„Szösszenet (a házőrző imáról)… Késő éjjel történt az eset, egy barátnőmmel és a férjével. Egy betörő járt arrafelé, és pont az ő lépcsőházukat szemelte ki. A mágneszár soha nem is működött, így nem kellett nagy dzsémszbondnak lennie ahhoz, hogy bejusson a házba. Felment az első emeletre, megállt a lakásajtó előtt, és nekiállt a „munkának”. Olyan halkan babrált a zárral, hogy egy alvó ember fel sem ébredt volna rá. Csórikám, mindenre fel lehetett készülve, csak arra nem, ami ugyanebben az időben az ajtó mögött zajlott; a barátnőmék ugyanis ekkor keltek fel a hajnali imára. Hát elég gyorsan magukhoz tértek, mikor meghallották a szöszölést a zárnál. Ömer (a férj) kinézett a kukucskálón, és meglátta a ipsét. (A feleség mindeközben tipikus női lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot; a vécé ajtófélfája mögül lesett ki, reszketve.) Ömernek nem volt ideje gondolkodni, hiszen bármelyik másodpercben benyithatott volna a mókus, így azt tette, ami hirtelen az eszébe jutott; a tenyerével egy hatalmasat rácsapott az ajtóra, miközben így kiáltott: „IMÁRA JÖTTÉL?!” Utána hatlmas lábdobogás a lépcsőn, kapu csapódott, veszély elmúlt.
Mindenki tudja, hogy az imában nem csak a Túlvilágon, hanem az evilágon is sok jutalom és áldás rejlik. Úgyhogy tessék imádkozni, hiszen csak Allah tudja, hogy milyen bajt, veszélyt visz el a fejünk fölül. Talán éppen egy betörőt… :)”
Ayse szösszenetei 7
