Az arab kalligráfia az arab írás művészete: a betűket és a velük leírt szöveget szigorú arányok szerint, díszírásként formálja meg. Ezen az oldalon megismered a stílusait, a betűk szabályait, a nagy mestereket és azt, hol láttunk arab kalligráfiát Magyarországon. Alatta olvashatod a tízrészes kalligráfia-sorozatunkat és a kalligráfusokról szóló írásainkat.
Az arab kalligráfia az arab írásjegyek és a velük leírt szöveg művészi ábrázolása. Arab neve hatt, ami egyszerűen írást jelent. Nemcsak arab szöveget formálnak így: a perzsa, az oszmán-török és az urdu kalligráfia ugyanebből az iszlám örökségből nőtt ki. A nemzetközi szakirodalom és a múzeumok angolul Arabic calligraphy vagy Islamic calligraphy néven ismerik, az iszlám művészet (Islamic art) egyik fő ágaként.
A betűk képi gyökér nélküli hangjelek, a szépségüket a kötésük, a ritmusuk és a folyamatosságuk adja. A kalligráfus nem szabad kézzel rajzol. Minden betű méretét, ívét és helyét arányszabályok határozzák meg, és ezeket stílusonként hosszú gyakorlással sajátítja el.
A kalligráfia azért fontos nekünk, muszlimoknak, mert vele írjuk le a Koránt. A kinyilatkoztatás szövege méltó formát kívánt, ezért a Korán másolása vitte előre az írás művészetét. Az írást az arabok már az iszlám előtt is tisztelték, a Korán után pedig maga is szentté vált.
A Korán szúrái egy kivételével így kezdődnek: „A Könyörületes és az Irgalmas Allah nevében.” Aki szép baszmalát ír, és kiteszi a háza falára, számtalan áldásban részesül, írja kalligráfus testvérünk a sorozatunk 2. részében. Ahol az ember- és állatábrázolást kerülték, a kalligráfia lett a díszítőművészet fő formája, a mecsetek falától az edényekig.
Az arab kalligráfiának sok stílusa van. Ugyanaz a stílus koronként és helyenként más néven is előfordul, ezért nem könnyű köztük eligazodni. A legfontosabbak, mindegyiknél a sorozatunk róla szóló részével:
A 18. században a törökök a tugrával új utat nyitottak: az írás alakzattá vált. Szent nevekből, Korán-versekből és a baszmalából madarakat, oroszlánt, sőt elefántot formáltak úgy, hogy minden vonal betű maradt. Ennek a játéknak a példáit a sorozat 10. része mutatja be.
Az arab kalligráfia a 9. század végére alakult ki az egész muszlim világban. Addigra az arab írásnak már több formája élt, kerekded és szögletes, de ezeket még nem nevezték díszírásnak. Ekkor vált ketté a sima könyvírás, a díszírás és a hivatali, kancelláriai írás.
A szabályokat Ibn Mukla (megh. 939) foglalta rendszerbe. Összegyűjtötte a korában élő írásformákat, csoportokba rendezte őket, és megalkotta az arányok szerkesztési szabályait. A naszhot Ibn al-Bavváb tökéletesítette, aki 1001-ben papírra másolta vele a Koránt. Jákút al-Musztaszími (megh. 1298) a későbbi perzsa és oszmán kalligráfusok példaképe lett.
A klasszikus arab kalligráfiában minden betű aránya három alapelemre vezethető vissza: a pontra, az alifra és a körre. A pont a mértékegység. Nem kerek, hanem négyszögletes, mert a toll hegyének lenyomata, ezért a mérete a toll szélességétől és vágásától függ.
Az alif, az ábécé első betűje, mindig egy pont széles, a magassága viszont stílusonként más: a naszhban 5, a szuluszban 9 pont. Az alif köré húzott kör jelöli ki, mekkora lehet a többi betű, és milyen íven fut. A kalligráfus ezeket az arányokat az egész szövegen végigviszi, ettől lesz egy lap egységes (forrás: sorozatunk 3. része).
A kalligráfus hagyományos eszköze a kalam, a szárított nádból vagy bambuszból vágott toll. A hegyét ferdén metszi, mert a vágás adja a vonal vastagságát és a pont alakját. A tinta gyakran színes, és a vonal erőssége a tolltól függően változik. A korai Korán-kéziratok pergamenre készültek, később a papír vette át a helyét.
Arab kalligráfiával leginkább Korán-verseket írnak, elsőként a baszmalát. Gyakori téma Allah és a Próféta (béke legyen vele) neve, és a hadíszok, bölcs mondások szövege. A kalligráfiát a mecsetek falain, a Korán-kéziratokban, épületek feliratain, edényeken és hivatalos iratokon látod. A szultáni rendeletek a diváni írással készültek, hogy nehéz legyen hamisítani őket.
