Allah Küldötte (béke legyen vele) elmondta, hogy a muszlim „Amikor helyesen végzi el a wudút, majd bemegy a mecsetbe – ahova csakis az imádkozás viszi – nem lép egyetlen lépést sem anélkül, hogy ne emeltetne feljebb (a rangja) egy fokkal, és ne töröltetne le róla egy rossztett.
Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Ne irigykedjetek egymásra! Ne verjétek fel az árakat egymás becsapására! Ne gyűlölködjetek! Ne fordítsatok hátat egymásnak! Ne adjon el egyikőtök sem, a másik adásvétele ellenében. Legyetek – Allah szolgái – testvérek!
Allah Küldötte (béke legyen vele) egy alkalommal a paráznaságról kérdezte társait, akik azt felelték, hogy tiltott cselekedet, amelyet Allah és küldötte megtiltottak. Allah Küldötte (béke legyen vele) erre azt mondta: „Kevésbé súlyos, ha egy férfi tíz (idegen) nővel paráználkodik, mintha szomszédjának feleségével paráználkodik.”
Odament egyszer egy férfi Allah Küldöttéhez (béke legyen vele) abból a célból, hogy hűségesküt tegyen neki a Medinába való kivándorlásra és az Isten útján tett erőfeszítésre, Allah jutalmának elnyerése reményében. A Próféta (béke legyen vele) azonban nem sietett a hűségesküt elfogadni, hanem azt kérdezte:
Allah Küldötte (béke legyen vele) a következő jövendölésben (Allahtól kapott tudás a jövőben bekövetkező eseményekről) is a muszlimok lelkére kötötte a rokoni kapcsolatok ápolását:
Egy alkalommal, amikor a Dausz nevű törzs nem fogadta el az iszlám vallást, elment a Prófétához (béke legyen vele) egy emberük, akit at-Tufajl ibn Amr ad-Dauszínak hívtak, és azt mondta neki: Bizony Dausz törzse engedetlen volt és ellenszegült, ezért fohászkodj Allahhoz ellenük.
Ahmed imám és an-Naszá’í hagyományozta, Anasz ibn Málikra való hivatkozással, aki a következőt mondta: Egyszer, amikor együtt voltunk Allah Küldöttével, azt mondta: „Egy olyan ember fog elmenni előttetek, aki a Paradicsom lakói közül való”. Ekkor elment előttük egy férfi az anszárok (a medinai muszlimok) közül, akinek a szakálla ritka volt,
Volt olyanra is példa, hogy a medinai muszlimok egyike vendégül látta mekkai hittestvérét, miközben nem volt más étel otthon, csupán gyermekei tápláléka. Ennek ellenére előnyben részesítette vendégét saját magával és gyermekeivel szemben, és azt mondta feleségének:
Zejnabra, Abdullah ibn Masz’úd feleségére való hivatkozással jegyezték fel: Allah Küldötte azt mondta: „Adakozzatok, ó asszonyok, mégha ékszereitekből (kell) is!”. Azt mondta Zejnab: Ekkor visszatértem Abdullah ibn Masz’údhoz, és azt mondtam neki: Bizony te szerény vagyonnal rendelkező férfi vagy, és Allah Küldötte arra utasított minket, hogy adakozzunk.
Abdullah ibn Amr ibn al-’Ászra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással maradt fenn, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Minden hónapból három nap böjtölése az élet végéig tartó böjtölés.” (al-Bukhári és Muszlim).
