Menu

Az al-Fátiha szúra rövid magyarázata

 Az al-Fátiha szúra rövid magyarázataImám során a tiszteletreméltó al-Fátiha-t recitálva, arra indította szívemet, hogy óceánja egyetlen cseppjének, napjának fényében lévő hét színéből egyetlen villanásának magyarázatába kezdjek.  Bizonyos módon azonban készetetést éreztem magamban arra, hogy az ima alatt keletkezett gondolataimból a hit bizonyságaira és oszlopaira vonatkozó, a Korán által oly csodálatos módon összefoglalt magyarázatokat az előző részben leírtakhoz hasonlóan, igen rövidre fogva papírra vessem. A Biszmilláhi al-Rahmáni al-Rahími (’A Könyörületes és Irgalmas Allah nevével’)  s ezzel is kezdem az Al-Fátiha-t:

 

بِسْمِ اللهِ الرَّحْمٰنِ الرَّحِيمِ
Biszmilláhi al-Rahmáni al-Rahími


Al-hamdu lilláhi rabbi-l-álamín – al-rahmán al-rahím – máliki yaum al-dín – iyyáká na’budu wa iyyáka naszta’ín – ihdiná al-sziráta-l-musztaqím – sziráta-lladzína an’amta ’alayhim - ghayri-l-maghdúbi ’alayhim walá ddálín. Ámín

(„Dicsőség és hála Allahnak, a teremtmények Urának – a Könyörületesnek és Irgalmasnak – az Ítélet Napja Uralójának – Téged szolgálunk és Hozzád fordulunk segítségért – Vezess minket az egyenes úton – azoknak útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál, s ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygőkén. Ámín”) 

Az első szó: Al-hamdu lilláhi („Dicsőség és hála Allahnak”)

A benne lévő hitbéli bizonyítékok igen rövid ismertetése:

A Föld színe, sőt az egész Univerzum is tudatosan el van látva adományokkal és jótéteményekkel, melyek ténylegesen hála és dicsőség forrásai a Létben; mint például a tehetetlen újszülött állatok számára küldött tiszta és tápláló anyatej, mely – nem véletlenszerűen – a vértől elválasztva fakad; ilyenek továbbá az önkéntes adományok (al-’ihszánát), ajándékok, az Ő Könyörületességében adott megtiszteltetések (’al-ikrámát).

Viszonzásképpen biszmilláh-ot (’Allah nevével’) mondunk minden ajándék átvétele előtt, alhamdulilláhi-t (’dicsőség és hála Allahnak’) az átvétel után, s közben átérezzük az Adományozó bőkezűségét és ily módon Urunkról megemlékezünk. Nézz csak magadba, gondolj a gyomrodra, érzékszerveidre! Mily sok dologra, ajándékra van szükségük! Mily rengeteg ellátmányra szorulnak, s ízletes dologra vágynak! Vedd szemügyre a többi élőlényt és hasonlítsd magad össze velük! A napnál is világosabban megmutatkozik, mily határtalan dicséret és végtelen hála kerül kifejezésre szavakkal és szavak nélkül is ezen mindenre kiterjedő adományokért, valamint az, hogy kétségbevonhatatlan bizonyossággal, egy dicséretet és hálát érdemlő Létező, egy Jóindulatú Adományozó korlátlan uralma létezik.

Az második szó: Rabbi-l-álamín (’a teremtmények Ura’)

A benne lévő hitbéli bizonyítékok igen rövid ismertetése:

Saját szemünkkel láthatjuk, hogy az Univerzumban kisebb univerzumok nem ezernyi, hanem milliónyi világa létezik, mikrokozmoszok makrokozmoszokban helyezkednek el. S noha minden egyes közülük másként van felépítve, s különbözően van irányítva, mégis oly tökéletes ellátásban, igazgatásban és vezetettségben részesülnek. Az egész Univerzum egyetlen lapként pillanatról-pillanatra megújul és váltakozik, s minden egyes világ benne egyetlen sor, melyet Ő a Hatalom és az Elrendelés Tollával (qalam qudratihi wa qadarihi) papírra vet. E milliónyi világ és mozgásban lévő univerzum az Ő határtalan uradalmában, végtelen tudással és határtalan bölcsességgel, s egy mindent átölelő könyörületességgel és figyelemmel irányíttatik, s ez által minden egyes pillanatban, összességükben és önmagukban is, számtalan és végtelen sok bizonyítékát szolgáltatják a Szükségszerűen Létezőre, az Egyetlenre, a Világok Urára vonatkozóan.

