De nem volt ez mindig így. Eredetileg a diwáni írásduktus egy változata volt ,és mint ilyet, ezt is a török kalligráfusok fejlesztették ki, a Diwáni és a Szijáket írás keverékeként. Maga az írás egyértelműen egy vízszintes vonalon nyugszik, melyből egyes erőteljes, éles szögben fölmenő, meredek függőleges vonalak vállnak csak ki. Jellegzetessége még az is, hogy a betűk végei horogszerűek.
Ennek a kézírásnak, ami a keleti arab világ szinte valamennyi országában elfogadott és használt, létezik egy kalligráfikus változata is. Ám ennek ellenére a kalligráfiában a létező összes kalligráfikus írás megelőzi, csak hébe hóba látni ezzel az írásduktussal készült kalligráfiát.
A ( folyó ) változata kisbetűs és aránylag gyorsan írható írás ezért alkalmazták másolásra, levelek készítésére. Ugyanakkor ünnepélyesebb stílusú kéziratokat nem másoltak vele (talán ezért nem használták kalligráf változatát se )
Amit még fontos említeni, magánhangzó jeleket sem tettek ki mellé, vagy csak nagyon ritkán némely esetekben, erre pont tudok példát mutatni, íme :
Az Al Aszr szúra:

Talán nem tartották olyan fennköltnek? Nos az eddigi két kép a rukaa írásduktus kalligráf változata volt.
A ( folyó ) írásnak is volt két fajtája a tömörebb, amit legtöbbet használtak. Ez volt az általános írás.
Lássunk rá egy példát.
Az Al Ikhlasz szúra:

És volt egy nyújtottabb változata is, amit talán ha lehet mondani nagyon ritkán használtak. Emez volt az elfogadott és az általános. Sorok elején címeknél, bekezdések elején volt ez a fajta írás néha látható.
No de ezek után lássuk mi is :) Szintén az Al Ikhlasz szúra:

Ezzel ténylegesen átvettük az összes írástípus főbb változatait, és legközelebb most már tényleg arról lesz szó, amit az előző részben írtam :)
Mára ezzel zárom soraim.
Allah áldjon benneteket.
Yusuf.