"És házasodjatok azokkal, akik magányosak közöttetek és rabszolgáitok és rabszolganőitek között azokkal, akik jóravalók. Ha szegények - Allah gazdaggá teszi őket kegye révén. Allah [mindent] magában foglal és [mindent] tud."(An-Nur 24:32)

Allah Küldötte is (béke és áldás Rá) azt tanítja egy hadíszban, mely Al-Bukharinál és Muszlimnál is megtalálható, hogy a fiatalok házasodjanak össze. Akik pedig nem engedhették meg maguknak a házasságot, azoknak azt tanácsolta, hogy böjtöléssel tartsák féken nemi vágyukat. A házasság azonban az Iszlám szerint nem pusztán a természetes vágyak és érzelmek kielégítésének eszköze, céljai a törvényes közösülés biztosításánál sokkal mélyebbek. A Leghatalmasabb Allah az alábbi ájában rámutat a házasság legfontosabb céljára:

"És a jelei közé tartozik az, hogy sajátmagatokból feleségeket teremtett nektek, hogy velük lakozzatok. És szeretetet és irgalmat rendelt el közöttetek. Bizony, jelek vannak ebben azok számára, akik elgondolkodnak." (Ar-Rum 30:21)

A házassági szerződés az a hivatalos kötelék, mely révén két idegen emberből férj és feleség válik. Sok ember számára ez a legfontosabb szerződés, melyet élete folyamán megköt. Mivel a házassági szerződés ilyen különös fontossággal bír, az Iszlám vallás számos irányelvvel szabályozza azt. A házasság legfontosabb elemeinek taglalása előtt tisztáznunk kell, hogy a házasság komoly dolog, ezért komolyan kell venni. Nem megengedett, hogy egy férfi elvegyen egy nőt, majd később azt mondja, hogy nem úgy gondolta, vagy csak tréfált. Allah Küldötte szerint (béke és áldás Rá) „Három olyan dolog van, amellyel nem szabad tréfálkozni: a házasság, a válás és a (rabszolgák) fölszabadítása” (Al-Bukhari és Muszlim).

Az Iszlám házassági szerződésnek vannak bizonyos föltételei, követelményei, pillérei és nem kötelező elemei. A szerződés csak akkor érvényes, ha ezeknek megfelel.

A menyasszony és a vőlegény alkalmassága

Az első föltétel az, hogy a menyasszony és a vőlegény feleljen meg a rá vonatkozó előírásoknak. A vőlegény csak tiszta életű muszlim lehet, aki már elérte a serdülőkort. Nem kötheti a menyasszonyhoz semmilyen, a házasságot kizáró állandó vérségi, szoptatási vagy házassági kapcsolat – így például nem lehet testvére, unokaöccse, apja vagy nagyapja stb. a menyasszonynak. Nem állhat fönn továbbá semelyik, a Korán és a Szunna által meghatározott ideiglenes kizáró ok sem. Ilyen ideiglenes ok például az, hogy a férj nem veheti el feleségének testvéreit addig, amíg a házasság fönnáll, vagyis amíg el nem vált, vagy a felesége meg nem halt. Nem házasodhat az a nő sem, aki házasságban él, vagy pl. nem lehet felesége az unokahúga férjének. Nem mehet férjhez a házasságtörő vagy prostituált nő mindaddig, amíg őszintén meg nem bánja bűnét. Nem lehet továbbá házasságot kötni a föntieken túl semmilyen esetben, amelyet az Iszlám vallásjog ideiglenes kizáró oknak tekint.

A menyasszony számára követelmény, hogy tiszta életű muszlim, keresztény vagy zsidó legyen. Nem lehet házas, nem kötheti a vőlegényhez semmilyen, a házasságot kizáró állandó vérségi, szoptatási vagy házassági kapcsolat, sem pedig a fönt említett ideiglenes okok valamelyike.

