2008. augusztus 22.
Innalhamdulilláhi nahmaduhu va nasztáinu va nasztaghfir, va naúdzu billáhi min surúri anfusziná va min szejjiáti ámáliná. Men jehdilláhu fahuál muhtad, va men judlil falán tadzsida lahú valíján mursidá. Nashadu anlá iláhá illAllah, va nashadu anna Muhammadar raszúl Ullah.
A muszlimot a modern világ, a modern gondolkodás felől több veszély is fenyegeti. Valójában arról van szó, hogy a modernnek nevezett világ kihívásainak álcájában a megkövezett sátán igyekszik minket megtéveszteni. Az egyik ilyen sátáni trükk az, hogy az ember eltérhet az eredeti muszlim gondolkodástól. Mint minden vallás, így az iszlám is idealista gondolkodást vár el híveitől. Azaz egy muszlim nem lehet materialista. Nem lehet az anyag és az evilág rabja. Nem gondolhatja azt, hogy csupán a látható világnak kell megfelelnie.
Allahu szubhanahu va teala azt mondja a Kegyes Koránban a hívőkről, hogy azok, akik hisznek a rejtett dolgokban. Sőt ez az első tulajdonság, amit a Teremtő megemlített a mélyen vallásos emberekkel kapcsolatban a Tehén című szúra 3. versében. Azaz érthetjük ezt úgy is, hogy a láthatatlanba vetett hit a hit kezdete, alapja és előfeltétele. Kezdete azért, mert aki nem hisz a láthatatlanban, az nem indulhat el a hitbéli és vallási fejlődés és karrier útján. Alapja azért, mert aki nem hisz a láthatatlanban, annak nem erősödhet meg a hite. Nem épülhet a hit többi eleme erre a szilárd alapra. Előfeltételének azért tekinthetjük, mert a láthatatlanba vetett hit nélkül nem vagyunk képesek a hit egészét átfogni, s nem erősítheti meg a hitünket a cselekedetünk.
A láthatatlanba vetett hitünk az alapja annak, hogy életünkban az evilágon és a túlvilágon előre léphessünk. Fontos az, hogy jelen siralmas állapotunkon igyekezzünk változtatni, hiszen tudatában kell lennünk annak, hogy a Korán A fügefa című szúrája 4. verse szerint Allah minket a legszebb alakban teremtett, s ehhez a legszebb alakhoz, az angyaloknál is szebb alakhoz kéne visszatérnünk.
Allah azt mondja az Imrán nemzetsége című szúra 179. versében, hogy „Allah egyáltalán nem olyan, aki hagyná a hívőket abban az állapotban, amelyben ti most vagytok, csak azért teszi ezt, hogy elválassza a hitványát a jótól.” Azaz maga a Teremtő az, aki azt szeretné, hogy eredeti természetünkhöz, az angyaloknál is magasabb rendű természetünkhöz. Ha újraolvassuk ezt a verset, akkor abból az is kiderül, hogy az egyszerű hívő mindig abban az állapotban van, amin érdemes változtatni, aminél van jobb. „Abban az állapotban, amiben ti most vagytok” – mondja Allah. Tehát egyrészt mindig van remény, másrészt mindig van egy esély. Az esély alapja pedig az, hogy ebben az állapotban nem vagyunk egyedül, más hívők is vannak velünk. Egymást kölcsönösen segítve tudunk előrelépni. Hiszen a Korán ugyanezen szúrája 110. verse szerint nem vagyunk a legjobb közösség addig, amíg mi magunk nem választjuk tudással és hittel a hitványát a jótól.
Ilyen hitvány az, ha nem teljesen hisszük a láthatatlant, s nem vagyunk 24 órán keresztül tudatában annak, hogy ez a láthatatlan folyamatosan körülvesz minket. Akkor vagyunk ilyenek például, mikor azt hisszük, hogy az emberek nem látnak
minket, s ezért mi bármit megtehetünk. Allah bölcsességéből fakad, hogy nem teregeti ki minden hibánkat és bűnünket, de ez nem jelenti azt, hogy az ember titokban nem tesz hitványságot. Az iszlám fegyelem és tudatosság. Fegyelem azért, mert az ember az út végén ura lesz saját testének, lelkének és szellemének. Tudatosság azért, mert a muszlim biztosra megy, a bizonyosság kormányozza hitét és tetteit.
A megbánás című szúra 78. ájájában ezt olvassuk: „Vajon nem tudják, hogy Allahnak tudomása van arról, amit eltitkolnak és amiről bizalmasan beszélgetnek, és hogy Allah a rejtett dolgok tudója?” Allah itt kérdés formájában szólít meg minket, s érdekes az is, hogy nem direkt módon, nem azt mondja, hogy „vajon nem látjátok-e”… Azt várja el, hogy a többi ember kapcsán önmagunk siralmas állapotáról gondolkozzunk el. Arról például, hogy nem vagyunk folytonosan tudatosak azzal kapcsolatban, hogy Allah mindig lát és hall minket, akárcsak Allah megbízottjai és küldöttei, az angyalok is látnak és hallanak minket. Még előlük, akik alapvetően nem olyan nemes formában lettek teremtve, mint mi ahogy azt már láttuk az előzőekben, sem tudjuk elrejteni titkos dolgainkat és bizalmas beszélgetéseinket.
Talán az angyalokba vetett hitünk hitünk leggyengébb pontja. Hiszünk Allahban, s sajnos elfelejtjük, hogy Ő bizony közelebb van hozzánk, mint a nyaki ütőerünk. Hiszünk az angyalokban, de elfelejtkezünk arról, hogy mindennapi társaink: szégyenlősek és sok minden zavarja őket, ami minket is zavarni kéne, de mi nem zavartatjuk magunkat.
Egy konkrét példát is engedjetek meg. Ilyen a szeméremtest eltakarása, az ún. aura elfedése. Tudjuk, hogy ez férfiak esetén a köldöktől a térdig terjedő felület, nőknél az egész test az arc, a kézfej és a lábfej kivételével. Amikor az utcán vagyunk ezt rendre szépen el is fedjük, s talán még büszkék is vagyunk arra, hogy milyen jó muszlimok vagy muszlimák is vagyunk. Ám mikor hazaérünk, levetjük ruhánkat, s meztelenkedünk kedvünkre. S azt gondoljuk, hogy ez rendjén való. Vajon mikor otthon vagyunk már nem kell hinnünk? Otthon, a négy fal védelmében vajon minden megtehető? Az utcán idealisták, otthon materialisták vagyunk? Nem. Otthon is legyünk tudatában annak, hogy körbevesz minket a láthatatlan világ!
Létezik egy technika, amivel ez a tudatosság növelhető. Abu Hurejrára (Allah legyen vele elégedett) hivatkozva jegyezte fel Abu Davúd, hogy Abu Bakr (Allah legyen vele elégedett) minden reggel egy olyan fohászt mondott, amire a Próféta (béke legyen vele) tanította, s ami a következőképp hangzik: „Oh Allah, az egek es a Föld teremtője, aki ismered a rejtett és nyilvánvaló dolgokat, aki ura és birtokosa vagy mindennek! Tanúsítom, hogy nincsen más istenség csak Te. Nálad keresek menedéket saját magam rosszától, a sátán rosszától, s a sátán azon csábításától, hogy társítsak.” A hagyomány szerint az első kalifa ezt minden reggel elmondta. Ha ezt elmondjuk -talán- egész napra bennünk marad e fohász valós üzenete.
Oh Uram! Oh Istenem! Könyörgök hozzád, hogy bocsássad meg a bűneinket és vétkeinket, s vezess minket elszámolás nélkül a paradicsomi kertekbe! Tégy minket tudatossá és fegyelmezetté, olyanná, aki mindig figyel arra, hogy a láthatatlan világ körülveszi az embert!
Amin.
