
Anna bád. Kedves testvéreim!
Allahu szubhanahu va taala arra szólítja fel a hívőket, vagyis minket, hogy ragaszkodjunk erősek az ő kötelékéhez. Például ez olvasható a Korán 3. szúra 103-ban: „ragaszkodjatok Allah kötelékéhez együttesen!” Tehát Allah nem csupán arra szólít fel, hogy legyünk hűek hozzá, hanem arra is int minket, hogy a közösség legyen a vezérlő elv, a közösség legyen az az eszköz, mely segít az egyénnek abban, hogy az igaz ösvényen járhasson.
Mit jelent Allah kötelékéhez ragaszkodni? Elsősorban azt, hogy megtartjuk Allahu szubhanahu va taala előírásait. S tegyük mindezt hittel és meggyőződéssel! Ne vaciláljunk, ne kéressük magunkat! Ha hiszünk Allahban és a Végső Napban, akkor abban is hinnünk kell, hogy Allah törvényei az emberért vannak, az ember javát szolgálják. A muszlim kötelessége, hogy kövesse Allahot. Allah törvényeit megkérdőjelezni pedig sirk, azaz istenkáromlás, Isten mellé társ állítása. Allah törvényeiben tilos kételkednünk.
Ki lenne rosszabb, ki lenne hazugabb és igazságtalanabb annál, aki kibúvókat keres Allah törvényei alól? S tudnunk kell, hogy kimondott ellenségünk, a sátán, ezt várja tőlünk. S vigyázzunk, mert ha a sátán pártjához tartozunk, elkárhozunk. S ugyanakkor ott van a nefszünk is, önnönvalónk, az egónk, akit meg kéne nyugtatnunk, hogy nefsz-ul-mutmainna lehessünk, s megláthassuk Isten arcát, ami a legnagyobb jutalom a jóságos hívő számára. A nefszünk, az egónk, természetesen, mindig arra vágyik, hogy könnyebbséget leljen. Ám a könnyebbséget a vallásban találjuk, nem a vallási előírások megkerülésében. Allah azt mondja a Korán 21. szúrájának 13. ájájában a hívőknek, hogy ne meneküljenek el, s térjenek vissza a jóba, a könnyebbségbe. Ezt lehet elvontan is érteni: oh, ti hívők, ne meneküljetek Allah parancsaitól, inkább tegyétek meg azt, amit kér tőletek, mert abban könnyebbség és jólét van. Abu Húréira (Allah legyen vele elégedett) hagyományozta ránk, hogy Mohamed próféta (béke legyen vele) is azt mondta, hogy „a vallás nagyon könnyű.”
Helytelenül jár el az, aki nehézséget keres a vallásban, de az is, aki kibúvókat. Az utóbbira intő példa a Kegyes Koránban a szombatnap megtörői nek története. Abu Húréira hagyományaiból mtudjuk azt is, hogy Allahu szubhanahu va taala eredetileg minden népnek a mai szent napot, a pénteket tűzte ki ünnepnapként, de a zsidók és a keresztények eltértek ettől, így lett a zsidók napja a szabt, azaz a szombat. Tilossá vált számukra a munka szombaton. Ám élt egyszer egy zsidó közösség a Földközi-tenger partján, akik -hogy kibúvót keressenek Allah parancsai elől- még pénteken kivetették hálóikat, vasárnap pedig kifogták azokat a halakat, melyek a szent szabt napján akadta bele a hálóba. Azt hitték, hogy becsaphatják Allahot, de Allah súlyos büntetéssel súlytotta őket. A Korán második szúrájából tudhatjuk, hogy disznókkal és majmokká változtatta a hitetlenkedőket.
Oh Allah, add, hogy mi ne keressünk kibúvókat törvényeid alól, s adje erőt, hogy szívvel és tettel szolgálhassunk Téged! S óvj meg minket az evilági és túlvilági büntetések alól!
Biszmillahi-rahmanir-rahím, va szalatu va-sszalamu alal murszalín.
Kedves testvéreim! Óvakodjunk attól, hogy a szombat megtörőinek példáját kövessük! Miért is mondom ezt? Azért, mert az iszlám világ legfontosabb egyetemén, a világ legrégebbi egyetemén, a kairó Azharon egy hasonló eset történt.
A kiindulópont az, hogy Allah tiltja, hogy nem közeli rokon férfiak és nők kettesben maradjanak egy szobában. Manapság viszont a munkahelyeken szinte képtelenség megtartani ezt a szabályt. Ezt áthidalandó az Azhar egyik tanára azt a fatvát, vallásjogi döntést hozta, hogy az ilyen nőket a férfi munkatársak „jelképes” szoptatódajkajának kéne kinevezni. Mi ez, ha nem kibúvó keresése? Mi ez, ha nem ellenszegülés Istennel szemben? Mi ez, ha nem a szombatnap megszegőinek, a nefsznek és a sátánnak a követése.
Az ilyen helyzetekben a mi dolgunk nem a kibúvók keresése, hanem az, hogy ha nem tudunk a bűnös helyzeten változtatni, akkor legalább erezzünk bűntudatot, forduljunk megbánással Allahhoz, és fohászkodjunk Hozzá, hogy mentsen meg minket az ilyen helyzetekből, s a sír és a Tüz kínzásától.
Oh Istenünk, adj meg minden jót az evilágon, s mindet jót a túlvilágon, s ments meg minket a pokoltól! Amin.