A menyasszony beleegyezése

A házassági szerződés következő eleme a menyasszony beleegyezése. Enélkül a szerződés érvénytelen, illetve a menyasszony kérésére az Iszlám hatóságok érvényteleníthetik. A beleegyezés minimális formája az, hogy a menyasszony, amikor megkérdezik jövendőbelije felől, szavakkal vagy valamilyen mozdulattal, például bólintással kifejezi hozzájárulását. A Próféta szavai szerint (béke és áldás Rá) „A már érintett (pl. özvegy vagy elvált) egyedülálló nő nem házasítható meg a kezdeményezése nélkül; a szűz nem házasítható meg a beleegyezése nélkül, hallgatása pedig beleegyezésnek számít” (Al-Bukhari és Muszlim).

A nő wali-ja

A szerződés érvényességének következő föltétele a nő gyámjának, a wali-nak a beleegyezése. Allah Küldötte (béke és áldás Rá) azt tanította: „Egy házasság (szerződés) wali nélkül nem érvényes.” (Abu Dawud, At-Tirmidhi és mások; Al-Albani által igazolva). Egy nő wali-ja általában az apja. Ha pedig az apja valamilyen okból nem alkalmas erre, akkor a legközelebbi vérrokona: a nagyapja, a nagybátyja, a testvére, a fia és így tovább. Nő nem lehet wali. A Próféta szavai szerint (béke és áldás Rá) „Nő nem házasíthat meg nőt, sem önmagát (függetlenül) nem házasíthatja meg” (Ibn Madzsah, Al-Bajhaqi és mások; Al-Albani által igazolva).

Ha a menyasszonynak nincsen megfelelő muszlim vérrokona, akkor az Iszlám hatóságot képviselő uralkodó vagy bíró jelöl ki számára wali-t. Nem muszlim területen a helyi imám feladata a wali kijelölése. Allah Küldötte (béke és áldás Rá) azt mondta: „Egy házasság (szerződés) wali nélkül nem érvényes.” (Abu Dawud, At-Tirmidhi és mások; Al-Albani által igazolva). (Ld. A wali a házasságban: szerepe és feladatai.) A wali-nak vagy egy általa kijelölt megbízottnak a jelenléte a szerződés szerves része, mely nélkül a szerződés érvénytelennek számít. A Próféta szavai szerint (béke és Áldás Rá) „Ha egy nő a wali-jának engedélye nélkül házasodik, akkor házassága nem érvényes. Ha azonban a férfi közösül vele, a nő jogosulttá válik a mahr-ra (jegyajándékra), mivel a férfi érintette a nő testének intim részeit.” (Ahmad és Abu Dawud; Al-Albani által igazolva).

A tanúk

A házassági szerződés érvényességének egy további föltétele legalább két megbízható muszlim férfi tanú jelenléte. Allah Küldötte (béke és áldás Rá) azt mondta: „A házasság nem érvényes egy wali és két tanú nélkül” (Ahmad, Ibn Hibban és mások; Al-Albani által igazolva).

A mahr (jegyajándék)

A házassági szerződés következő eleme a férj kötelező jegyajándéka felesége számára. Arabul ezt az ajándékot mahr-nak vagy szadaq-nak nevezik. A Leghatalmasabb Allah mondja:

"Kötelességetek odaadni a [feleségül vett] nőknek a nekik járó házassági javakat." (An-Nisaa’ 4:4).

Egy másik ájában pedig ezt mondja:

"adjátok át nekik a jegyajándékot, amelyben megállapodtatok." (An-Nisaa’ 4:24).

A mahr-ra kizárólag a feleségnek van joga, és engedélye nélkül senki sem nyúlhat hozzá – még a szülei sem. Lehet pénz, ékszer, ruha vagy más – anyagi vagy nem anyagi – ajándék is.

