetlen felesége mellett tisztátalan kapcsolatban egy másik nővel. Egy frissen támadt szerelem családokat boríthat fel, mert ha a férfi felvállalja új partnerét, el kell hagynia korábbi feleségét, gyermekeit hogy új házasságba léphessen. Az iszlám nem teszi kötelezővé a többnejűséget, arra azonban lehetőséget ad, hogy ha egy hívő ilyen helyzetben találja magát, akkor legyen döntési lehetősége, és azt választhassa, ami leginkább helyes, és ami leginkább Istennek tetsző. Így egy valamilyen okból sikertelen házasság, vagy egy új szerelem esetén egy muszlim dönthet a válás, vagy egy második feleséggel való házasság között. A többnejűséggel sem a korábbi sem a második feleség nem kerül méltánytalan helyzetbe. A férjnek nem kell elhagynia előző feleségét, nem hagyja magára gyermekeit, és nem kell tisztátalan viszonyban élnie házassága mellett egy másik nővel, ami mind a feleség mind a másik nő részéről méltatlan. Ez utóbbi szégyen a családra, és szégyen az új viszonyra is. A második kapcsolatban élő nő állandó bizonytalanságnak lenne csak kitéve, ami egy házassággal biztonsággá válhat számára.
Ugyanakkor az iszlám tanításai szerint csak akkor vehet magához a férfi újabb feleséget, ha képes minden feleségének és minden gyermekének egyforma ellátást és szeretetet adni. Isten így szól erről a Koránban:

Ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosan bánni a [leány] árvákkal [ha feleségül veszitek őket], akkor [helyettük] vegyetek feleségül a nektek tetsző nők közül kettőt, hármat vagy négyet. Ám ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni [több feleséggel], akkor [elégedjetek meg] eggyel... (A nők 4:3)

A többnejűség legális választási lehetőség, amely segíti a családok összetartását, elkerülve ezzel a nőkkel szembeni méltánytalanságokat. Ezek mellett azonban van még egy nagyon fontos szerepe, ami szintén a nőkről való gondoskodást szolgálja. A Próféta (béke legyen vele) idejében, és a történelem folyamán később is számtalanszor előfordult, hogy nők maradtak özvegyen, vagy elhagyatottan, mindenféle segítség nélkül, képtelenül saját gyermekeik ellátására. Ilyenkor szintén előnyös a többnejűség, hiszen egy férfi a már meglévő felesége mellé elvehet egy másik nőt is, aki védelemre és ellátásra szorul. Ilyen helyzetek fokozottan főleg a háborúk, esetleg nagyobb katasztrófák után gyakoriak. A XX. században ez főként a világháborúk után okozott nehézséget sok országban. Rengeteg asszony maradt özvegyen, a gyermekek pedig árván. Számukra akkor megoldást jelenthetett volna még egy házas férfi segítsége is. Védelemre és ellátásra azonban békeidőben is szorulhat egy olyan nő, aki például előző házasságából kilépve, vagy a családjában előforduló problémák miatt képtelen ellátni magát vagy gyermekeit. Sajnos ilyen helyzetek manapság is akadnak, és a muszlimok így a mostani időkben is segíthetnek rajtuk.
Mindezek mellett napjainkban ritka a muszlimok között a többnejűség, hiszen az, hogy mindegyik felesége és születendő gyermekei számára egyforma anyagi és erkölcsi támogatást, védelmet nyújtson, hatalmas terhet és felelősséget jelent a férfi számára. Isten törvényei szerint azonban ez a lehetőség mindig fennáll, hogy segítségével olyan nehéz élethelyzeteket oldhassunk meg, amelyekben nem áll rendelkezésünkre más helyes megoldás.
Ezzel kapcsolatban gyakorta felmerül az a kérdés is, hogy vajon miért van az, hogy a férfiaknak szabad több feleséget magukhoz venniük, de ugyanakkor a nők nem élhetnek több férj mellett.
Ennek nagyon egyszerű magyarázata van, ami szintén a nemek természetéből adódik. Míg egy gyermeknél többnejűség esetén is bizton megállapítható ki az édesapja és az édesanyja, addig több férj esetén nem lehetne kideríteni, hogy kitől fogantatott. Mivel így bizonytalan lenne a gyermek származása, ez a későbbiekben – például örökösödési kérdésekben, vérségi viszonyok megállapításánál – nagy bonyodalmakat okozhatna.
Sok ember, aki nem ismeri hitünket a női elnyomás szimbólumának látja a muszlim nők szemérmes öltözékét, testének és hajának takarását (hidzsab). Ezeknek az embereknek a többsége meg van győződve róla, hogy mi muszlim nők azért hordunk hidzsabot, mert férjünk, rokonságunk ránk kényszeríti ezt. Azonban ez nem így van. Isten így szól a Koránban:

Mondd a hívő férfiaknak, hogy süssék le a tekintetüket és őrizzék szemérmüket! Ez illendőbb nekik! Allahnak tudomása van mindarról, amit tesztek. És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le tekintetüket és őrizzék szemérmüket, és ne mutassák díszeiket [idegenek számára], kivéve azt, ami mutatható és kendőzzék el ruhakivágásaikat és ne mutassák [testük] ékeit, kivéve férjüknek, atyjuknak, apósuknak, fiaiknak, férjük fiainak, fivéreiknek, fiútestvéreik fiainak, lánytestvéreik fiainak, asszonytársaiknak, a rabszolganőknek, akiket jobbjuk birtokol, férfiszolgáiknak, akikben nincs nemi vágy, és a gyermekeknek, akik nem tudnak még semmit a nők szemérméről. És nem szabad a lábukkal úgy lépni, [hogy ékszereik csörgéséből] kitudódjék az elrejtett díszük. Ti hívők! Forduljatok mindannyian megbánóan Allahhoz! Talán boldogultok. (A világosság 24: 30-31)

