Aki tagadja, hogy az ima kötelezően elvégzendő, az a Koránt is megtagadja, és nem tartja igaznak a Küldöttet (béke legyen vele) sem. Ezért e kettőben való hitéről tett tanúsága bizony hazug állítássá válik! Aki nem hajtja végre az imát, holott tudja, hogy Allahtól rendeltetett el, az elég bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az emberek bizalma megrendüljön a szavahihetőségében és megbízhatóságában. Aki Isten hatalmát elfogadja, de parancsolatait mégis elveti, az megszegi az Allah által rá kirótt kötelességeket. Hogyan lehetne ezek után elvárni tőle, hogy ne tegye ugyanazt embertársaival szemben, s tiszteletben tartsa jogaikat?
Engedetlen muszlim az, aki hisz az Iszlámban, hisz az imádkozás kötelességében, de mégsem tesz neki eleget, időnként nem imádkozik. Aki azonban teljesen elhagyja az imádkozást, vagy tagadja kötelezőségét, maga is hitetlenné válik.
„Minden lélek a maga tettének záloga, kivéve a jobb kéz felőlieket. Ők kertekben kérdezgetik majd egymást a bűnösökről. „Mi hozott benneteket a Pokolba?” Ők azt mondják: „Nem tartoztunk az imádkozók közé, és nem adtunk enni a szegénynek, és együtt fecsegtünk a fecsegőkkel, s hazugságnak tartottuk az Ítélet Napját, amíg el nem jött hozzánk a bizonyosság.” (Korán 74:38-48)
„Az első, ami számon lesz kérve az Ítélet Napján, az az imádkozás. Ha jó, akkor az összes cselekedet jó lesz, ha viszont rossz, akkor az összes cselekedet rossz lesz” – mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele). (at-Tabaráni)
Az ima minden muszlimnak kötelező, nőnek és férfinak egyaránt, aki:
– Épeszű és értelmes.
– Pubertás korát elérte. A szülőknek azonban kötelező az imádkozásra szoktatni a gyermekeitek, azért, hogy felnőtt korukra hozzászokjanak.
– Nők esetében: nem menstruál, nem gyermekágyas.(Ezen körülmények között a nők fel vannak mentve az ima kötelezettsége alól.)