„Szösszenet… A környék, ahol lakok, társasházakkal beépített. A földszinti lakásoknak saját kis udvara van, ahol sok virág van, no meg cicák, kutyák. Átlósan felettünk a szomszéd viszont úgy érezte, hogy az ő élete csak akkor lesz igazán teljes, ha van egy kakasa is. (Hogy hány tyúkja van, azt nem tudom, de remélem, jó muszliként max. négyet engedett a kakasnak.:))
A mai világban már nem gond, ha nincs a közelben mecset. Vannak órák, számítógépre, telefonra letölthető ezán programok, stb… de ez mind smafu!!! A kakas… aaaz igen! Az a környék privát müezzinje. Egy éve kezdtük el figyelni, hogy napkelte előtt pontosan 10 perccel indul be a kukorékolója. Olyan, mint a repülőtereken az „utolsó hívás”. Mitha csak azt mondaná, hogy „anyukám, kapd össze magad, mert ha nem állsz neki az imának azon nyomban, akkor már késő lesz!”
Egyébként öreg jószág, és a „kukorékolás” kifejezés is erős túlzás arra a mutáló, nyekergő, nyikorgó ajtóra emlékeztető hangra, amit ő ad ki magából. De a pontosságra, arra nagyon ad. :)”
Ayse szösszenetei 4