 Az al-Fátiha szúra rövid magyarázata2

 

Azon ember, aki nem hisz annak uralmában, Aki mindent irányít, kezdve az atomoktól egészen a Naprendszerig, a Tejútnak nevezett galaxisig, Aki a test sejtjeit, a Föld nevű tározót, az egész Univerzumot annak összességében egy és ugyanazon törvény, ugyanazon bölcs tudás, uralmának ugyanazon hatalma szerint rendez, s továbbá ha nem hajlandó tudomást venni, tudomást szerezni minderről és meglátni mindezt, az bizonyosan megérdemli a végtelen bűnhődést, s nem találtatik az isteni Könyörület számára méltónak.

A harmadik szó: al-Rahmán al-Rahím (’/Ő/a Könyörületes és Irgalmas’)

A benne lévő hitbéli bizonyítékok igen rövid ismertetése:

A Kozmoszban lévő végtelen Könyörület valósága és jelenléte éppoly nyilvánvaló, mint a nap sugarai. Ugyanazzal a teljes bizonyossággal, miként a fény tanúsítja a nap létezését, a Föld teljes felszínére kiterjesztett Könyörület bizonyítja – noha gyakran rejtve marad – a Végtelenül Irgalmas Könyörületességét. Ezen Irgalom legjelentősebb része a Gondviselés (al-rizq), mely által a Végtelenül Könyörületes Gondviselő (is egyben). Ami pedig a gondviselést, ellátást illeti, nos, ez világosan és egyértelműen utal egy Végtelenül Könyörületes Gondviselőre, s ezt egy szikrányi értelemmel rendelkező ember is képes felismerni, megerősíteni. Példával illusztrálva: minden élőlénynek, különösen a tehetetleneknek, gyerekeknek, újszülött állatoknak, az egész földön, s a levegőben, csodálatos módon, túlmenően a saját képességeken és lehetőségeken, táplálékot biztosít magok, folyadékok formájában, melyek valamely csodálatos módon egymáshoz igen hasonlatosak, s melyeket mind a semmiből teremti elő. Sőt, a kicsi, még gyenge madárfiókákat, míg azok nem repülésképesek, a fák tetején lévő fészkekben tartja, s mintegy parancsra küldi anyjukat nekik táplálékot hozni. Egy éhes anyaoroszlánt visszatart attól, hogy saját maga egye meg az elejtett vadat, s átengedi kölykeinek az ételt. A többi fiatal állatnak, csecsemőknek, nekik segítendő, jóízű, tápláló, tiszta, fehér tejet biztosít, s ezt oly módon, hogy azt a vértől különválasztja, attól megtisztítja, s anyáik szerető segítségével őket tápláltatja. Jóságában (al-ihszán), az egyaránt fizikai és szellemi ellátmányra vágyó embereket is egészen csodálatos módon látja el, pontosan a nekik megfelelő táplálékokkal, s egy hatalmas asztalon kínálja fel azokat értelmük (al-’aql), szívük (al-qalb) és lelkük (al-rúh) számára. Olyan, mintha a Mindenség százezernyi különféle megterített asztalkendőből állna, melyek mintegy rózsasziromként egymásra simulnak, s így azok mind, mindazok számára, akik nem teljesen vakok, éppoly sok teljesen különböző, univerzális és egyedi nyelvezettel utalnak az Egyetlen Végtelenül Könyörületes, Végtelenül Jó Gondviselőre.

 Az al-Fátiha szúra rövid magyarázata1

 

Ha valaki a következőket mondaná: „Az e világ minden csapása, rossza, ocsmánysága ellentétben áll Allah mindent átfogó Könyörületességével, s egy szégyenfolt”, ezen választ kapná: Ehhez hasonló kényes kérdéseket – mint például az eleve elrendelés (al-qadar) kérdése – a Risale-i Núr értekezései teljes mértékben megválaszolták. Éppen ezért, e helyen csupán röviden tárgyaljuk e témát:

