Irodalom

Eddig az Utolsó Ítélet Napjába vetett hit szükségességét és jelentőségét vizsgáltuk. Most nézzük, mennyire foghatók fel értelmünkkel ennek a hitnek az alapelvei.

Az Ítélet Napjába és a halál utáni életben való hit mindig is elengedhetetlen része volt minden próféta tanításának.

Az iszlám ötödik hittétele az Ítélet Napjába vetett hit.

Az előző fejezetben arról beszéltünk, hogy Isten minden népből kiválasztotta küldötteit, akik valamennyien lényegében ugyanazt a vallást – az iszlámot – hozták el, amelyet Mohamed Próféta (béke legyen vele) is hirdetett.

A harmadik hittétel, amelyben Mohamed Próféta (béke legyen vele) tanítása szerint hinnünk kell, a hit Isten könyveiben, a kinyilatkoztatásokban, amelyeket prófétái által időről időre elküldött az embereknek.

Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt tanította továbbá, hogy higgyünk Isten angyalaiban. Ez a második iszlám hittétel, s nagyon fontos, mert megtisztítja a tauhid felfogását, világossá, egyszerűvé teszi, s megszabadítja a sirk elképzelhető legenyhébb formájától is.

Szeretnénk áttekinteni azokat a hatásokat, amelyeket a „lá iláha illá-llah” az ember életére gyakorol, s látni, miért lesz a hívő ember mindig eredményes az életben és megérteni azt, hogy aki tagadja a hitet, miért fut zátonyra, mégpedig itt a földön éppúgy, mint a túlvilágon.

Mohamed Próféta (béke legyen vele) tanainak legalapvetőbb és legfontosabb eleme az Isten egyedüliségébe vetett hit.

Mielőtt továbblépünk, érdekes lehet az előzőekben kifejtettek rövid megismétlése és lényegük összefoglalása: