Szösszenet… (a bizalompróbáról). Színjátszó szakkörben játszottuk ezt; valaki becsukott szemmel, széttárt karokkal áll, majd hátradől, és a mögötte álló barátja a karja alá nyúlva elkapja őt. Legalábbis jobb esetben így történik, bár nem láttam még olyat, hogy valaki hagyta volna a másikat a földre vágódni. Ennek ellenére mégsem mernek sokan
Szösszenet… (az imáról).Anyukám: – Miért nem elég az, ha hiszel Allahban? Minek ez a sok hajbókolás? Én: – Miért nem elég az, hogy szeretlek téged? Minek ez a sok ölelés meg puszi? Sakk-matt. Mosolyogva és hallgatólagosan elfogadta a választ. 😀
Szösszenet („róluk”)…A Négyszögletű kerek erdőben egy parány muszlim közösség élte békésen az életét. A vezetők, Mikkamakka, Bruckner Szigfrid (a kiérdemesült cirkuszi oroszlán) és Nagy Zoárd (a lépkedő fenyőfa), nagytudású, mélyhitű muszlimok voltak. A közösség többi tagja elfogadta őket, hallgattak rájuk, tanácsot kérhettek és tanulhattak tőlük. Persze, mindenki igyekezett a saját
„Szösszenet… (a merényletről). Nem hirtelen felindulásból tettem. Több, mint egy évig készültem rá. Mikor először bevillant a gondolat, azonnal elhesegettem. Bevallom, meg is rémültem kicsit. Féltem a következményektől. Aztán egyre többször bevillant. Elalvás előtt, ébredés után, a konyhában, az iskolában, a buszmegállóban, a boltban… Hosszú hónapokig küzdöttem, és próbáltam elnyomni
„Szösszenet (a házőrző imáról)… Késő éjjel történt az eset, egy barátnőmmel és a férjével. Egy betörő járt arrafelé, és pont az ő lépcsőházukat szemelte ki. A mágneszár soha nem is működött, így nem kellett nagy dzsémszbondnak lennie ahhoz, hogy bejusson a házba. Felment az első emeletre, megállt a lakásajtó előtt,
„Szösszenet… A Korán iskolában van egy osztálytársam, aki néha behozza magával a 4 éves kislányát, Gamzét, ha nem tudja kire rábízni otthon. Nagy cimborák vagyunk Gamzével, már tavaly is mindig mellém ült ha jött, és olykor még azt is megengedte, hogy a tanárra is figyeljek. Egyik nap szintén jött, befészkelte
„Szösszenet…. Van nekem egy „szívemcsücske” virágom (Andicus cserepus viragus), akit még újszülöttként kaptam, alig pár grammal, 10 centivel. Kiraktam a szobában, öntözgettem, ő meg nőtt és terebélyesedett. Egy évig éltünk teljes harmóniában, amikor észrevettem, hogy satnyul, sárgul, hullajtja a leveleit. Teljesen kétségbeestem. Utána olvastam az interneten, hogy mennyi fény meg
„Szösszenet… A környék, ahol lakok, társasházakkal beépített. A földszinti lakásoknak saját kis udvara van, ahol sok virág van, no meg cicák, kutyák. Átlósan felettünk a szomszéd viszont úgy érezte, hogy az ő élete csak akkor lesz igazán teljes, ha van egy kakasa is. (Hogy hány tyúkja van, azt nem tudom,
„Szösszenet… Elmentem a piacra. Az egyik standnál egy kisfiú ült egy szőnyegen és citromot árult, kilója 1,50 líra volt. Kicsit megsajnáltam, amiért neki ott kell dolgoznia reggeltől estig a még mindig forró napon, a maga 9-10 évével, míg a többiek a grundon fociznak. Gondoltam adok 2 lírát, a visszajárót meg
Egy kis szösszenet. Ma lent voltam a bazárban. Éppen valami kis szuvenírt keresgéltem, mikor látom ám, hogy a bácsika, akié az üzlet, toporog, feszeng, mintha „non-verbálisan sürgetne”, de nem mer mondani semmit. Gondoltam talán a reggeli kávé tette meg nála jótékony hatását, és nem szerettem volna, ha miattam kerül bajba.