Mind a négy elem, mindegyik sajátossága szerint, s minden létező – akár egyetemes, akár egyedi – végtelen sok feladatot kapott. Ezek minden egyikének a végrehajtása szintén számtalan termést eredményez. Többségük üdvös, szép, jó és áldott. Csupán egy kisebb részük tartalmaz rosszat, ocsmányságot és érdemes a büntetésre, fenyítésre, túlnyomó részben azonban jó gyümölcsöt érlelnek. Nyilvánvalóan az ocsmányság egy kisebb rossz, s a könyörületesség hiányának vélhető. Ha azonban egy elem, vagy akár minden létező akadályoztatva lenne feladatának ellátásában, csak azért, hogy a Könyörületesség nevében e kisebb rossztól megszabaduljunk, akkor a túlnyomó részben lévő Jó és Szép sem jöhetne létre. Mivel azonban a Jó nem-jelenléte a rossz, s a szépség szétrombolása az ocsmányság, e dolgok megtörténések számának arányában jönne létre minden rossz, ocsmányság és irgalmatlanság. Ez tehát azt jelenti, hogy száz és száz rossznak és irgalmatlanságnak kellene folyamatosan megtörténnie, hogy egyetlen rossz ne történjen meg, s ez ellentétben állna Allah uralmának Könyörületességével, Érdekével, Értelmével és Bölcsességével. Például, fagy és hó, tűz és eső a maguk módján százféle előnyt hordoznak, néhány figyelmetlen, óvatlan ember azonban egy rossz döntés következményeként saját magának kárt okoz – pl. kezét a tűzbe téve azt mondja, hogy a tűz megteremtésében semmiféle könyörület nincsen – , a tűz megszámlálhatatlan és végtelen jótéteménye és könyörületessége azonban tanúsítja szavainak hazugságát. Ugyanígy, öncélú élvezetek és alacsonyabb szintű, következményekkel nem számoló érzések nem tekinthetők a Létet átható Könyörületesség, Uralom és Kormányzás törvényei kritériumának, mértékének vagy irányelvének. Minden dolgot tükrének színében látunk. Egy irgalmatlan, sötét szívű ember a világot siralmas, visszataszító, könyörtelen, sötét és igazságtalan helynek tartja. Ha azonban hittel szemléli, egy csodálatosan, hetven rétegű, a Könyörület által összevarrt, szép ruhákba – olyan ruhákba, melyeket a mindig nevető és örvendező Paradicsomban lévő szépséges hurik viselnek – felöltöztetett, hatalmasságnak láthatja. Az ezen utóbbihoz hasonlatos világban az emberiség egy kis világot alkot és minden egyes ember e kisebbített képmásaként lelkében, s szívében felkiált: „Hála és dicsőség Allahnak, a Világok Urának, az Ítélet Napja birtokosának!”

A negyedik szó: Máliki yaum al-dín (’az Ítélet Napjának Ura’)

A benne lévő hitbéli bizonyítékok igen rövid ismertetése:

1, E tanítás első részének végén lévő összes, Összegyűjtetésre és Túlvilágra, valamint a „Hozzá lesz a visszatérés”-re (wa ’Ilayhi al-maszír) vonatkozó bizonyíték, ugyanúgy tanúságot tesz ’az Ítélet Napjának Ura’ által jelzett a mindent átfogó hitbéli igazságra.

2, Miként a Tizedik Szó végén részletesen leírattatott, az Alkotó Örök Uralma, Könyörületessége, Bölcsessége, Örök Szépsége, Fensége, Tökéletessége, s mind ama végtelen sok tulajdonsága és Nevei feltétlen bizonyossággal a Túlvilág meglétét igényli, ugyanúgy tanúbizonyságot ad a Szent Korán több ezer áyá-jával, bizonyítékaival, Mohamed Prófétával – Béke legyen Vele és Áldás Rá – , az ő csodáival, tetteivel, miként minden egyes próféta – Béke legyen velük – az ő Mennyei Könyveikkel és Írásaikkal szintén megerősíti a Túlvilági Szálláshelyen ránk váró Maradandó Élet valóságát. Azon oktalan ember, aki ebben nem hisz, már e világban egy hitetlenségből (al-kufr) létrejött belső pokolba (dzsahannam ma’nawiyya) veti magát, s örök szenvedése ott elkezdődik. Ahogyan az „Ifúságnak szóló útmutatásban” (’Mursidu-l-Sabáb’) kifejtettem, a múlt és a jövő, minden teremtmény és minden elpusztuló, széteső, elmúló világ rossza folyamatosan záporozik a lélekre és a szívre, s azok előre megízlelhetik ily módon a Pokol kínjait.

3, Az ’Ítélet Napja’ (Yaum al-Dín) az Összegyűjtetés hatalmas eseményére utal. Pillanatnyi helyzetünkben azonban egy olyan helyzet állt elő hirtelen, melynek következtében a bizonyíték ismertetése későbbi időpontra halasztódik. De talán, akkor már nem is lesz szükség erre. A Riszale-i Núr számos része, száz és száz bizonyítékot felvonultatva megerősítette – oly egyértelműen, miként az éjszakát a nappal, a telet a tavasz követi –, hogy a Feltámadás és az Összegyűjtetés reggelje és tavasza be fog köszönteni.


