Egy kis szösszenet. Ma lent voltam a bazárban. Éppen valami kis szuvenírt keresgéltem, mikor látom ám, hogy a bácsika, akié az üzlet, toporog, feszeng, mintha „non-verbálisan sürgetne”, de nem mer mondani semmit. Gondoltam talán a reggeli kávé tette meg nála jótékony hatását, és nem szerettem volna, ha miattam kerül bajba. Mondom neki: „bácsi, menni készül valahova?”, mire ő zavartan: „nézelődjön nyugodtan, pénteki imára megyek utána.” Gyorsan el is jöttem azzal, hogy később visszamegyek, nehogy miattam késsen el. (Így is lett.) Allah áldja meg, arra az egy órára bezárja a pici kis üzletét, és elmegy az mecsetbe. Bizony ő tudja, hogy abban az egy órában jobb üzletet fog kötni Allahhal a Túlvilágra, mint valaha a kis boltjában erre a világra.
Ayse szösszenetei 2
