október 21, 2014

Az előző oldalakon tömör áttekintést adtunk az iszlám törvényéről – a törvényről, amelyet Mohamed Próféta (béke legyen vele) hozott el az embereknek minden eljövendő időre.

Elérkeztünk a jogok utolsó csoportjához. Isten azzal tüntette ki az embert, hogy a számtalan teremtménye fölötti hatalmat neki adományozta. Minden neki van alárendelve. Ő kapta azt a képességet, hogy megszelídítse és a saját szolgálatába állítsa a többi teremtményt.

A Saria egyrészt azt írja elő az embernek, hogy védje saját egyéni jogait és legyen igazságos magával szemben, másrészt azonban arra szólítja fel, hogy ezt olyan módon tegye, hogy közben ne sértse meg mások jogait. A Saria arra törekszik, hogy az egyén és a társadalom tagjainak jogai között egyensúlyt teremtsen,

A következőkben az ember személyes jogait tárgyaljuk, vagyis azokat a jogokat, amelyekkel az ember saját magának tartozik.

Az az életrend, amelynek megvalósítását az iszlám célul tűzi ki, számos jogot és kötelességet tartalmaz, és mindenkinek, aki magáénak vallja ezt a vallást, ezek szerint kell élnie. Általánosan nézve az iszlám törvénye minden emberre a jogok és kötelességek négy különböző fajtáját szabja:

Az iszlám alapjairól folytatott fejtegetéseink nem lennének teljesek, ha nem vetnénk egy pillantást az iszlám törvénykezésére, nem tanulmányoznánk annak alapelveit és nem kísérelnénk meg fogalmat alkotni egy olyan ember és társadalom képéről, amilyet az iszlám létrehozni akar. Ebben az utolsó fejezetben ezért a Saria alapelveiről lesz szó, hogy ezzel teljessé

Eddig a dínnel, a hittel foglalkoztunk. Most elérkeztünk Mohamed Próféta (béke legyen vele) Sariájának értelmezéséhez. Először azonban magyarázzuk meg, mi a különbség a dín és a Saria között.