Az ötödik szó: Iyyáká na’budu wa iyyáka naszta’ín (’Téged szolgálunk, és Hozzád fordulunk segítségért’)

Mielőtt még rátérnénk a benne foglalt bizonyítékokra, szeretném elmondani a Huszonkilencedik Levél magyarázatát követő belső utazásom során szívemben világossá váltakat. Ekképpen történt: Amikor egy alkalommal a Szent Koránban Kinyilatkoztatásának csodás jeleit kerestem – a ’Riszále-i Núr’-ban (különösen a ’Csodás Jelben’ / ’isárátu-l-i’dzsáz), a Kommentárok Könyvében, a ’Nyolc Szimbólumban’ (al-rumúz al-thamániya) erről részletesen van szó – a 10. szúra vége felé ráleltem néhány, a Rejtettből származó közlésre: „Fa-l-yauma nunaddzsíka bi-badanik” (’A mai napon megmentünk téged testedben /tested szerint’; 10 : 92), mely önmagában egy csoda, e szavakkal, sőt betűkkel kapcsolatban bámulatos gondolatok ébredtek a szívemben, miközben imám során az al-Fátiha-t recitáltam:

A na’budu (’imádkozunk, szolgálunk’) és a naszta’ínu (’segítségért fordulunk’) szavak kezdő nún („n”) betűjénél a következő kérdés merült fel bennem: miért nem mondjuk azt egyszerűen, hogy a’budu (’imádkozok, szolgálok’) és aszta’ínu (’segítségért fordulok’)? Miért használjuk a többes szám első személyre utaló ’n’ betűt, s juttatjuk a ’mi’-t kifejezésre? Ekkor e ’nún’ betű által, hirtelen egy képzeletbeli utazás előtti kapu tárult szélesre előttem. S egy csapásra megértettem e lenyűgöző, hatalmas titkot, a közösségi ima felbecsülhetetlen érdemét, s megjelent szemeim előtt ezen egyetlen betűben elrejtett csoda, mely a következő:

Isztanbulban, a Bajazid mecsetben történt, hogy előírt imámat teljesítve elrecitáltam az „Iyyáka na’budu wa Iyyáka naszta’ín”-t (’ [Egyedül] Téged imádunk, s [egyedül] Hozzád fordulunk segítségért’), majd tekintetemet felemeltem: Az imádkozók közössége e mecsetben ugyanazon szavakat recitálva, az én fohászomat is megerősítette, s sorakoztak fel egy emberként az „ihdiná” (’vezess minket’) könyörgés mögé. Ekkor megnyílt lelki szemeim előtt egy függöny, s azt láttam, hogy Isztanbul valamennyi mecsetje egyetlen hatalmas Bajazid mecsetté változott. S ugyanazt mondták az imádkozók: ’[Egyedül] Téged imádunk, s [Egyedül] Hozzád fordulunk segítségért’. Minden kívánságomat, kérésemet és fohászomat hitelesítették (muszaddiqína), majd „ámín”-t mondtak rá. S miközben, közbenjárómként, szószólómként jelentek meg előttem, e belső utazásom következő függönye is felemelkedett. Láttam, miként az egész Iszlám Világ egy nagy mecset alakját veszi fel, s belsejében a mekkai Kába alkotja a mihráb-ot (’imairány’). Az összes muszlim ember felsorakozott az imához, s a Szent Mihráb körül félkört alkotván együttesen recitálták: „Iyyáka na’budu wa Iyyáka naszta’ín. Ihdiná...”. Minden egyes muszlim hívő az összes muszlim nevében mondta az imákat és a fohászokat. Így imádkoztak hát együtt, tettek tanúságot egymásért, s fogadták el egymást szószólójuknak, miközben én a következőket gondoltam: „Egy ilyen hatalmas közösség útja és szándéka nem lehet hamis, imáik nem lehetnek hiába. A rosszra csábító sugalmazásait elnémítani képesek.” Miután a közösségi ima láthatóan is hatalmas érdemeit láttam, egy újabb függöny nyílt meg előttem. Szemtanúja lettem, amint az egész Lét egyetlen hatalmas mecsetté lett, s benne az összes élőlény az élettelen teremtett dolgokkal egyesítve, egyetlen közösséget alkotván – mely minden egyes tagja a saját kifejezésmódján, vagy puszta létezésével, néma hódolattal imáját mondja el – egy óriási imához felsorakozik, hogy egy mély hódolattal a mindent átfogó Hódolatot fogadó Fenség Uralma és Egysége előtt tanúbizonyságot tegyenek. S miközben mindezt szemléltem, íme egy újabb lepel emelkedett fel előttem:

 Az al-Fátiha szúra rövid magyarázata4

 