Ebből a Korán idézetből is láthatjuk, hogy Isten mind a férfiak mind pedig a nők számára elrendelte a szemérmes viselkedést, és a szemérmes öltözködést. Azonban nemünkből adódóan egy nőnek sokkal több szemérmes testrésze van, mint egy férfinak. Mind a nőknek mind pedig a férfiaknak kerülnie kell a kihívó, hiányos öltözködést, hiszen ez rossz gondolatokra, súlyosabb esetekben paráznaságra adhat okot. Hitünk tanítása szerint egy nő saját érdekében is öltözködjön szemérmesen. Ezzel megbecsülést, és tiszteletet kelt, és nem sugall parázna gondolatokat idegen férfiak számára. Sajnos korunkban a nők egyre hiányosabban öltözködnek, ami főleg nyaranta szembeötlő. Sokan szinte mindent megmutatnak magukból, holott ezeket az ékeket Isten azért adta a nőnek, hogy a férjének tessék vele, nem pedig azért, hogy ismeretlen férfiak bámulhassák meg az utcán. Szomorú, hogy sok nőben felborult az ezzel kapcsolatos értékrend, és míg otthon rendetlenül öltözködik, kevés örömet nyújtva ezzel párjának, addig ahogy ki akar lépni az utcára, beillatosítja magát, kifesti az arcát, és kihívó ruházatot ölt. Ezzel szemben mi muszlim nők otthon keressük férjünk tetszését, és az utcára kilépve elkendőzzük szemérmes részeinket, amiket csak az előbbi idézetben is szereplő emberek láthatnak. Ezzel az öltözködéssel is óvjuk mind a mi, mind pedig férjünk becsületét.
Napjainkban általában sem a nők, sem pedig a férfiak nem tartják be a szemérmes viselkedés és öltözködés szabályait, ez is mutatja az erkölcsi normák romlottságát, amely ahhoz vezet, hogy egyre több a házasság előtti kapcsolat, vagy a házasság melletti félrelépések száma. Mi muszlim nők saját magunk öltjük fel hidzsabunkat, ezzel is jelezve a külvilág felé, hogy szemérmes életet élünk, és nem kívánunk idegen férfiakkal kapcsolatba bonyolódni. A téves elképzelésekkel ellentétben szemérmünk takarása nem férjünk utasítására történik, hiszen minden muszlim nő, aki Istennek tetsző életet kíván élni tudja, hogy a hidzsab a vallásunk fontos része, amely abban is segít, hogy elkerüljük az ellenkező nem, nem kívánt zaklatását.

Ó Próféta! Mondd a feleségeidnek, a lányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy takarják magukat méltányos öltözetükkel! Így érhető el leginkább az, hogy elismertessenek, és ne legyenek zaklatva. Allah megbocsátó és könyörületes. (A szövetségesek 33: 59)

A testünk takarását nem elnyomásként éljük meg, hanem védelemként, ami sok káros dologtól, hibától óv meg mind bennünket, mind pedig másokat. Valójában sokkal inkább nevezhetnénk a női nem elnyomásának és kihasználásának a napjainkban sajnos egyre többször láthatunk olyan hirdetéseket, műsorokat, magazinokat, árucikkeket, amelyekben nők saját testükkel reklámoznak egy-egy terméket, életmódot. Az óriás plakátokon és különböző médiákban mutatott nők olyan normákat állítanak, amit nem mindenki tud vagy akar teljesíteni. Sok nő vetélytársat lát bennük, és keserű gondolatokat szül bennük, esetleg férjeikben is. Mennyivel inkább a nők ellen van ez, mint a szemérmes öltözködés, ami sem paráznaságot, sem szégyenkezést, sem pedig irigységet nem sugall, és a férjek is csak saját feleségükben gyönyörködnek, nem pedig idegen nőkben.
Szomorú tény, hogy mind a mai napig rengeteg nő szenved megaláztatást. Mint a világon bárhol, így az iszlám vallást felvett emberek között is akadnak olyanok, akik Isten törvényeit helytelenül érvényesítik. Sajnos vannak olyan vidékek, ahol a nők nehéz helyzetben élnek, sok szenvedésnek, elnyomásnak vannak kitéve. Mindez azonban éppen azért van, mert az ottani környezet nem helyesen gyakorolja vallását. Az iszlámba helyi szokásokat, emberi érdekeket, indulatokat kevernek, amik aztán elferdülve már nem Isten akaratát teljesítik. Az iszlám vallást ellenzők ezeket a negatív példákat tartják maguk előtt, és nem veszik figyelembe azt, hogy ezek a példák nem az iszlámról, Isten parancsairól, a Próféta (béke legyen vele) tanításairól szólnak, hanem az emberi gyarlóságról. Hiszen, mint a fejezetünk elején lévő Korán idézet is mondja:

És szeretetet és irgalmat rendelt el köztetek

Szeretetett és irgalmat pedig nem lehet erőszakkal, elnyomással elérni, csakis odafigyeléssel, gondoskodással és egymás megbecsülésével.
Reméljük, hogy ezeket az iszlámmal kapcsolatban gyakorta felemlegetett témákat megvizsgálva, sikerült megvilágítanunk azt, hogy vallásunk nem a nők elnyomásáról szól, hanem sokkal inkább védi, óvja személyüket mind a családon belül, mind pedig magában a társadalomban.

Vissza a tetejére
dava-kek

Tudtad? Facebook album

Elérhetőségeink