Akkor kik vagyunk mi? Ki az ember? Az ember különleges teremtmény, angyali, sátáni és állati természetből tevődik össze. Ha az ember az istenimádatnak adja át magát, ha a szíve tiszta Allahhoz fohászkodván és megízleli a hit ízét az irányában tanúsított kegyelmek számba vétele során, akkor az angyali természetnek adja át
Felvetődik a kérdés: Mit jelent a tudat és mit jelent a lélek? Nem törekszem e szavak látható korlátjainak meghatározására, sem az azonosításukra. E dolgokat még tudatlanságunk sötétsége fedi, a tudomány nem tudta tisztázni körvonalaikat. Mindenki használja ezeket a kifejezéseket: „azt mondtam magamnak”, „a tudatom azt súgja.”
A rossz társ azt mondja: „Itt egy meztelenül táncoló nőt találsz.” Lelkünk afelé hajlik, szenvedélyünk az irányba taszít, ezer sátán vezet arra. Ha egy hitoktató le akar róla beszélni minket, nehéznek fogjuk találni a tanács követését és küzdenünk kell a lelkünk, a szeszélyeink és a szenvedélyeink ellen.
Utazásunk során egy kereszteződésben két út előtt találjuk magunkat: az egyik nehezen járható, hegyeken vezet át, míg a másik könnyebb, az alföld felé vezet.
Ha fellángoltak a vágyak, elpusztították az értékeket és áthágták a határokat, akkor csak a hit a megmentő a vágyak poklától, amely tönkreteszi az emberek életét és romlásba viszi azt. Ha sok lett az ellentétes elmélet és a helyes meglátás háttérbe szorult, mindenki a saját véleményére büszke és elsötétedtek az utak,