Láttam, amint a Lét egy hatalmas emberként egész létezésével kifejezésre juttatja: „[Egyedül] Téged imádunk, s [Egyedül] Hozzád fordulunk segítségért”. E „hatalmas ember” minden végtagjával, saját valójának nyelvén, képességeivel és rá jellemző módon, egész lényével mondja: „[Egyedül] Téged imádunk, s [Egyedül] Hozzád fordulunk segítségért”, s tesz ily módon Könyörületes Teremtőjével és Uralmával szembeni szolgálatkészségéről és hódolatáról tanúságot. Ehhez hasonlóan testem sejtjei, szervei, összes érzékszerve, melyek önmagukban egy kis kozmoszt (kaun szaghír) alkotnak, s a velem imádkozók ’kis kozmoszai’ e hatalmas imaközösségben (al-dzsamá’at al-’uzmá), puszta létünkkel, engedelmességünkkel, s a Teremtőnk hatalmával szembeni igényünkkel, együtt mondjuk: „[Egyedül] Téged imádunk, s [Egyedül] Hozzád fordulunk segítségért”. Megmutatkozik ez által, hogy az isteni parancsolat és akarat értelmében cselekszünk, s minden lélegzetvételünk Teremtőnk Irgalmát és Gondviselését igényli. Csodálattal szemléltem a közösség (al-dzsamá’a) imádkozás közbeni felemelő misztériumát (al-szirr al-rafí’), még egyszer eltűnődtem a ’na’budu’ szó ’nún’ betűjének csodálatos jelén, s e ’nún’ kapuján keresztül – melyen belső utazásomat megkezdve léptem át – ’alhamdulilláh’-ot mondván hálát és köszönetet mondtam Allahnak és visszajöttem a ’most’-ba. Ekképpen vált szokásommá, hogy a „[Egyedül] Téged imádunk, s [Egyedül] Hozzád fordulunk segítségért” mondatot mindig e három közösség – ’kis és nagy társak’ értelmében recitáljam.

Ezzel bevezetésem végére érkeztünk, s most rátérhetünk arra, amiről konkrétan szó van. S ez, pedig az „[Egyedül] Téged imádunk, s [Egyedül] Hozzád fordulunk segítségért” -ben lévő hitbéli bizonyítékok rövid ismertetése:

1, Látható, hogy az egész Univerzumban, s különösen a Földön egy állandó tiszteletet parancsoló tevékenység alatt, s a teremtett rendben egy gondviselő, irányító korlátlan Uralomtól származóan, minden egyes élőlénynek, várakozásának megfelelően, tetteikben, magatartásukban és szavaikban megnyilvánuló kérései és fohászai tökéletes bölcsességgel és könyörülettel  meghallgatást találnak és hathatós segítséget kapnak, mely által az Ő abszolút Istensége (Rubúbiyya mutlaqa) és egyetemes imádatra méltósága jelenik meg, s mely egy válasz is egyben a teremtett világ imáira. Ép elmével és a hit szemével mindez észrevehető, s erről minden kinyilatkoztatott üzenet, valamint a Próféták az emberiségnek hírt adtak.

2, A ’nún’ betűvel kapcsolatosan, a bevezetőben említett három közösség mindegyikének – külön-külön és együttvéve – a fitra (’eredendően meglévő’) szerinti és önkéntes (ikhtiyáriyya) különféle szolgálattevő igyekezete (’ibádát fitriyya wa ikhtiyáriyya) minden kétséget kizáróan egy hálával eltöltött odafordulás (muqábala sákira) az Ő végtelen hódolatra méltósága, Szent Imádott Lénye felé. A naszta’ínu-ban lévő ’nún’ is a három említett közösség segítségért kiáltását jelzi, mely – kezdve az Univerzum egészétől egészen a test sejtjeiig, atomjaiig – tevékenységükben és magatartásukban (fi’liyya wa háliyya) kifejezésre jut, s nyilvánvalóan adnak tanúbizonyságot kérésükben, fohászaikban és várakozásaikban az Egyről, Aki szeretettől eltelve segítségükre jön, őket vezeti, irányítja, imáikat meghallgatja.