Ha a kalligráfiák szövegét magyarul is olvasnád, a Korán teljes magyar fordítása itt érhető el. További kalligráfiák a közösségünk gyűjteményéből a kalligráfia-galériánkban láthatók.
2009. július 28-án a keszthelyi Festetics-kastélyban kalligráfiai kiállítás nyílt, ahol mi is ott voltunk. Ott ismertük meg az egyiptomi Salah Abdul Khaliq kalligráfust, Jassim Mi’raj kalligráfust és az isztambuli Ahmet Choktan ebrú-művészt. Mindhárman megengedték, hogy műveiket a webhelyünkön közzétegyük.
Két egyiptomi mester, Abdullah Uthman és Abdul Hamid al-Rub munkái is megtekinthetők nálunk. Magyar muszlim testvérünk, Abdullah Yusuf egy imámtól tanulta a kalligráfiát, és Egerben is kiállított. Ő írta az alábbi tízrészes sorozatunkat is, a saját képeivel.
Az arab kalligráfia az arab ábécével kezdődik: előbb a betűket, a négy alakjukat és a kötéseiket kell biztosan ismerned. Ehhez az arab írás oldalunkon találsz betűtáblát és 13 részes videósorozatot.
Utána érdemes a jól olvasható naszh írással kezdeni. Előbb pontokat, egyeneseket és íveket gyakorolj, aztán önálló betűket, végül betűkapcsolatokat. A kalligráfiát hagyományosan mestertől tanulják, mert az arányokat hosszú gyakorlással lehet elsajátítani. Ha kíváncsi vagy, hogyan jutott el egy magyar muszlim a kalligráfiáig, olvasd el Abdullah Yusuf bemutatkozását.
Az adatok forrása a webhely kalligráfia-sorozata és kalligráfus-bejegyzései, a magyar Wikipédia „Iszlám kalligráfia” és az angol Wikipédia „Islamic calligraphy” szócikke.
Kezdetben az írásduktusokat nem használták különleges módon térkitöltésre, és a duktusok java része emberekhez, vagy helyekhez kötött volt, aztán 18. században a törökök a tugrái (Tugra) és az ehhez kapcsolódó írásfajtával változtattak a dolgokon.
Szelam Aleykum kedves testvérek 🙂 Bár a legutóbbi írásom végén azt írtam eztán nem a betűtípusokról írok, még egy betűtípus mégiscsak akad. Bár ez nem kimondottan kalligrafikus írás, úgy döntöttem mégiscsak megemlítem, mivel ennek is akad kalligráf változata. Ez az írás pedig a Rukaa (Riqqa – magyarul folyó) írás. A
A magrebi írás A dologban a csavar az, hogy ez a gyűjtőneve mármint (a magrebi) valamennyi írásduktusnak, amelyet valaha Észak-Afrikában, a muszlim Spanyolországban, és fekete Afrika egyes részein használtak. Tehát a fő csoport neve és egy bizonyos írásduktus neve is ugyan az.
A sikaszte írás:A szó maga Perzsául tört-et jelent. Mivel kis, vékony tört betűkkel írták, az olvasása sem volt éppen egyszerű, viszont ez volt a legrégebbi perzsa írás. A köznapi életben használták, levelek írására, jósszövegekben, talizmánokon is gyakori. Nagy hatással volt némely kezdeti arab írásduktusra is.
A Diváni írás, vagy magyarul a (Kancellária írás) Ezt az írást azért nevezték el így, mert a török szultánok kancelláriája, bocsátotta ki iratait ezzel az írásduktussal. Egy régebbi török írásfajta leszármazottja, 1453 után jelent meg először dokumentumokon. Ez az írás egyike azon írásduktusoknak, amiket a törökök, nem csak felhasználtak, hanem
Legutóbb a kúfi írást vettük, most jön a következő nagy csoport, bár ezeket az írástípusokat nem nevezném határozott csoportnak, inkább tulajdonképpen egy származási sor. A naskh ( vagy törökösen neszhi írás. )
A különböző arab kalligráfiai stílusok, vagy típusok között nem egyszerű eligazodni, mivel ugyanazok a típusok, vagy stílusok, különböző korokban, és helyeken más – más néven is megtalálhatók (akkoriban még nem volt internet).
A klasszikus arab kalligráfiában a betűk egymástól függetlenített arányai 3 fontos alapelemre vezethetők vissza, ezek: a pont, az Alif, és a kör.
Az arab írás mint olyan nagyjából a 9. század elejére kialakult. Már több típusa van, de ezt még nem nevezték kalligráfiának, vannak kerekded (lágy), és sarkos (száraz) írásformák.
Békesség nektek kedves Testvéreim 🙂A nevem : Lunczner Gyula Béla ( Abdullah Yusuf )
Budapest
2026. november 14., szombat