Abu Bakr-ra való hivatkozással jegyezték fel, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Vajon ne közöljem veletek a legnagyobb főbűnöket? – kérdezte ezt (egymás után) háromszor. Azt felelték (a társai): Dehogynem! Ekkor így szólt: „Az Allahhal való társítás és a szülőkkel szembeni engedetlenség.”. (al-Bukhári és Muszlim)
Feljegyezték Abu Hurejrára – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Az öt imádkozás és a pénteki ima, az utána következő pénteki imádkozásig, kiengesztelés azokra (a bűnökre) nézve, amelyek közöttük (az imádkozások között) vannak, ha nem történnek főbűnök.” (Muszlim)
Áisára való hivatkozással jegyezték fel, hogy azt mondta: „Allah Küldötte (béke legyen vele) sosem emelte fel a kezét senkire, kivéve, ha Allah útján tett erőfeszítést (harcolt). És nem tettek ellene semmit sem úgy, hogy bosszút állt volna társán, kivéve, ha megsértették Allah valamely tilalmát, akkor a Magasságos Allahért állt bosszút.”
Egy Uszáma ibn Surejk nevéhez fűződő hadíszban azt mondta: Egyszer a Prófétánál ültünk, úgy mintha madarak lettek volna a fejünkön, egyikünk sem szólt egy árva szót sem. Jött néhány ember hozzá és azt kérdezték: Ki az Allah szolgái közül az, akit a legjobban szeret a Magasságos Allah? Azt felelte: „Azok,
Abu Hurejrára való hivatkozással jegyezték fel, aki azt mondta: Egyszer egy beduin a mecsetben vizelt, mire az emberek felálltak, hogy helyben hagyják, de Allah Küldötte azt mondta: „Hagyjátok, inkább öntsetek a vizeletére egy vödör vizet, mert bizony arra lettetek tanítva, hogy könnyítsetek az emberek dolgán, ne pedig nehezítsetek!” (Al-Bukhári)
Allah Küldötte (béke legyen vele) a szomszéddal való szép bánásmódot a hit egyik jelének minősítette, amikor azt mondta: „Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, bánjon jól a szomszédjával! Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, becsülje meg vendégét! Aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, jót mondjon, vagy hallgasson!”.
Allah Küldötte (béke legyen vele) így szólt: „Három sértő cselekedet van. A vezetőé, aki ha jót teszel vele, nem köszöni meg, ha pedig rosszat teszel, nem bocsátja meg; a rossz szomszédé, aki ha lát téged jót tenni, eltitkolja, ha pedig rosszat tenni lát téged, elhíreszteli; és azé a feleségé, aki
Allah Küldötte olyannyira törődött a száj tisztaságával, hogy azt mondta: „Ha nem okozna nehézséget nemzetem számára, akkor arra utasítottam volna őket, hogy tisztítsák meg sziuákkal a fogukat minden imádkozás előtt.” (al-Bukhári és Muszlim). Megkérdezték egyszer Áisától, hogy mit vett kézbe a Próféta legelőször, amikor belépett a házába. „A sziuákot” –
A Próféta (béke legyen vele) megfenyegette Muád ibn Dzsebelt, amiért sértően beszélt, és azt mondta, miközben megfogta Muád nyelvét: „Tartsd vissza ezt!”. Erre azt kérdezte Muád: Ó Allah Prófétája, vajon számon leszünk kérve azért, amit mondunk? A Próféta azt mondta: „Hova gondolsz? Vajon mi másért esnek az emberek arccal a
Abu Ajjúb al-Anszáríra való hivatkozással jegyezték fel, miszerint egy férfi azt mondta: Ó Allah Küldötte, közölj velem egy olyan cselekedetet, amellyel a Paradicsomba jutok. A Próféta azt mondta: „Allahot imádod egyedül, és nem teszel meg semmit se társként Mellé, megtartod az imádkozást, megadod a zakátot, és megtartod a kapcsolatot a