A Huszonharmadik Szó a következőképpen beszél erről: a Föld teremtményei három fajta fohászára adott válasz önmagában egy csodás és várakozáson felüli esemény (kháriqa..lá yuhtaszabu), s a Könyörületes, Kérést Meghalló Allah létének kétségtelen bizonyítéka. Miként tehát saját szemünkkel láthatjuk, ahogyan a magok fohászát – hogy szárba szökkenjenek, hatalmas fává alakuljanak –Teremtőjük meghallgatta, ugyanúgy nyilvánvaló az állatok imáinak elfogadása és kérésük teljesítése, amikor azok természetes igényeik nyelvén az Egyetlentől kívánságaik teljesítését, róluk való gondoskodást, s mindazon élethez szükségest kérik, mely lehetőségeiken kívül esik. A fenti kettőhöz kapcsolódik a beszéddel kifejezett fohászok csodálatos elfogadása, különösen a Prófétáké – Béke legyen velük – és minden Allah barátjáé (al-khawássz), melyek az ’iyyáka naszta’ínu-ban ( ’[Egyedül] Hozzád fordulunk segítségért’) lévő Allah Egységére vonatkozó bizonyítékokat tanúsítják.

 

 Az al-Fátiha szúra rövid magyarázata3

 


A hatodik szó: Ihdiná-l-sziráta-l-musztaqím (Vezess minket az egyenes úton)

A benne lévő hitbéli bizonyítékok rövid ismertetése:

Miként az egyik helytől egy másikig vezető utak közül kétségtelenül a legrövidebb út az igazi, helyes út, s a legtávolabbi pontokat is az egyenes köti össze, ugyanúgy a lelki, a szív belső útjai közül is a legrövidebb és legegyszerűbb az egyedüli igazi út. A Riszále-i Núr összes eszmefuttatása, a hitetlenség útjainak a hit útjával való egybevetése teljes bizonyossággal jelzik, hogy a hit (al-’ímán) és az isteni Egység megvallásának (al-Tawhíd) útja a legrövidebb, a legigazibb, a legkönnyebb és a legegyenesebb út, míg a hitetlenségé (al-kufr) és a tagadásé (al-’inkár) igencsak hosszú, vesződséges és veszélyes (út). Kétség nem férhet hozzá, hogy a bölcsességgel, egyenes úton vezetett Lét a legjobb, legigazibb úton halad, s nem létezhet benne a hitetlenség és a megosztás (al-sirk) valósága (al-haqíqa). Ugyanakkor a hit és az isteni egység megvallása valóságainak (al-haqá’iq) e Létben szükségszerűen léteznie kell, éppúgy mikét a Nap is létezik.

Ehhez kapcsolódván, az emberi morál (al-akhláq) legkönnyebb, legcélravezetőbb, legrövidebb és legbiztonságosabb útja az ’egyenes ösvény’ (al-szirátu-l-musztaqím) és az egyenesség (al-’isztiqáma).

Ha például az értelem ereje letér a bölcsesség középútjáról, s elveszíti az oly hasznos tájékozódási vonalát (’egyenességét’), akkor elvétve a mértéket vagy túlzásokba (al-’ifrát) esik, vagy pedig elégtelennek (al-tafrít) bizonyul, s veszélyekkel teli úton járva társai csupán a pesszimista vagy a kártékony sugalmazás. Ha pedig a düh energiája /ereje nem a bátorság útját követi (egy igaz ügy érdekében), mely az egyenesség vonala (hadd al-isztiqáma), akkor szintén mértéktelenségben, ugyancsak veszélyes elfojtásokban, arroganciában végződik, vagy éppenséggel megalázó alávetettséghez, émelyítő gyávasághoz és szorongásokhoz vezet, elveszíti viszonyítási pontját, hibáinak következményeit köteles elszenvedni és állandó lelki ismeretfurdalás kínozza majd. S ha a nagyon is emberi vágyak energiája tér el a biztonságos egyenestől és sérti meg az erkölcsösséget (al-’iffa), akkor túlzott és szégyentelen kihágásokra és erkölcstelenségekre vetemedik, vagy éppenséggel eme – eredendően – jótétemény (al-ni’ma) megromlik, erejét és örömét veszíti, erőtlenné válik és akár pszichés megbetegedéseket eredményez.

Ily módon tehát, a fentiek értelmében, mind a privát, mind a nyilvános életben az egészséges középmérték szerinti a leghasznosabb, a legkönnyebb és a legrövidebb út. Aki viszont az igazi utat jelző ösvényről letér, annak útjai igen hosszúvá, csapásokkal telivé és veszélyessé válnak.

Ez, pedig azt jelenti, hogy az ihdiná -l-sziráta-l-musztaqím (’vezess minket az egyenes úton’) egy rendkívül átfogó, szolgálatra kész fohász, az isteni Egység tanúsításának jele, etikai és életvezetési tanítás.

A hetedik szó: Sziráta-lladzína an’amta ’alayhim (’Azoknak útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál’)

A benne lévő hitbéli bizonyítékok rövid ismertetése:

1, Kikre utal az ’azoknak...akik iránt’ (’alayhim)?

