A Salman Rushdie ellen kiadott fatva és Theo van Gogh meggyilkolása, illetve a Jylland Posten karikatúrái óta a kultúra területén, legyen az populáris kultúra, vagy un. magaskultúra, állandó téma a „muszlimok érzékenysége”, a „szélsőséges muszlimok fenyegetése a szólásszabadságra”, és a „nyugati média, és politikusok behódolása a szélsőségek előtt”, valamint „kultúránk
Egy testvérünkkel történt beszélgetés kapcsán ígérteket szeretném teljesíteni e bejegyzéssel. Testvérünk, akinek egyébként sincs túl jó véleménye az oldalról, említette, hogy vannak, – köztük külföldön élő magyar muszlimok – akik muszlimként szeretnének hozzászólni az oldalhoz, de nem kapnak hozzáférést nem engedélyezik nekik a regisztrációt. Megígértem testvérünknek, hogy megnyitom ezt a
Nézem a TV-t, látom a tankokat, látom a rakétákat, a bombákat, a vérző embereket a lerombolt épületeket, a halott gyerekeket, a menekülőket. Olvasom a felhívásokat – elemzéseket – segítségnyújtásról szóló híreket. De mégsem tudok Gázára gondolni. Nem tudom elhessegetni a gondolatot a a fejemből, hogy ez a mészárlás csak egy
(Az írást eredetileg a Kultúrák Központja egy kiadványába írtam, ahol különböző kisebbségek tagjai írták le gondolataikat. Gondoltam ide is felrakom) Levél egy muszlimtól (aki lehetne bárki más, de nem az) „és azért osztottunk népekre titeket, hogy megismerjétek egymást” (Korán 49:13) Kedves valaki! Kezdhetném azzal, hogy de ti is. Vagy
