Bismillahi Ar-Rahmani Ar-Rahim
Assalamu aleykum wa Rahmatullahi wa Barakatuh
Szeretettel ajánlom e fohászt Abdurrahman testvéremnek, aki a versírás folytatására biztatott.
II. Magyar Fohász
Ó, mondd, Uram,
dallamot a dallamtalanságból
elő hogyan csalogassak én?
Szépséged feledtet minden hangot,
Igazságod minden üres fecsegést.
Ó, Istenem,
nézek csak magam elé mélán,
bámulom nem szűnő hiányodat,
e zord világot szűk magam körül,
s hallgatózom, hogy halljam hangodat.
Ó, Egyetlen,
láttasd meg szent jelét a Szónak,
a Szépet, mely folyton köröttünk jár,
a Jót, miben megnyugszik a lélek
s imádásodban hűséget talál.
Ó, Irgalmas,
csak vonszolom tagjaim mint korhoz
megannyi torz alkalmazkodást
s közben a világ, e foszló holttest
nem ad se örömöt, se gyógyulást.
Ó, Gyógyítóm,
gyógyíts ékes, szép Neveddel engem,
fénye vakítsa el a csillagot,
ne fájjon úgy tenger ragyogása,
ha felcsendül utolsó dallamod.