A Saríah nem írja elő a mahr összegét, de akkorának kell lennie, amely a férj anyagi és a feleség társadalmi helyzetének egyaránt megfelel. Mértékét általában a vőlegény és a menyasszony – vagy annak wali-ja – megállapodása határozza meg. Egyszer egy nő odament a Prófétához (béke és áldás Rá), és házasságot ajánlott Neki. A Próféta (béke és áldás Rá) visszautasította, és ekkor egy férfi a jelenlévők közül megkérte: „Ó Allah Küldötte, vedd el őt nekem.” A Próféta (béke és áldás Rá) megkérdezte őt: „Van valamid, amit neki tusz adni?” „Nincsen” válaszolta a férfi. A Próféta (béke és áldás Rá) azt mondta: „Adj neki egy vas gyűrűt.” De a férfinak még ennyije sem volt. A Próféta (béke és áldás Rá) ekkor azt kérdezte: „Tudod kívülről a Korán valamelyik részét?” „Ezt és ezt a szúrát tudom” válaszolta a férfi. „Elveszem neked azért a Korán-részért, amelyet megtanultál” szólt a Próféta (béke és áldás Rá). Ez azt jelenti, hogy a férfi jegyajándékul meg kellett tanítsa a nőt az általa ismert Korán-részekre, és e részek fényében kedvesen kell vele bánnia. Ez hasznosabb a menyasszony számára az anyagi ajándékok sokaságánál.

A legjobb jegyajándék az, amelyik kicsi, és a férj által könnyen teljesíthető. Ez az áldás egyik jele a menyasszony számára, ahogyan Allah Küldötte (béke és áldás Rá) tanította: „Bizony, a könnyen előteremtett jegyajándék és a könnyű szülés áldás a nőnek” (Ahmad, Al-Hakim és mások; Al Albani szerint erős a láncolata). Omar ibn Al-Khattab (Allah legyen vele elégedett) egyszer azt tanította, hogy „Ne adjatok túl nagy jegyajándékot.” A jegyajándékot ajánlott rögtön a házassági szerződés megkötése után átadni. Igen elterjedt gyakorlat azonban, hogy a mahr-t két részletben adják át. Ezáltal éppen az ajándék igazi értelme vész el, hiszen azt a menyasszony érintése előtt kellene átadni.

Föltételek

A házassági szerződés megkötésekor a felek kiköthetnek egyéb, nem kötelező föltételeket is, amelyek megsértése érvényteleníti a szerződést. Ez mindaddig megengedett, amíg a föltételek nem mondanak ellent az Iszlám elveinek. Mohammed Próféta szavai szerint (béke és áldás Rá) „Minden olyan föltétel érvénytelen, amely nincs összhangban Allah Könyvével, legyen az akár száz föltétel is” (Al-Bukhari és Muszlim). Példa a nem kötelező föltételekre, ha egy nő kiköti, hogy nem költözhet el egy bizonyos területről a házasság ideje alatt. E föltételeket általában a menyasszony oldaláról fogalmazzák meg, mert a férj föltétel nélkül, a válás kimondásával is föl tudja bontani a házasságot.

A szerződés megkötése

Ajánlott, hogy a házassági szertartást vezető személy először tartson egy beszédet, a khutbat al-hadzsah-t, amelyről Ibn Maszud és Dzsabir számol be az At-Tabarani-ban, valamint Al-Bukhari az At-Tarikh-ban. A szerződés legfőbb pillére a megkérés és a beleegyezés, vagyis az idzsab és a qabul. Ezek fejezik ki a két fél közötti kölcsönös egyetértést és elfogadást, hogy a házasság kötelékébe lépjenek. Az idzsabot és a qabult tiszta, jól érthető szavakkal, egy szertartás alatt és a tanúk jelenlétében kell kimondani. A szertartást vezető személy segíthet a feleknek kimondani a megkérő és beleegyező szavakat. A házassági szerződés írásba foglalása nem föltétele az érvényességnek, ám érdemes leírni, hogy később lehessen rá hivatkozni a férj és a feleség jogainak érvényesítéséhez. A házassági szerződés megkötésének pillanatában mindkét fél jogai és kötelességei azonnal életbe lépnek.

Allahot kérjük, hogy áldjon meg minket hasznos tudással, és mentsen meg bennünket a tudatlanság betegségétől. Allah tudja a legjobban!