A következő kegyes áya ad erre választ: „…azok [majdan a Paradicsomban] együtt lesznek a prófétákkal, az igazságosokkal, a (vér)tanúkkal és az igazakkal, akiket Allah a kegyében részesített.” (4:69) Az emberi faj azon négy kategóriájáról van itt szó, mely az isteni vezetettség kegyelmében (ni’matu-l-isztiqáma) részesült. E négy csoport vezetői: a ’prófétáké’: Mohamed Próféta – Béke vele és áldás rá –, az ’igazságosoké’: Abu Bakr – Allah legyen vele elégedett –, a ’vértanúké’: Omar, Oszmán és Ali. A rejtettből származó egyik hír előre megmondja (s ez által egy csodás jelről is van itt szó), hogy a Próféta – Béke vele és áldás rá – és az ’igazságos’ Abu Bakr – Allah legyen vele elégedett – után következő Omar, Oszmán és Ali – Allah legyen velük elégedett –, kalifák és vértanúk is lesznek egyben.

2, Az isteni Egység valósága Ádám óta e négy legmagasabb rangú, legjobban vezetett, leghűségesebb emberi csoportot tanításban részesítette, számtalan csodás jellel és bizonyítékkal megerősítette, s kétség nem férhet hozzá, hogy e valóság abszolút valóság (haqíqa qáti’a). Számtalan, százezernyi bizonyítékával, az emberiség e kiemelkedő vezetői nyilvánvalóvá tették igaz voltukat és igazságosságukat, s minden dologban meglévő egyetértésük, megegyezésük – mint Allah szükségszerű Létezése, Egysége és mindenütt Jelen-Lévősége – egy olyan mértékű bizonyíték, melyhez szikrányi kétely sem férhet.

S valóban, nem követnek-e el határtalan bűnt, s nem érdemelnek-e végtelen büntetést azok, akik nem hajlandóak elismerni, sőt tagadják az említett kitüntetett csoportba tartozók által hirdetett igazságokat? Az olyan igazságokat, melyeket a legegyenesebbek, leghűségesebbek, legigazabbak, általánosan elismert vezetők, tanítók hirdettek? Olyan emberek, akik a Teremtés legkiválóbb teremtményei, Allah földi helytartói (al-khalífa), s akik képességük alapján a legsokoldalúbb és legméltóságosabb életek e földkerekségen.

 Az al-Fátiha szúra rövid magyarázata6

 

A nyolcadik szó: Ghayri-l-maghdúbi ’alayhim walá ddálín (’s ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygőkén’)

A benne lévő hitbéli bizonyítékok rövid ismertetése:

Az emberiség története és a Szent Könyvek egyértelműen hírt adnak arról (hagyományláncolatok /al-tawátur/, teljes mértékben megbízható források és szemtanúk, kortársak hiteles és egybehangzó közlései erősítik meg ezeket, valamint Próféták – béke legyen velük – akik az igaz út emberei, s kiknek kérésükre a Láthatatlanból, csodálatos módon segítség jött, míg ellenségeiket, az istentagadókat az Ég haragja sújtotta), hogy a Világmindenség és a benne lévő emberiség fölött létezik egy Bölcs, Igazságos, Kegyes, Jóságos, Tiszteletreméltó, Legyőzhetetlen Úr (al-Rabb) és Rendelkező (al-Mutaszarrif), Aki oly sok prófétát – béke legyen velük – Noét, Ábraháhám-ot, Mózest, Húd-ot, Szálih-ot oly csodálatos módon, számtalan történelmileg is igazolt és általánosan is ismert helyen győzelemre segített számos ellenségükkel szemben, mint pl. a fáraó, Szamúd és Ád népe, s sok zsarnok, önkényuralkodó és istentagadó, s mivel szembeszálltak a prófétákkal még e világban szörnyű büntetés sújtotta őket.

Ádám idejétől kezdve – béke legyen vele – az emberiség történetében kettő hatalmas, egymással küzdelmet vívó áramlat folyik.

Az elsőbe tartoznak a Próféták, az Igazak, a Hit és az Igaz Út (al-Szirátu-l-Musztaqím) követői, akik mindkét világban, Üdvösségben részesülnek, s kik cselekedeteiket a Lét, Univerzum, annak rendjének és tökéletességének valódi szépségével összhangban, mérték szerint végzik. Ennek során mind a Világok Urának jóindulatát, mind az evilági és túlvilági Örök Üdvösséget (sza’ádatu-l-dárayni = ’a két ház boldogsága’) elnyerik, s a hitigazságok által az emberek, sőt az angyalok szintje fölé emelkednek, s még e földön mind saját maguk, mind mások számára megszerzik a ’belső’ (al-dzsannatu-l-ma’nawiyya) és a túlvilági Paradicsomba való bejutás lehetőségét.

