Allah jutalma
Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Allah nem gyarapít egy szolgát sem, csupán dicsőséggel, és senki sem viselkedik szerényen Allahért anélkül, hogy Allah ne emelné fel.” (Muszlim)
Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Allah nem gyarapít egy szolgát sem, csupán dicsőséggel, és senki sem viselkedik szerényen Allahért anélkül, hogy Allah ne emelné fel.” (Muszlim)
Abu Szaíd al-Khudrí azt mondta: Allah Küldötte szégyenlősebb volt, mint egy szűz, aki elrejtőzik. Ha olyan dolgot látott, amelyet gyűlölt, azt felismertük az arcáról (al-Bukhárí és Muszlim)
Abu ad-Dardá azt mondta: „Vajon ne mondjam-e el nektek, mi az, ami jobb, mint az adakozás és a böjtölés? Az egymás közötti jó viszony! Bizony a gyűlölet, törli el a jutalmat!” (al-Bukhári)
Damura ibn Tha’labára való hivatkozással jegyezték fel, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Mindaddig jó a muszlimok helyzete, amíg nem irigykednek egymásra.” (at-Tabarání)
Áisára hivatkozva jegyezték fel, miszerint azt mondta: „Ó, Allah Küldötte, van két szomszédom, kinek ajándékozzak? Azt felelte: „Annak, akinek az ajtaja közelebb van hozzád.” (Al-Bukhári)
A Próféta (béke legyen vele) nevelő szavaiból idézve: „Nincs közöttünk olyan, aki ne lenne könyörülettel a kisebb iránt, és aki ne ismerné a felnőttnek járó jogokat.” (Ahmed és al-Hákim)
Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „A vallás őszinteség.” Azt kérdeztük: Ki iránt? Azt felelte: „Allah iránt, a Könyve iránt, a Küldötte iránt, a muszlimok vezetői és közemberei iránt.” (Muszlim)
Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Elpusztult az, aki rabszolgája a dínárnak (aranypénznek), a dirhamnak (ezüstpénznek), a bársonyruhának és a gyapjúruhának!” (Al-Bukhári)
Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „A Feltámadás Napján nincs nehezebb dolog a hívő szolga mérlegén, mint a szép erkölcs. Allah bizony gyűlöli a förtelmeset cselekvőt, a káromkodót!” (at-Tirmidi)
Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „A Feltámadás Napján Allah előtt a leggonoszabb emberek között találod a kétarcút, aki egyesekhez egyik, másokhoz másik arcával megy.” (al-Bukhári és Muszlim)