A másik nagy áramlat pedig az, amely az Egyenes Útról (’Középútról’) letért, s ahol az értelem (al-’aql) mértéktelenségei (ifrát) és elégtelenségei (tafrít) révén kínok és szenvedések helyévé, eszközévé vált. Az emberiséget még a szerencsétlen állatokénál is alacsonyabb szintre süllyeszti. Igazságtalansága és igaztalansága miatt már evilágon sújtja az isteni haragvás büntetése és mindenféle rossz csapása. Zavarodottságából kifolyólag – s a hozzá kapcsolódó téves értelme miatt – az evilágot siralomháznak (mawdi’ ahzán), kaotikus mészárszéknek (madzbaha) látja, melyben minden élőlény a pusztulás és veszteség állandó szorításában (dawámát al-zawál wa-l-faráq) vergődve, menthetetlenül a halál birodalmába zuhan. Egyfajta belső / szellemi pokolba (dzshannam ma’nawiyya) kerül már e földön a lelke, s már valóban csak a túlvilági örök büntetés szenvedése vár rá.

Így tehát, az al-Fátiha szúra végén lévő kegyes áya: alladzína an’amta ’alayhim - ghayri-l-maghdúbi ’alayhim walá ddálín (’Azoknak (útján), akik iránt kegyesnek mutatkoztál, s ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygőkén’) e két nagy áramlatról tanít bennünket.

A Riszále-i Núr-ban említett minden hasonlat, gondolatmenet (al-muwázanát) forrása, alapja és tanítója (al-mursid) is e kegyes áya, s mivel magyarázatára száz meg száz hasonlattal már sor került ott, a fentiekkel e helyen megelégszünk.

A kilencedik szó: اٰمِينَ  Ámín

Íme rövid magyarázata, ismertetése:

A „naszta’ínu” (segítségért fordulunk) és a „na’budu”(szolgálunk) szavakban lévő „nún” betű e három hatalmas közösséget már szemünk elé tárta (különösen az iszlám világ mecsetjében imádkozó igazhívők milliónyi közösségét, ahol e „nún” betű bennünket soraik közé helyez, fohászaikban részt vetet, ahol szavaink az ő szavaik által hatalmassá válnak). Az „ámen” szó által mi és a hívők közössége, a kérők fohásza imáinkban segítséget és támaszt talál, amikor nagyra becsült kérésük és közbenjárásuk révén egy „ámen”-nel saját kéréseinket is előterjesszük, s a mi alázatos, szerény hódolatunk, fohászunk és kérésünk egy általános, széles és átfogó hódolatba/szolgálatba merül el, s így Allah Uralma egységes elfogadásának részévé válik. Ez pedig azt jelenti, hogy a hit testvériségének és iszlámban való egységének titkában, az iszlám világ mecsetjében végzett minden egyes rituális ima folyamán, milliónyi kérő a saját individuumában találkozik, kiknek az al-Fátiha utáni „ámen”-jében, e közösség összekötő kötelékét tekintve, egyfajta belső „érzékelő antenna” segítségével, milliónyi „ámen” egyetemessége és hatalmas ereje nyerhető el.

„Al-hamdu li-Alláhi Rabbi-l-’álamí”
„Szubhánaka, lá ’ilma laná illá má ’allamtaná, ’innaka ’Anta al-’Alímu-l-Hakím”


„Dicsőség Allahnak, a világok Urának!”
„Dicsőség Néked! Csak arról van ismeretünk, amire Te tanítottál bennünket. Bizony, Te vagy mindenek Tudója, a Bölcs.” (Korán, 2:32)

 Az al-Fátiha szúra rövid magyarázata5

 

Kiegészítő megjegyzés:

Ha egy egyszerű ember, e hatalmas szent igazságból csupán egy datolyamagnyi részt vesz, akkor egy lélekben magas szinten járó, tökéletes felé haladó ember már ezen igazság datolyapálmányi részét kapja. A lelki fejlettség kezdeti szakaszán járó hívőnek azonban az ima folyamán az al-Fátihá-t recitálván nem kell akaratlagosan (qaszdán) e magyarázatokat emlékezetébe idéznie, mert ez által nyugalmát, elmélyülését megzavarhatná. Amint egy magasabb fejlettségi szintre jut, e jelentések maguktól megnyílnak majd előtte.

idézet Said Nursi  „ NYILVÁNVALÓ BIZONYíTÉK” c. hamarosan megjelenő könyvéből
Fordította és készítette : MINARET ISKOLA

 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Tudtad? Facebook album

Elérhetőségeink